Szerbia már több mint egy éve forrong, Magyarországon ünneplik a rendszerváltást. Az elsöprő győzelmet arató Tisza párt új kormánya a hivatalába sem lépett, ám a kormányváltás fuvallatai rendszerszinten máris érződnek. Valószínű, hogy a következő hónapokban megerősödnek.
Úgy látszik, Magyar Péter érzékeli a közhangulatot. Történt ugyanis, hogy Melléthei-Barna Márton jogászt javasolta új igazságügyminiszternek. A közvéleményben elhangzottak kritikus megjegyzések azzal kapcsolatban, hogy a sógoráról van szó. Senki sem tagadta a Melléthei-Barna Márton érdemeit, szakmai felkészültségét, néhányan azonban megjegyezték: mégis sógor! Tisztelik az illető személy alkalmasságát, de kétségek merültek fel. Magyar Péter 24 órán belül megváltoztatta a döntését. A nepotizmusnak még az árnyéka sem vetülhet a sokszínű, baloldali és jobboldali szavazótáborral nyerő önmagát jobbközépnek tartó pártra. Görög Márta jogtudós lett az új jelölt.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Efféle rugalmas korrekciós képesség számomra szokatlan, hiszen ilyesmi nem tapasztalható a vajdasági magyar közéletben. Ez után nem meglepő, hogy miközben pezseg, időnként felbolydul körülöttünk a világ, a vajdasági magyarság befagyasztott állapotban éli az életét. Itt-ott mutatkoznak az olvadás jelei. Nem annyira a magyarországi történések követelik a változásokat, ezek impulzust adhatnak és láthatóan adnak is, sőt az anyaországi támogatások eddigi pártmonopólium alapján történő elosztásának megszüntetése új esélyeket kínál fel, de – receptet nem nyújtanak. Saját helyzetünket kell felmérni.
Gyorsan változó koreszmékkel vívódunk, fiatal nemzedékek lépnek színre, új dinamikára, új mozgástérre lenne szükség, új szervezetek alakultak, a Vajdasági Magyar Plénum, a Vajdasági Magyar Újrakezdés, a Tisza-szigetek, az eddig politikai karanténba kényszerített VMDK politikáját pedig nagyrészt igazolta az idő. Új helyzetet teremtett a vajdasági magyarság tragikus, európai rekordot döntögető ezúttal 30 százalékkal járó fogyatkozása is, ezzel is számolni kell. Most nem a fotelekért kell harcolni, hanem a drámaian fogyatkozó közösség megmaradásáért.
Az első jelzések arról szólnak, hogy a lényegi olvadás döcögős lesz. Kicsit kitárjuk az ajtót, de azért tovább szorongatjuk a kilincset. Kissé komikus azt ismételgetni, hogy három évtizedes kikényszerített csend után tessék dialógust folytatni. Sokkal emberségesebb Deák Ferenc híres mondatát megfogadni mely szerint „Újra kell gombolni a mellényt”. Nem szégyen megfogadni a magyar történelem kimagasló politikusának javaslatát. Naplójegyzeteimben többször is utaltam Deák intelemére és hitem szerint nem lépünk új útra azzal, hogy kissé lazítjuk a nadrágszíjat, hanem azzal, hogy újra gomboljuk a mellényt.
Kívánatos lenne megfogalmazni az új plurális struktúra alapelveit és szabályait. Módosítani az adott politikai kereteket. Harminc év alatt változtak az idők, a jelenlegi világhelyzet bizonytalan, hisztérikusan leng az inga ide-oda, váratlan civilizációs törések és módosulások történnek. Hogyan lehetséges, hogy éppen mi ne változzunk? Az új kezdet lehet békés és kedvező, reméltem évtizedeken át, ezért az elmúlt évtizedek során többször is javasoltam egy kisebbségi kerekasztalt, amelyen részt vennének a pártok mellett a civil szervezetek, s közösen új szabályokat fogalmaznának meg.
Az 1995. március 20-án közzétett naplójegyzetemben, nem először, a következőket írtam: „A fiatalok kivándorolnak, a kisebbségi polgárok egyre passzívabbak, a magyarok lélekszáma rohamosan csökken. A helyzet drámai. Nincs szükség a politikusok önfényezésére, a kincstári optimizmusra, a politikai bunkerekre. Továbbjutni kell(en)! Meg kellene reformálni az adott politikai kereteket. Mindezt elmondtam egy zentai tanácskozáson 2009. szeptember 18-án. Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne legalább részben javítani a kilátásokon? Pluralizmussal? Igen! Talán egy új kisebbségi kerekasztalra lenne szükség, hogy felmérjük, hogyan tovább a baljós időkben…”. Ezek a sorok 26 év után is időszerűek.
Azt is mondhatom, hogy a mai kommunikációs lehetőségek teljes transzparenciát biztosítanak, hiszen lehetővé teszik, hogy a kerekasztal résztvevői a legnagyobb nyilvánosság előtt egymással vitatkozva fejtsék ki javaslataikat, terveiket, programjukat, aminek köszönve a vajdasági magyar választópolgárok teljes betekintés birtokában dönthetnek a sorsukról. Most dől el, hogy lesz-e erre erőnk. Attól tartok ez az utolsó esély.
Szerző: Végel László
