Már évek óta beszélnek az 50 év feletti nők nehéz helyzetéről a munkaerőpiacon. Gyakran váltanak munkahelyet, diszkrimináció éri őket, sok esetben újra el sem tudnak helyezkedni, és legtöbbjük technológiai létszámleépítés miatt veszti el állását, miközben a rendszer nem tekinti őket nehezen foglalkoztatható csoportként, írja a Nova.
Brankica Janković, a korábbi esélyegyenlőségi biztos rámutatott, hogy a nagy válságok – legyenek globálisak vagy helyiek – mindig kedvezőtlenül hatnak a nők helyzetére, mivel az évszázados patriarchális rendszer, amelyet ma új formák is erősítenek, továbbra is megnehezíti a nők életét, különösen a munkavállalás és a munkaerőpiaci helyzet szempontjából.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Ha ehhez hozzávesszük az életkort mint a diszkrimináció sokszorozóját, akkor megkapjuk az 50–55 év feletti nők nagyon gyakori hátrányos megkülönböztetését. Nehezen találnak munkát, könnyen elveszítik azt, mert a neoliberális kapitalizmus munkaerőpiaci feltételei olyanok, hogy támogatásra aligha számíthatnak – épp ellenkezőleg. A könyörtelenség ennek a mai világnak az egyik jellemzője, ahol a profit és a gazdaság az ember elé került, és mindig felteszem a kérdést: mire jó ez a fejlődés, ha nem az emberek javát szolgálja?” – mondta.
Janković szerint a munkáltatóknak is érdekük, hogy motivált munkavállalójuk legyen, aki kész tanulni és fejleszteni képességeit. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha emberként tisztelik őket. Az állami intézményeknek is óraszerű pontossággal kellene működniük, egyenlő bánásmódot biztosítva minden munkáltató és alkalmazott számára.
Kiemelte, hogy az 50 év feletti nőkkel kapcsolatos leggyakoribb sztereotípiák szerint ők „terhet jelentenek”, nem hajlandók fejlődni, „már megtették a magukét”, lassúak, és gyakran mennek betegszabadságra.
„A külsőről és arról, hogy ma mit tartanak kívánatosnak, illetve a megjelenés alapú diszkriminációról külön interjút lehetne készíteni. A női kollégáikat gyakran eltüntetik a televízió képernyőjéről, amint megjelennek az első ráncok, mintha az őszülés és az öregedés szégyen lenne, nem pedig mindaz, ami miatt valóban szégyenkezni kellene. Egyes munkáltatók még ma is vonzó külsőt keresnek az álláshirdetésekben. A nők munkahelyi előrejutásáról is beszélni kellene, és arról, hogyan állítják félre a ‘láthatatlan erők’ még a rendkívül sikeres nőket is, hogy fennmaradjon a rend, amelyet sötét férfiöltönyök irányítanak.” – mondta Janković.
Hozzátette, hogy a nők tapasztalatai gyakran rendkívül fájdalmasak: zaklatással, megalázással, lebecsüléssel, különösen szexuális zaklatással, illetlen ajánlatokkal és pillantásokkal, üzenetekkel, fenyegetésekkel, zsarolással, elbocsátásokkal, „láb- és saroktöréssel”, háttérbe szorítással, különféle alapú diszkriminációval és más alapvető emberi jogok megsértésével találkoznak. Ehhez társul a szegénység, a betegségek és más problémák is, nem csupán a munkával kapcsolatosak, amelyek jelentős számú nő életét jellemzik.
Már 45 éves kor körül elkezdődnek a problémák
A Žene na prekretnici egyesület szerint sok nő éppen technológiai létszámfeleslegként veszítette el munkáját. Hozzáteszik, hogy bár a hivatalos foglalkoztatási politikák elismerik, hogy az 50 év feletti nők nehezen helyezkednek el, tapasztalataik szerint a problémák már 45 éves kor körül elkezdődnek.
„A 45 év feletti nők a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat nyilvántartásában szereplő munkanélküli nők mintegy felét teszik ki – körülbelül 100 ezer embert. Minden második nő akár 10 évig is vár munkára, ezért sokan feladják, és törlik őket a nyilvántartásból. Mivel nem tudnak elhelyezkedni, gyakran képzettségük alatti munkát vállalnak, vagy a feketegazdaságban dolgoznak. Az informális foglalkoztatottság aránya az 55–64 éves korosztályban kétszer magasabb a nőknél (21,7 százalék), mint a férfiaknál (10,5 százalék). Ha valaki a negyvenes évei végén elveszíti állását, sokszor soha többé nem tér vissza a hivatalos munkaerőpiacra. Az állás elvesztése nemcsak a jövedelem elvesztését jelenti, bármennyire fontos is az, hanem a szakmai identitás, a társadalmi kapcsolatok, az információkhoz való hozzáférés és végső soron az önbizalom elvesztését is” – közölték.
Kiemelik, hogy a 45 év feletti, a foglalkoztatási szolgálatnál nyilvántartott nők fele középfokú végzettséggel rendelkezik, míg mintegy 30 százalékuk alacsony képzettségű, és különösen sérülékeny csoportba tartozik. Ezek a nők gyakran informális munkát végeznek – gyermek- és idősgondozást, takarítást, piaci munkát –, vagy szezonális munkát választanak állandó foglalkoztatás helyett. Azok sincsnek jobb helyzetben, akik egyetemi diplomával rendelkeznek, hiszen a munkáltatók túlképzettnek tartják őket, nem akarják megfelelően megfizetni őket, és nem ismerik el különösen nehezen foglalkoztatható csoportként sem őket, vagyis nem férnek hozzá jelentősebb ösztönzőkhöz, támogatásokhoz vagy átképzési programokhoz.
Fotó: freepik
