A Szabad Magyar Szó sorozatot indít Fremond Árpádnak, a Magyar Nemzeti Tanács elnökének azon kijelentésével kapcsolatban, amely így szólt: „Mint az Alapító képviselője az elmúlt hetekben kezdeményeztem több találkozót is az MNT által alapított médiumok főszerkesztőivel és a médiaházak vezetőivel. Arra kértem őket, hogy az elkövetkező időszakban legyenek még nyitottabbak, hisz a vajdasági magyar közösség és mindannyiunk érdeke az, hogy a különböző vélemények helyet kapjanak a sajtónkban, s senki se érezze azt, hogy számára nem biztosított a jelenlét a vajdasági magyar kisebbségi médiában.”

A vajdasági magyar tájékoztatásban jelenleg felelős pozíciót betöltő személyeknek és még aktív, valamint nyugdíjba vonult újságíróknak is elküldtük az alábbi két kérdést:

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ)Banki átutalás vagy Paypal

  1. Mindezek után egyetért az elnök azon kijelentésével, mely szerint „az MNT nem avatkozik bele a szerkesztőségek napi munkájába”?
  2. Fremond Árpád most közzétett levelét a szerkesztéspolitikába való beavatkozásnak tekinti-e, és ha igen, mi erről a véleménye?

Németh Zoltán, a Magyar Szó nyugalmazott újságírója:

Negyven évig voltam aktív újságíró a Magyar Szóban. Sok mindent láttam, tapasztaltam, amivel nem mindig értettem egyet. Nem tudom, hogy más médiában hogyan működtek, működnek a dolgok, de a Magyar Szóban történtekről akár egy könyvet is írhatnék. Kiindulva a tényből, hogy a Magyar Szót, azaz a Szabad Vajdaságot politikai okok miatt hozták létre, tehát megszületéséről a politikusok döntöttek, és az elmúlt több mint 80 év alatt folyamatosan ki volt téve kisebb, nagyobb politikai nyomásnak, nem csodálkozom azon, hogy ez ma is így van. Amikor a laphoz kerültem, a Szocialista Szövetség volt az alapítónk, majd, ha jól tudom a Tartományi Képviselőház, végül az MNT. Mindegyik szervezet bizonyos módon beleszólt a lap szerkesztéspolitikájába, és tette azt az éppen aktuális hatalmon lévő párt utasítására. A kommunista rendszerben erősödött meg a Magyar Szó szerkesztősége olyannyira, hogy képes volt ezeket az utasításokat sokszor elhárítani, megtagadni azoknak a végrehajtását. A többpártrendszer megjelenésével olyan erős, szakmailag képzett csapata volt, amely teljes mértékben szembe tudott fordulni nemcsak a hatalmi párttal és az alapítóval, hanem az egész rendszerrel. A Magyar Szót ekkor legszívesebben megszüntették volna, de egyszerűen nem merték, mert még súlyosabbá tette volna az akkori hatalom a helyzetét. Miután elvonultak a felhők, tanulva a kilencvenes évek tapasztalataiból, a Tartományi Képviselőház átruházta az alapítói jogot az MNT-re (2004), mondván — persze ezt nem így fogalmazták meg –, hogy bírkózzatok ti a saját lapotokkal, mi továbbra is támogatjuk anyagilag a megjelenését, de nem akarjuk magunkat fárasztani velük többet. A Magyar Szó szerkesztősége még a kilencvenes években jelentősen gyengült, ugyanis a háborús helyzet miatt sokan távoztak a laptól, de még nem annyira, hogy ne tudjon ellenállni a politikusok nyomásának. Ezúttal már a magyar politikusok nyomásának. Ekkor jött a nagy átszervezés (2005) és elkezdődött az a folyamat, amely olyan szintre süllyesztette a szerkesztőséget, számban is és szakmai felkészültségben is, hogy az irányíthatóvá váljon. Voltak még némi próbálkozások (2011), de azt is megoldották. Most nem akarom felsorolni, hogy a Magyar Szó szerkesztőségének gyengítésében ki mindenki vett részt. Ugyanakkor a vajdasági magyar politikai életben nem alakult ki olyan szintű pártpluralizmus, amely megakadályozhatta volna egy párt uralmát a Magyar Szó felett. És itt térek a válaszra. Fremond Árpád azon kijelentése, hogy az MNT nem avatkozik bele a szerkesztőségek, így a Magyar Szó napi munkájába valóban igaz. Az MNT nem avatkozik bele, de a párt igen. Mivel nem úgy néz ki a dolog, hogy a vajdasági magyar politikai színtér hamarosan demokratizálódni fog, és nem látom jelét annak, hogy a Magyar Szó szerkesztősége számban is és karakánabb kiállású újságírók megjelenésében is erősödne, a lap továbbra is ki lesz téve a politikusok irányításának.
A levél, amelyben az MNT elnöke a nyitásra szólít fel olvastam. Magát a felszólítást nem tekintem beavatkozásnak. Normálisnak tartom, hogy az MNT elnöke, mint a lap alapítójának, de ha úgy tetszik tulajdonosának képviselője kommunikál a szerkesztőséggel. Egyetlen bajom ezzel, hogy ez az üzenet ismét a politikai párttól érkezett a magyarországi választások után, tehát a nyitásnak nem az a célja, hogy minőségesebb, gazdagabb legyen a vajdasági magyar polgárok tájékoztatása, hanem egy párt érdekeit szolgálja. Kétlem, hogy erre sor került volna, ha a ismét a Fidesz győz. Szerintem a lap és az alapító között szükséges az egészséges kommunikáció, ugyanakkor olyan hivatásos újságírókkal kell feltölteni a lapot, akik nem egy párt, hanem általános civilizációs érdekek, ugyanakkor a vajdasági magyar érdekek mentén mernek dolgozni. Sajnos, ma olyan érdekháló szőtte be a médiát, beleértve mindegyiket, nemcsak az MNT által alapítottakat, hogy kétlem, hogy erre hamarosan sor kerülne.