Vannak dolgok, amelyekben dönthetünk érzelmeinkre hallgatva – és ez sokszor helyes is. De vannak pillanatok, amikor a józan ész és a logika nem luxus, hanem felelősség.
Tudom, hogy a Fidesz 16 éves önkényuralmi rendszere rengeteg embernek okozott mély, valódi károkat. Megértem azokat is, akik azt a sok gyűlöletet és elnyomást, amelyet másfél évtizeden át kellett elviselniük, most legszívesebben egyetlen lánggal égetnének el – mert már maga az emlék is haragot szabadít fel. Hasonló a helyzet Vajdaságban: a VMSZ-szel szemben, és azokkal az emblematikus figurákkal szemben, akik ezt a rendszert kiszolgálták, fenntartották, működtették.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
De kérlek benneteket: ne legyünk üres ágyúk. Ne legyünk olyanok, mint az a „mihazánk”, aki mindenkit gyűlöl – még a gyerekeket is csupán azért, mert megszülettek, és tíz éves korukra nem lettek fasiszták. Ne legyünk olyanok, mint a Fidesz vagy a VMSZ volt. Ne romboljunk csak azért, mert valamit olyan valaki épített, aki velünk ellentétes véleményen van.
Ha valaki személyesen elszenvedte ennek a rendszernek a következményeit – az én vagyok. Az OLJA megfilmesítésének meghiúsítása, könyveim eltüntetése a boltok polcairól, a Jail körüli éveken át tartó vegzálások – mindez elegendő ok lenne arra, hogy legalább annyira gyűlöljem őket, amennyire ők gyűlöltek engem. De türelmes ember vagyok, akit az élet megtanított logikusan gondolkodni. Csak az ostoba, pökhendi ember él vissza a hatalommal, amikor végre megkapja. Nézzük csak a Fideszes politikusokat, akik tegnap még élet és halál urát játszották – ma egy odúban rettegnek, hogy mi lesz velük. És hamarosan ugyanígy látni fogjuk a Prosperitati kiskirályok visszatérését a földre.
Szóval, aki még mindig a győzelem mámorában úszik – álljon meg egy pillanatra, és gondolkodjon.
Én személy szerint nem tudnék örülni annak, ha a TSC kiesne a Szuperligából. Nem tudnék örülni, ha a stadion vagy az akadémia a kúlai Hajduk, az Obilić vagy a Stadler FC sorsára jutna. Ahogy annak sem örülnék, ha egyetlen mikrovállalkozás is csupán azért menne tönkre, mert tegnapig még a hatalmon lévőkkel tartott.
Zsemberi János többet tett Topolyáért, mint az elmúlt száz évben bárki más. Ne csináljuk azt, amit a topolyai VMSZ-vezetés csinált a Jail-lel. Ne legyünk olyan ostobák, hogy azt higgyük: ha a TSC kiesik, az elégtételt jelent nekünk. Nem fog. Ahogy a Jail beszántásával sem nekem okoztak kárt – hanem a városnak, és annak a tucatnyi munkásnak, akik amúgy maguk is VMSZ-szavazók voltak. Aki tehát a TSC kiesésének szurkol, aki azt kívánja, hogy a stadion és az akadémia rohadjon szét – az nagyon tévesen gondolkodik. Ha Zsemberi vagy bárki más a Fidesz–VMSZ rendszeréből valóban kárt okozott, azt vizsgálja ki az igazságszolgáltatás, az erre felállított bizottságok – és hozzák meg a megfelelő szankciókat. Ez a jogállam. De polgárként – függetlenül attól, ki melyik oldalon áll – nekünk csak az hozhat igazi örömet, ha mindaz, amit Zsemberi felépített, tovább fejlődik, tündököl, és nem rothad szét, tovább csúfítva a VMSZ által szétlopott város amúgy is siralmas képét.
Topolyai emberként senki sem kérdőjelezheti meg: János felemelte ezt a várost. Picit szebbé, jobbá tette. Amit ő tett, azt előtte és utána száz évig nem tette és nem teszi meg senki más.
Persze voltak rossz döntései – de rossz döntései csak annak vannak, aki cselekedni is mer. Sokan mondják: igen, de ezt csak azért tudta megcsinálni, mert a Fidesz kiszolgálója volt, mert monopolhelyzetet kapott, mert teljes alázattal szolgálta a rendszert. Igaz. De János ettől még közülünk való marad. Olyan ember, aki mindig felvette a telefont – vagy ha nem tudta, visszahívta az egyszerű kisembert is. Csibész volt és csibész maradt – és ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról. A palotát én sem értem, miért kellett – miért akart hirtelen Mészáros Lőrincre hasonlítani? Talán elvárás volt felülről, mert János alapvetően sokkal egyszerűbb, szerényebb ember. De biztosan volt valami oka.
Tehát, kedves TSC-ellenes szurkolók, barátaim, harcostársaim – most szurkoljunk együtt azért, hogy a TSC bent maradjon a Szuperligában, visszatérjen az európai porondra, és még sok-sok éven át sok-sok fiatal srác rúghassa a bőrt az akadémián.
Ne legyünk olyanok, mint ők voltak. Ne a rombolás, ne a másik ellehetetlenítése okozzon örömet – hanem a fejlődés, az építés, a közös jövő.
Hajrá TSC!
Szerző: Yugovich Róbert
