A Duna alacsony vízállása miatt még látványosabbá vált az évek óta fennálló probléma Újvidéken: a Žeželj híd közelében a városi csatornahálózatból tisztítatlan szennyvíz ömlik közvetlenül a Dunába. Egyik csatornakivezetőn keresztül másodpercenként akár 2000 liter szennyvíz is a folyóba kerül. A környéken élők és az arra járók számára a kellemetlen szag is egyre nagyobb problémát jelent.

A városnak két fő szennyvízszivattyú-állomása van, szennyvíztisztítója azonban továbbra sincs. Bár a szennyvíz egész évben a Dunába kerül, az alacsony vízállás miatt most már szabad szemmel is jól látható a szennyezés, és a szag is nagyobb területen érezhető.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ)Banki átutalás vagy Paypal

Nina Ciganović, az Eko straža környezetvédelmi egyesület képviselője szerint a probléma az elmúlt 14 évben sem oldódott meg.

„Gyakorlatilag mindennapos ökológiai katasztrófában élünk. A szennyvíz tisztítás nélkül kerül a folyóba, miközben a városvezetés számára fontosabb a kontroll nélküli építkezés és az urbanizáció” – mondta az Insajdernek.

Szerinte a helyzet a rakparton is egyre elviselhetetlenebb.

„Itt állandóan bűz van, elviselhetetlen itt lenni. A rakpart a társasági élet egyik helyszíne, ahol az elmúlt hetekben nagyon nehéz időt tölteni anélkül, hogy az embernek hányingere lenne” – fogalmazott.

Nemcsak kellemetlen szag, hanem környezeti és egészségügyi kockázat

Srđan Rončević, az Újvidéki Egyetem Természettudományi-Matematikai Karának dékánja szerint a probléma jóval túlmutat a kellemetlen szagon.

„A természet részei vagyunk, ezért minden ilyen probléma egyben környezeti probléma is. A szennyező anyagok nem tűnnek el, csak egyik formából a másikba kerülnek, és végül a táplálékláncon keresztül az emberhez is eljuthatnak” – magyarázta.

A tisztítatlan szennyvíz nagy mennyiségű szerves anyagot, háztartási vegyszereket, kozmetikai szereket és gyógyszermaradványokat is tartalmazhat. Ezek egy része a folyó üledékében halmozódhat fel, majd később ismét bekerülhet a vízbe.

Az alacsony vízállás és a nyári meleg tovább súlyosbíthatja a helyzetet. A magasabb hőmérséklet miatt ugyanis kevesebb oxigén oldódik a vízben, miközben a szennyvízben található szerves anyagok lebontása további oxigént von el. Ez az élővilág pusztulásához is vezethet.

Rončević szerint különösen aggasztó, ha a Duna vízminősége a negyedik minőségi osztályba kerül. Ez azt jelenti, hogy a víz fürdésre és rekreációra nem alkalmas. A Duna normál esetben a második osztályba kellene hogy tartozzon, nyáron egyes szakaszokon pedig a harmadik osztályba is kerülhet.

A szakember arra is emlékeztetett, hogy Szerbia a Dunával kapcsolatos nemzetközi egyezmények aláírója, ezért nemcsak saját lakosságáért, hanem a folyó alsó szakaszán fekvő országokért is felelősséggel tartozik.

„Ahogy a folyó felső szakaszán fekvő országoknak ügyelniük kell arra, mit engednek a Dunába, nekünk is figyelnünk kell az alattunk fekvő országokra. A szennyezés végül a Fekete-tengerbe jut” – mondta Rončević.

Fotó: Nevena Cvijović/Insajder