Ha egy szóban kellene jellemezni azt a jelenséget, ami a vajdasági magyar, MNT-alapítású média háza táján tapasztalható április 12. óta, ez a szó a megdöbbentő lehetne. Az, ahogyan az elmúlt kicsivel több, mint egy hónap során a Pannon RTV és a Magyar Szó az objektív tájékoztatást értelmezi számomra azért megdöbbentő, mert azt olvasom ki belőle, hogy nemes egyszerűséggel madárnak néznek mindenkit. A mindenki alatt pedig értem az olvasókat, a vajdasági magyar közéletet, de anyaországunk új kormányzatát is.
Az utóbbi pedig több okból is érdekes. Az egyik, hogy éppen a héten, az új magyar kormány második ülésén született döntés arra vonatkozóan, hogy átvilágítják a közmédia működését. Igaz, ez az M1-re és társaira vonatkozik, de tudnivaló, hogy a Pannon RTV szoros partnerségben dolgozott (dolgozik?) ezzel a médiaházzal. Ráadásul a Pannon bevételeinek hozzávetőleg 80 százalékát a korábbi magyar kormány biztosította, ezért a mindent átvilágító reflektorfényből nyilvánvalóan rájuk is vetül majd valamennyi.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Emellett, az sem mellékes, hogy az Országgyűlés Tiszás frakciójában és a háttérben is dolgoznak vajdasági magyar politikusok, erős itthoni kötődéssel, akik pontosan tudják, „mi is folyik Gyöngyösön”.
Ilyen helyzetben az lenne az elvárás, hogy ezek a sajtóorgánumok, felismerve az új realitást, változtatnak a szerkesztéspolitikájukon és elkezdenek a Hold árnyékos oldaláról is beszámolni. Ők azonban úgy döntöttek (a Szabad Magyar Szónak több médiavezető is azt írta, a VMSZ és az MNT nem avatkozik bele a szerkesztéspolitikába, tehát önálló döntésről és felelősségről van szó), hogy annyira azért nem tárják ki az ajtókat, hiszen a nagy huzat még egy-két vezetőt is kifújhat az ablakon.
Ennek megfelelően túl sok változás nem történt. A Magyar Szó címoldalán még mindig a vezető magyar párt dominál, a Szabadkai Magyar Rádióban továbbra is rendszeres vendég Pásztor Bálint. Az ellenzéki pártoknak, szerveződéseknek meg megjelent néhány közleménye.
SZAKMAISÁG HELYETT „MINTHA” ÚJSÁGÍRÁS
Ezzel a hozzáállással a Magyar Szó és a Pannon RTV vezetői (akik nem politikai nyomásra cselekszenek) annak adják a tanúbizonyságát, hogy nem értik, vagy nem akarják érteni saját szakmájukat, hivatásukat. Na meg a kort, amiben élnek. Az újságírás ugyanis nem merül ki politikusok megszólaltatásában, sajtótájékoztatókban és közleményekben. Sőt, egy profi, korszerű médium esetében ezek a legjelentéktelenebb műfajok.
Vajdasági magyar hungarikumként egy hibrid műfaj alakult ki. Ez a „mintha” objektivitás és a „mintha” újságírás. Ennek megértéséhez nagyjából 2015-ig kell visszamennünk. Az előző évtized első felében még úgy-ahogy működött az objektivitás ezeknél a sajtóorgánumoknál. Ebben az évben azonban a VMSZ-en és a közéleten belüli forrongások pártszakadáshoz vezettek és megjelent a porondon a Magyar Mozgalom. Vagyis, plurálissá vált a vajdasági magyar politikai élet.
Ebben az időszakban alakult ki az a gyakorlat, hogy az MNT-alapítású média továbbra is részletesen beszámolt a VMSZ minden lépéséről, legyen az parlamenti beszéd, vagy a pacséri nyilvános illemhely átadása. Az ellenzéki sajtótájékoztatókat, nyilatkozatokat pedig minimalizálták.
Nézzük ezt egy példán keresztül: Szabadka Polgári Mozgalmának vezetője sajtótájékoztató keretében részletesen elmondta, miért nem egyezik a város költségvetési javaslatával. Kitért egyes közvállalatok veszteséges működésére, megemlített befejezetlen beruházásokat, konkrét példákat.
A Pannon számára a hír ez volt: „Szabadka Polgári Mozgalmának elnökségi tagja bírálta a város vezetését. Szerinte a beruházások nem megfelelő módon valósulnak meg és szerinte az eszközök felhasználása sem megfelelő.”
Ez csak egy példa a sok közül, de briliáns megoldás, nem? Mint Mátyás király és az okos lány. Hozott is, meg nem is. Az igazgató hivatkozhatott (és hivatkozott is) arra, hogy ők lehozzák az ellenzék véleményét is, még a sajtótájékoztatóra is elmennek. Az, hogy a tudósításból nem derül ki semmi, sőt azt a képet vetíti a nézők elé, miszerint az ellenzék csak morog, meg elégedetlenkedik, már csak járulékos haszon. A hatalom számára.
Na ez a „mintha” újságírás. Az utóbbi időben azonban már ez az eljátszott objektivitás is kikopott. A Pannon és a Magyar Szó nem jelent meg olyan eseményeken, amelyeket a párt által, fogalmazzunk úgy, nem kedvelt szervezetek, egyének szerveztek. Egy könyvbemutatóról szóló, egyébként leadott tudósítás például azért maradt ki a Magyar Szóból, mert „nem küldtek meghívót”.
