Ma van a nők elleni erőszak áldozatainak nemzeti emléknapja. Bár a statisztikák szerint csökken a családon belüli erőszakban elhunyt nők száma Szerbiában, a probléma továbbra is mélyen gyökerezik. Tatjana Macura miniszter arra figyelmeztetett, hogy a meggyilkolt nők kétharmada nem partnerétől, hanem saját gyermekétől szenvedett el erőszakot.
Tavaly Szerbiában legalább 18 nőgyilkosságot és 13 nő elleni gyilkossági kísérletet jegyeztek fel. Az esetek többségében az elkövetők a gyermekek voltak, leggyakrabban a fiúk.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Tatjana Macura, a nemek közötti egyenlőségért felelős tárca nélküli miniszter rámutatott: nincs egyszerű válasz arra a kérdésre, hogy miért nem jelentik az erőszakot.
„Ez az egymillió dolláros kérdés, mert minden nő helyzete más, és különböző okok miatt nem döntenek az erőszak bejelentése mellett” – hangsúlyozta Macura.
Hozzátette: kulcsfontosságú, hogy az áldozatokat, de a környezetüket is bátorítsák a reakcióra.
Az általa ismertetett adatok szerint tavaly Szerbiában jegyezték fel a legkevesebb nőgyilkosságot.
„18 nőt öltek meg, ami kevesebb, mint 2024-ben, amikor 21 nő vesztette életét. De senki sem beszél ezekről a számokról örömmel” – mondta Macura.
Szerinte ezek az adatok azt mutatják, hogy a védelmi mechanizmusok eredményeket hoznak, ugyanakkor továbbra is szükség van a megelőzésre.
A családon belüli erőszak – gyakran láthatatlan
Különösen aggasztó az elkövetők összetételére vonatkozó adat.
„A meggyilkolt nők kétharmada nem partnerétől, hanem saját gyermekétől szenvedett erőszakot. Leggyakrabban 60 év feletti nőkről van szó” – figyelmeztetett Macura.
Hangsúlyozta, hogy erről az erőszakformáról ritkán beszélnek, és a szülők gyakran szégyellik feljelenteni saját gyermeküket.
A környezet tud róla, mégsem reagál
Az egyik kulcsfontosságú probléma a környezet reakciójának hiánya.
„Gyakran a tragédiák után derül ki, hogy a környezetből valaki tudott arról, hogy erőszak történik – hallották a veszekedéseket, érzékelték a feszültséget, mégsem reagált senki” – mondta Macura.
Emlékeztetett arra, hogy minden állampolgár kötelessége jelenteni az erőszakot.
„Az emberek kihívják a kommunális rendészetet zaj miatt, de ritkán jelentik az erőszakot, még akkor is, ha tanúi annak” – tette hozzá.
Mikor kapcsol be a „vörös riasztás”?
Mint hangsúlyozta, az erőszakra számos korai jel utal.
„Az erőszak nem egyik napról a másikra kezdődik. Megelőzi a pszichológiai és gazdasági erőszak, ezek pedig vörös zászlók, amelyeket fel kell ismernünk” – magyarázta Macura.
A védelmi rendszerről szólva Macura elmondta, hogy a mechanizmusok léteznek, de a leggyengébb láncszem maga az ember.
„A leggyengébb láncszem mindig az ember – azok, akik nem akarják vagy nem tudják végezni a munkájukat, de azok is, akiknek nincs elegendő tudásuk és kapacitásuk” – mondta Macura.
Macura hangsúlyozta, hogy folyamatban vannak a törvénymódosítások és a büntetőpolitika szigorítása.
Hozzátette: a cél az, hogy nőjön a bejelentések száma, és csökkenjen a tragikus kimenetelű eseteké.
