Közeledik szeptember elseje: kis lépés a diákoknak, de nem úgy a szülők pénztárcájának. A színes ceruzák elkopnak, a füzetek betelnek, a felszerelés eltűnik, és csak a tankönyvekre gyermekenként több ezer dinárt is ki kell fizetniük a szülőknek évente.
Az Alkotmány és a törvények szerint az általános iskolai oktatás ingyenes. A Szerbiai Oktatási Dolgozók Független Szakszervezetének elnöke, Dušan Kokot azonban elmagyarázza, hogy a valóságban ez nem így van, írja a Nova Ekonomija.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Az oktatás Szerbiában már régóta nem ingyenes” – mondja Kokot.
Az, hogy az ingyenes oktatás törvényi garanciája mennyire eltér a családok ténylegesen felmerülő költségeitől, már a tanév kezdetén jól látszik. A tankönyvek csak az első számlát jelentik.
Egy általános iskolai osztály tankönyvcsomagja évente 15 000 és 20 000 dinár közötti összegbe kerül – mondja a Nova ekonomija lapnak egy két általános iskolást nevelő édesanya. Ha a családban két gyermek van, csak a könyvekre akár 40 000 dinárt is kiadhatnak évente.
A szülők ezért gyakran próbálnak használt könyvek vásárlásával spórolni.
„A használt munkafüzetekben a bejegyzéseket ki kell radíroznunk, de sok szülő ennek ellenére használt tankönyveket vesz, mert úgy olcsóbb. Egy használt tankönyv ára 500 dinár körül mozog” – mondja beszélgetőtársunk.
A hivatalos számítások és a mindennapi élet közötti szakadék különösen szembetűnő az állam által a fogyasztói kosárban készített költségbecslésekben. A minimális és az átlagos fogyasztói kosár azt hivatott megbecsülni, hogy egy háromtagú háztartásnak mennyi pénzre van szüksége az alapvető létszükségletekhez, mint például az élelmiszer, a lakhatás, a ruházkodás, az egészségügy vagy épp az oktatás. A minimális kosár a Szerbia legalacsonyabb fogyasztású háztartások szerkezetén alapul, míg az átlagos kosár az átlagos háztartások fogyasztását tükrözi.
Májusban a minimális fogyasztói kosár 57 188 dinár (488 euró) volt, és ebben az oktatásra mindössze havi 145 dinárt (1,24 euró) irányoztak elő. Ezzel párhuzamosan az átlagos fogyasztói kosár 110 739 dinárt (944 euró) tett ki, miközben az oktatásra havi 558 dinárt (4,76 euró) számoltak benne.
Más szavakkal: a hivatalos számítás azt mutatja, hogy a legalacsonyabb fogyasztású háztartások havi 145 dinárt költenek oktatásra, míg a középső fogyasztási rétegbe tartozó háztartásoknál ez az összeg mintegy 558 dinár.
Kokot pontosan ezen a példán keresztül mutat rá a fogyasztói kosár ilyen módszertanú kiszámításának problémájára. Mivel ennek értékét a minimálbér megállapításakor az egyik paraméterként használják, szerinte ez a számítás nem tükrözi a valós megélhetési költségeket, és torz képet adhat arról, hogy mennyi pénzre van valóban szüksége egy háztartásnak az alapvető szükségletek fedezésére.
„Ez az összeg arról tanúskodik, hogy mennyire értelmetlen a fogyasztói kosár” – mondja Kokot.
Emlékeztet Dejan Vuk Stanković oktatási miniszter nemrégiben tett nyilatkozatára is, aki az oktatást „a piacon értékesített szolgáltatásnak” nevezte, az elégedetleneknek pedig azt üzente, hogy mehetnek magániskolába.
„Ez mondja el a legtöbbet a hatalom oktatáshoz való hozzáállásáról” – teszi hozzá Kokot.
Szerencsére az egyik mód, amellyel az állam próbálja enyhíteni az iskoláztatási költségeket, az az ingyenes tankönyvprogram. Eredményesen a diákok mintegy 18 százaléka él ezzel a joggal az Oktatási Minisztérium honlapja szerint, idén pedig 96 000 tanuló számára készítettek elő csomagokat – nyilatkozta Vuk Stanković a köztelevízió vendégeként.
„Jelenleg azon dolgoznak, hogy a nyilvános pályázaton nyertes kiadók legyártsák és hiánytalanul összeállítsák a csomagokat, majd elküldjék azokat az iskolákba, ahol megvannak a listák az ingyenes tankönyvekre jogosult gyermekekről” – mondta Stanković.
Hozzátette, az ingyenes tankönyvekre többek között a három- vagy többgyermekes családokból származó gyermekek, a szociális támogatásban részesülő családok, az egyedülálló szülők és a nehéz anyagi helyzetben lévő családok gyermekei jogosultak. Ingyenes tankönyveket kapnak a tanulók azon meghatározott csoportjai is, akiknek kiigazított tananyagra van szükségük, továbbá Braille-írással nyomtatott tankönyvek is készültek.
Azoknak a szülőknek azonban, akik nem jogosultak az ingyenes könyvekre, a tankönyvvásárlás továbbra is komoly kiadást jelent.
Boris Bogdanovski, a V. Belgrádi Gimnázium Szülői Tanácsának tagja azt mondja, hogy havi néhány száz dinár még megközelítőleg sem tudja fedezni egy tanuló valós szükségleteit.
„Havi 500 dinárból semmiképpen sem lehet kihozni az oktatás költségeit. Még ha nem is számoljuk a tankönyveket, mindenkinek kell vennie körzőt, tollakat, új füzeteket, rajztömböket, vaktérképet földrajzból, vonalzókat és hasonlókat” – állítja Bogdanovski.
Hozzáteszi, a használt tankönyv sem mindig biztos módja a spórolásnak, mert a kiadások és a könyvek tartalma változik.
A tankönyvek ráadásul csak egy részét képezik annak a számlának, amely az egész tanév során elkíséri a szülőket. Amikor ezekhez hozzáadódnak a füzetek, a felszerelés, a tornazsák, a közlekedés, az uzsonna, a kirándulások, az iskolai utak és egyéb tevékenységek, a számla gyorsan jóval a havi pár száz dináros összeghatár fölé emelkedik.
Ezért a kérdés szeptember elseje előtt nem csak az, hogy mit kell bepakolniuk a diákoknak az iskolatáskába, hanem az is, hogy mennyit kell kifizetniük a szülőknek ahhoz, hogy semmi se maradjon ki.
Ha az oktatásra a minimális fogyasztói kosárban 146 dinárt, az átlagosban pedig havi 558 dinárt irányoztak elő, akkor az iskoláztatás tényleges költségeinek kiszámítása sok család számára valóban egy nehéz felvételi vizsgának tűnik a tanév kezdete előtt.
