A nemzeti zászló elégetése bármely nemzet számára a legsúlyosabb sértés: megalázás, nyílt megfélemlítés és az elüldözés szándékának egyértelmű jelzése – írja közleményében a Magyar Polgári Szövetség, amely így folytatódik:
„Ez történt Szabadkán, ahol egy soviniszta csoport a szerbség nevében magyar nemzeti zászlót égetett. Megjegyzem, a magyar fiatalok jól tették, hogy nem keveredtek fizikai konfliktusba a soviniszta fiatalokkal, mert az alapot adott volna a rendőrségnek arra, hogy őket is egy kalap alá vegyék a terrorizálókkal.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Jogosan merül fel a kérdés: mi történt volna akkor, ha ugyanezt egy magyar ember teszi meg a szerb zászlóval? Mit tett volna a belügy, az ügyészség, a bíróság? A válasz nem kétséges. Az elkövetőt a rendőrség fizikailag bántalmazná, az ügyészség vádat emelne, a bíróság pedig – minden különösebb mérlegelés nélkül – legalább egyéves letöltendő szabadságvesztést szabna ki. Zárójelben jegyzem meg: az eljárás során nagy valószínűséggel még a Hivatalos nyelv- és írásmódról szóló törvényt sem tartanák be, ahogyan azt számos konkrét eset már igazolta.
Mindez tehát nem kérdés. Az igazi kérdés az: hogyan jutott ebbe a helyzetbe a délvidéki magyarság?
A válasz ugyancsak egyértelmű: a Vajdasági Magyar Szövetség politikája vezetett idáig. Az a magát „nemzetvédőnek” nevező, valójában azonban meghunyászkodó, a szerb nacionalizmust alázatosan kiszolgáló politika, amelynek egyetlen célja a hatalomban maradás, a pénz. Ennek érdekében kiszolgálják Aleksandar Vučić rendszerét, miközben Magyarországról politikai hátteret kaptak – többek között a „néhai” Orbán Viktor részéről.
A VMSZ célja világos: a nemzetért megalkuvás nélkül küzdő, elsősorban magyar politikai erők eltörlése, hogy a délvidéki magyarságnak ne maradjon valódi hangja. Ennek következtében három magyar pártot gyakorlatilag lenulláztak. Két politikai erő maradt talpon – egyikük a Magyar Polgári Szövetség.
A megmaradásért ádáz küzdelmet kellett folytatnunk, miközben következetesen képviseltük a magyar érdekeket. A VMSZ kezelésében lévő – becslések szerint – mintegy 550 millió eurós pénzügyi háttérrel szemben kellett helytállnunk a választásokon. Reméljük, hogy ennek felhasználását kivizsgálják, és a jövőben ilyen rendszer nem működhet tovább. A hatalmas mértékű politikai–gazdasági túlerővel szemben a szerény, de tisztességes eredmény is önmagában bizonyíték az igazunkra.
Álláspontunk szerint az egyik legfontosabb, sarkalatos kérdés a Hivatalos nyelv- és írásmódról szóló törvény maradéktalan betartatása. Ez a magyar közösségi megmaradásunk egyik alapköve. Ennek érvényesítése esetén a szerb állam köteles lenne magyar nyelven működő rendőrségi, bírósági és közigazgatási struktúrákat fenntartani Vajdaságban és magyar öntudat erősítő hatása is lenne. Ez nemcsak a magyar önrendelkezés egy formája, hanem jelentős számú munkahelyet is biztosítana a magyar értelmiség számára, mert ha eleget kívánnak tenni ennek a 30 éves törvénynek, akkor ki kell nevelni a kétnyelvű bírói állami struktúrát.
Aki valamelyest ismeri a szerbség lelkületét, tudja: csak azt tisztelik – még ha gyűlölik is –, aki képes határozottan kiállni velük szemben. Ezt pozitív tulajdonságnak tartom. Ugyanakkor jelen van az időről időre felszínre törő sovinizmus és a félelem is. Tudják ugyanis, hogy a Délvidék elbirtoklása nem történelmi igazság, hanem nagyhatalmi érdekek piszkos manipulációja. Ennek részletes kifejtésétől ezúttal eltekintek.
Összegzésként, saját véleményként egyértelműen kijelentem: a szabadkai zászlóégetés nem elszigetelt incidens, hanem a VMSZ nemzetáruló politikájának közvetlen következménye. Egy olyan politikáé, amelyet nem elvi meggyőződés, hanem puszta anyagi haszonlesés vezérel. Ennek árát pedig a délvidéki magyarság fizette és fizeti meg – elvesztett méltóságban, biztonságban, jövőben és egyértelműen bizonyított pusztulással.
Az 1964-es népszámlálás 640 000 magyart jegyzett fel a Jugoszláviához csatolt Délvidéken, ma Szerbiában az utolsó mérés 180 000 magyart talált, ami bizonyára nem is igaz, mert sokkal kisebb számról beszélhetünk.
Mégis, mi haszna lett az 550 millió eurónak, amit a VMSZ kezelt, a megmaradásunk tekintetében?” – zárul a párt közleménye, amelyet Rácz Szabó László elnök írt alá.
Fotó: freepik
