Aleksandar Vučić szerb államfő május végén még azt ígérte, hogy július közepén megkezdődik a humanoid robotok összeszerelése Szerbiában, és az ország néhány hónapon belül Európa első ilyen robotjaival büszkélkedhet. A határidő azonban módosult: az elnök legutóbb azt közölte, hogy a gyártás várhatóan augusztus 22-én vagy 29-én indul el a Minth vállalat šabaci üzemében.
A projekt alapját a kínai Agibot és a Minth februárban létrejött stratégiai partnersége adja. A tervek szerint évente 1000–2000 humanoid robot készülhet, 2026 és 2030 között pedig összesen 50 gyár épülhet. A szerbiai üzemek akkumulátorházakat gyártanának, emellett szoftverfejlesztés is folyna, a kész termékeket pedig európai piacokra exportálnák.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A robotokat általános célú felhasználásra szánják: képesek lehetnek kávét vagy teát készíteni, mosni, vasalni és más háztartási feladatokat ellátni. Ugyanakkor továbbra sem világos, hogy pontosan mely ágazatokban lesz valódi igény rájuk, illetve milyen szerepet töltenek majd be.
Kosta Jovanović, a Belgrádi Egyetem Villamosmérnöki Karának robotikai tanszékvezető professzora szerint önmagában pozitív hír, hogy humanoidrobot-gyártás indulhat Szerbiában, de túlzott várakozásokat nem érdemes táplálni.
„Minden csúcstechnológiai beruházás értékesebb, mint az alacsony hozzáadott értékű befektetések, de attól, hogy egy gyár megnyílik Szerbiában, az ország még nem válik robotikai nagyhatalommá” – fogalmazott a Nova ekonomija portálnak a téma kapcsán.
A professzor szerint a robotika nem egyetlen üzem létrehozásáról szól, hanem hosszú távú nemzeti stratégiát igényel. Ehhez egyaránt szükség van jól képzett szakemberekre, egyetemekre, kutatóintézetekre, hazai beszállítókra, startupokra és állami támogatásokra. Kínát említette példaként, ahol a robotikát stratégiai ágazatként kezelik, összehangolva az oktatást, a kutatást és az ipari fejlesztéseket.
Jovanović úgy véli, Szerbia kiváló mérnökökkel és kutatókkal rendelkezik, de ez önmagában nem jelenti azt, hogy teljes értékű humanoidrobot-ipart is fel tud építeni.
„A robotgyártás teljes ellátási láncot jelent: motorokat, szenzorokat, akkumulátorokat, vezérlőelektronikát, szoftvert, mesterséges intelligenciát, tesztelést és biztonsági rendszereket. Ha ezek többsége importból érkezik, és nálunk csak az összeszerelés történik, akkor ipari üzemről beszélhetünk, nem pedig a robotika teljes fejlesztéséről” – mondta.
Szerinte a mostani beruházás csak akkor lehet valóban jelentős, ha később bekapcsolódnak a hazai egyetemek, kutatóintézetek, vállalatok és fejlesztőcsapatok is.
A szakember arra is emlékeztetett, hogy a látványos bemutatók nem feltétlenül tükrözik a technológia valódi érettségét. Mint mondta, Belgrádban már 2012-ben bemutatták a japán ASIMO humanoid robotot, amely még kólót is táncolt, de a demonstráció és a mindennapi alkalmazás között óriási a különbség.
„Az, hogy egy robot tud kávét főzni vagy italt tölteni, még nem jelenti azt, hogy gazdaságosan és megbízhatóan dolgozhat egy valódi munkakörnyezetben” – hangsúlyozta.
Véleménye szerint a hagyományos iparban továbbra is a speciális robotok – robotkarok, mobil platformok és együttműködő robotok – maradnak a meghatározók, mert ezek olcsóbbak és hatékonyabbak. A humanoid robotok inkább ott terjedhetnek el, ahol fontos az emberrel való kapcsolat.
„A humanoid robot nemcsak gép, hanem társadalmi jelenség is. Az emberek másként viszonyulnak hozzá, mert emberre hasonlít. Ezért nagy szerepe lehet a szolgáltatásokban, a turizmusban, a szállodaiparban, a kereskedelemben, az oktatásban vagy a rendezvényeken” – mondta.
Ilyen robotok dolgozhatnak recepciósként, idegenvezetőként, ügyfélszolgálati munkatársként vagy oktatási asszisztensként, de az idősgondozásban és az egészségügyben is segíthetnek, bár ezeken a területeken a biztonsági, jogi és etikai kérdések jóval összetettebbek.
A professzor szerint eltúlzottak azok a jóslatok is, amelyek szerint a robotok rövid időn belül tömegesen kiszorítják az embereket a munkaerőpiacról.
„A robotika inkább átalakítja a munkát, mintsem megszünteti. Egyes munkakörök eltűnnek, mások átalakulnak, miközben újak jönnek létre: robotkarbantartókra, rendszermérnökökre, programozókra vagy biztonsági szakemberekre lesz szükség” – fogalmazott.
Hozzátette, hogy az empátiát, a kreativitást, a bizalmat és a váratlan helyzetek kezelését továbbra sem lehet könnyen automatizálni, ezért az egészségügyben, az oktatásban, a szociális ellátásban vagy a vezetői munkában a robotok inkább segítőtársak lesznek, mint teljes értékű helyettesek.
„Nem az a legfontosabb kérdés, hogy egy robot tud-e kávét főzni vagy kólót táncolni, hanem az, hogyan készítjük fel az embereket arra, hogy együtt dolgozzanak a robotokkal, megtervezzék, üzemeltessék és felügyeljék őket” – zárta gondolatait Jovanović.
A robotika inkább átalakítja a munkát, mintsem megszünteti (Fotó: Freepik)
