Képviselet és „képviselet”

A Vajdasági Magyar Újrakezdés (VMÚ) képviselőit július 9-én fogadta a Magyar Országyűlés Külügyi Bizottsága. A hír közzétételére dr.Pásztor Bálint a VMSZ elnöke a honlapján reagált. Azt találta mondani:

„Ahhoz, hogy valaki a vajdasági magyarokat képviselhesse,  nem a magyar Országgyűlés Tisza István termébe kell bejutnia, hanem a szerbiai parlament üléstermébe. Ez mindig is így volt.”

Ezzel a mondattal nem is lehet vitatkozni. Nem is kell. Ez így van.

Amivel vitatkoznák, az az a képviselet, ami ott történt az elmúlt 14 évben.

A 2012-es választásokat követően hozta meg a VMSZ azt a stratégiai döntését, hogy sorsát (és a vajdasági magyarok sorsát) a továbbiakban a Szerb Haladó Párthoz köti. Ez meghatározta a VMSZ további politizálását, ami a mai napig is változatlan. A SZHP-vel és a SZSZP-vel együtt a hatalom részei a szerb és vajdasági parlamentben és a kormányban.

Másrészről, a magyarországi 2010-es országgyűlési választásokon a 2/3-os többséget nyerő FIDESZ-szel lépett stratégiai partneri kapcsolatba.

Ilyen kényelmes politikai milliőben képviselte végig vajdasági magyar érdekeinket az elkövetkező 14-16 évben a VMSZ. Mondhatni ideális körülmények között, mindkét kormány előtt, melyek az említett időszakban nem is változtak. Orbán és Vučić időközben jó barátok lettek, együtt ették a burekot Szabadkán, együtt nyitották meg az újvidéki vasútállomás épületét, együtt utaztak a Sokollal, és még sok mindent együtt csináltak. A VMSZ egyértelmű haszonélvezője volt ennek a kapcsolatnak. Politikai szempontból, ott voltak a szerbiai parlamentben, tehát a hatalom részét képezték. Nemzetstratégiai szempontból pedig nagyon jó, mondhatni baráti kapcsolatban voltak Orbán Viktorral és rezsimjével. Ennek az lett az eredménye, hogy megalakult a magyarországi Prosperitati Alapítvány, amely arra volt hivatott, hogy a vajdasági magyar közösség gazdaságfejlesztését támogassa. Az alapítvány, mivel civil jogi alanyisággal rendelkezik, nem volt köteles a pénzforgalmát még képletesen sem a MNT szűrőjén átvezetni. Az óriási mennyiségű pénz az Alapítvány által alakított bizottágokon keresztül jutott a közvetlen felhasználókhoz. Minden (magyarországi) társadalmi ellenőrzés nélkül. Arra, hogy itt valójában keresztényi jóakaratból összegyűjtött forintmilliárdok adományáról van-e szó, vagy pedig a magyarországi és EU-s közpénz lecsapolásáról, azt majd az új magyar kormány illetékes testületei állapítják meg. A pénz túlnyomó többségét mintegy 10-12 vajdasági nagyvállalkozó kapta, de bőven jutott a rokoni, baráti és párttársi köröknek is. Minderre bizonyítékok vannak a Prosperitati Alapítvány adattárában, mely publikus. Ha a száraz adatokat nézzük csak, akkor természetesen, ahog Pásztor Bálint mondta, mindennel el tudnak számolni. Amivel nem tudnak, az a nepotizmus és a sógor-koma-jóbarát vonal, meg az urambáttyám hozzáállás. Ez sajnos kilóg a történtből. Egy alaposabb vizsgálat pedig rá fog világítani arra is, milyen kötődések voltak, vannak az egyes alanyok között, ki kit fedezett, ki kinek adott jótállást, ki kinekl a fia, borja, apósa… Nem gyanúsítgatni akarok, csak szeretném, gondolom többedmagammal együtt, tisztán látni a dolgokat, az elmúlt 16 év képviseletét.

Ugyanakkor, a szerb parlamenti „képviselet” a lehető legzökkenőmentesebben folyt. A VMSZ lojális partnernek, megbízható bólogatónak bizonyult, dicsekedni is lehetett vele, mint egy kisebbségi párttal, amely mindennel elégedett. Tehát a dolgok jó irányban haladnak. A VMSZ pedig szőr mentén politizált.

Ebben az időszakban vajdasági nemzettestünk mintegy 70 000 fővel csökkent. A legnagyobb arányú csökkenést produkálta az elmúlt 50-60 évben. Még a háborús idők sem kergettek el ennyi nemzettársunkat innen, mint a „képviselet” 16 éve.