ÚJRA KELL GOMBOLNI KABÁTOT
Ha továbbra is az MNT-alapítású médiát vesszük górcső alá – márpedig ezeket az orgánumokat szerbiai és magyarországi adófizetők pénzéből (is) támogatják, ennélfogva minden jogunk megvan erre – nem túl fényes a helyzet.
A „mintha” újságírás rendellenes jellegének fontos tünete volt, amikor a magyarországi választások másnapján történelmi precedens történt. Az M1 Híradója ugyanis első alkalommal nem a Pannon anyagát közölte, hanem a Szabad Magyar Szóét. Ami egy mobiltelefonnal készített nyilatkozat volt Juhász Bálint tartományi házelnöktől. Miközben az SZMSZ egy online hírportál. Nincsenek kamerái, mikrofonjai és közvetítőkocsijai. Még egy szabályos szerkesztőségi épülete sem.
Azt ugyan nem lehet pontosan tudni, mennyi olvasója van a Magyar Szónak és mennyi követője a Pannonnak a különböző felületeken, az online térben azonban vannak olyan platformok, amelyeken nyomon követhető egyes internetes oldalak látogatottsága. Ennek alapján megállapítható, hogy a Szabad Magyar Szó tartalmait nagyjából ugyanannyian követik, mint a Pannonét, a Magyar Szó pedig a harmadik helyen van. Ehhez annyit érdemes még hozzátenni, hogy a Szabad Magyar Szó és a Családi Kör tartalmait hat állandó munkaviszonyban lévő személy készíti, ezzel szemben a másik két médiaháznál 10-szer, 20-szor többen dolgoznak.
Ehhez képest anyaországi támogatásból éves szinten a Pannon RTV 2,34 millió eurót kapott, a Magyar Szó pedig 600 ezer eurót. A Szabad Magyar Szó számára megítélt támogatás értéke kereken 0 euró, miközben az idén 10 éves hírportál itthon és Magyarországon is gyakran hivatkozási alapként szolgál oknyomozó és egyéb anyagaival.
21. SZÁZADI VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIAHÁLÓZAT SZÜKSÉGES
A Vajdasági Magyar Szövetség vezetői az anyaországi kormányváltás óta többször is készséget mutattak a párbeszédre, a nyitásra, a másként gondolkodókkal való párbeszédre. Ennek fényében azt gondolom, vitán felül áll, hogy a médiára fordítandó támogatások arányai módosításra szorulnak. Vagyis: nem indokolja semmi azt a gyakorlatot, hogy az MNT-média százezreket és milliókat kapjon euróban, a Szabad Magyar Szó és testvérlapja, a több mint 35 éve megjelenő Családi Kör pedig semmit.
Ez azonban csak az egyenletnek az egyik, számomra kisebbik fele. A fajsúlyosabb rész a szakmaiság.
2026-ot írunk. Az MNT-média, különösen a nyomtatott Magyar Szó pedig mintha a múlt évszázadban rekedt volna. A nyomtatott médiának is megvan a létjogosultsága, ma is, de immár mások a trendek, az elvárások.
Donald Trumptól Magyar Péteren keresztül egészen Pásztor Bálintig a politikusok ma már saját közösségi platformjukon megoldják, hogy mondandójuk eljusson a célközönséghez. A korszerű médiának ezért egyáltalán nem az a feladata, hogy ezeket az imázsanyagokat tovább ossza.
Mostanra a média, a fogyasztók és a kommunikáció is merőben átalakult, a technológiai fejlődésnek és az új generációk megjelenésének köszönhetően. A mai hírek holnap reggel már senkit nem érdekelnek. A korszerű újságírás a gyors reakció, a pillanat és az interakciók műfaja.
A sajtó dolga mindenhol ott lenni, lecsapni, kérdéseket feltenni, problémákat felvetni. Olyan ügyeket, amelyek az olvasót, a nézőt, a hírfogyasztót érdeklik.
Ami nem jelenti azt, hogy a hagyományápoló anyagoknak ne lenne helye, de újra kell gombolni a kabátot. A médiafogyasztók struktúrája átalakult. A fiatalabb közönséget akkor tudja meghódítani a média, ha számukra is érdekes tud lenni.
Éppen ezért itt a soha vissza nem térő alkalom egy olyan korszerű, vajdasági magyar médiahálózat kialakítására, amely kiállja az idők szavát. Amely nem a hatalmon lévő politikusok szócsöve, hanem az olvasókat és a nézőket szolgálja ki. Ahol megtalálja a neki szóló tartalmat fiatal és idős, urbánus és rurális közegben élő, konzervatív és modern, a hatalom és az ellenzék támogatója, a folklór és a rockzene rajongója egyaránt.
Ha szeretnénk egy hosszú távon is életképes médiahálózatot kialakítani, amely a vajdasági magyarság megmaradásának fontos tartóoszlopa lehet, akkor most van itt az idő ennek kidolgozására. Az együtt gondolkodás, a stratégiaalkotás már elkezdődött. A most meghirdetett nyitottság jegyében bízom benne, hogy az érintett felek egy asztalhoz tudnak ülni ennek a feladatnak a megoldása érdekében.
Lépjünk be együtt a 21. századba! De igazából, ne „mintha”.
A szerző a Magyar Szó volt főszerkesztő-helyettese, a Pannon Rádió reggeli műsorának VMÚE-díjas egykori munkatársa, a Szabad Magyar Szó egyik alapítója és a Családi Kör korábbi társtulajdonosa-igazgatója
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke és Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó főszerkesztője (Fotó: Pásztor Bálint/Facebook)