Persze lehet erre azt mondani, hogy teljes mértékben rosszmájú vagyok, sőt, gonosz, de attól a tények tények maradnak. Azok pedig, a teljesség igénye nélkül, a következők:

1.Az emített időszakban a VMSZ a hatalom részét képezte a köztársaságban és a tartományban egyaránt. A mechanizmus részének lenni azt jelenti, hogy teljes mértékben egyeztek mindazokkal a cselekedettekkel, döntésekkel, melyek abban az időszakban szültettek. Tehát az „ott sem voltam” hozzáállás nem opció.

2.Az említett időszakban a vajdasági magyarok politikai képviseletét kizárólag és egyedül a VMSZ látta el intézményes keretek között. Ez azt jelenti, hogy minden jónak és rossznak is asszisztált, és alaki szempontból kezében tartotta a magyar gyeplőt is.

3.A már említett FIDESZ-hez köthető stratégiai kapcsolata révén felfoghatatlan mennyiségű magyarországi közpénz került Vajdaságba, különböző alapítványok, szervezetek, programok révén. Ez nem vitás, ezzel még dicsekedett is a VMSZ.

4.A fenti két pontból eredően, a VMSZ volt az egyetlen és kizárólagos kezelője ezeknek a pénzeknek különböző testületei, infrastruktúrája révén. Különösebben ez sem titok. A VMSZ mindent közéleti, társadalmi tartalmat, tevékenységet lefedett. Amelyeket nem sikerült lefednie, azokat ellehetetlenítette. Egyet sem említek, mindenki az érintettek közül magára ismer.

5.Politikai, gazdasági befolyását kihasználva, a VMSZ a vajdasági magyar emberek addigi politikai tisztánlátását is megváltoztatta, és a magyarországi goebbelsi propagandát követve, az itteni magyarságot a FIDESZ-rajongók táborába vezette, narratívájával befeketítve mindent és mindenkit, aki ettől eltérő véleményen van. A valamikori vajdasági magyar européer, széles látókörű, a másságot elfogadó és hirdető gondolkodásból az elmút 14-16 évben egy magába fordult, szűk látókörű, minden másképp gondolkodót ellenségnek tekintő, xenofób, EU-ellenes közösséget varázsolt. Természetesen a hivatalos narratíva továbbra is az EU-hoz való csatlakozás volt, de egy pillanatban sem észrevételezte a szerb kormány két-, sőt háomszék politikáját, amely Szerbiát eltávolította az EU-tól. Erre a legeklatánsabb példa a minapi EP jelentés Szerbiáról.

6.Az árpilis 12-i magyarországi országgyűlési választtásokon továbbra is kiállt a FIDESZ mellett, habár voltak jelek (melyekre egy politikai pártnak oda kellett volna figyelnie), melyek arra utaltak, hogz a FIDESZ elbukja ezeket a választásokat. A kincstári optimizmus diadalmaskodott. A válaszási eredmények ismertek. A magyar állampolgárok túlnyomó többsége a TISZA Pártra szavazott.

7.Ezt követően a VMSZ továbbra is kitartott a FIDESZ mellett, ami elvi szempontból akár „dícséretes” is lehetne, de képviseleti szempontból, a vajdasági magyarok szemszögéből ez maga a katasztrófa. Pásztor Bálintnak voltak próbálkozásai kapcsolatot teremteni az új magyar kormányzattal. Volt is Magyar Péternél, mielőtt őt kinevezték miniszerelnöknek, de a találkozóról azóta sem tudtunk meg érdemben semmit. Hasonló probálkozása volt Brüsszelben, de onnan már eléggé egyértemű magyarázat érkezett a találkozót illetően. A magyar Országgyűlés elnökasszonyával történt találka pedig a protokoll kereteit nem lépte túl.

8.Ezzel szemben Tarr Zoltán miniszer nemrég egyértelművé tette, hogy az udvarias meghallgatása és fogadása a külhoni magyar képviselőknek nem azt jelenti, hogy az elmúlt időszak magyarországi kőtődésű költekezéseit nem világítsák majd át.

Mindezek után, az írásom elején közölt hírre visszakanyarodva, csak annyit szeretnék mondani, hogy a VMÚ delegációja nem azért kapott meghívást, és nem azért ment Budapestre, hogy pénzekért kuncsorogjon, hanem hogy ismertesse a házigazdákkal azt az alternatívát, ami létezik Vajdaságban. Azt az utat, mely talán még járható meggyengült, elfogyatkozott és önmagába roskadt közösségünk számára.

Tehát nem az a kérdés, hogy ott-e a helyünk a Tisza István teremben, hanem, az, hogy miért az a pártelnök mondja ezt, aki az elmúlt 16 évben számtalanszor járt már ott és a Karmelitában.

KNÉZI Péter

A VMSZ-frakció a köztársasági parlamentben (Fotó: Pásztor Bálint/Facebook)