A Költségvetési Tanács szerint reformokra van szükség a szerbiai mezőgazdaságban, mivel az ágazat termelése az elmúlt 10–15 évben gyakorlatilag nem növekedett, annak ellenére, hogy az állami költségvetésből évente mintegy 1,4 milliárd eurót fordítanak rá.
A Költségvetési Tanács ma közzétett, „Szerbia mezőgazdasága a stagnálás és a reform között: termelés, árak és agrárpolitika” című elemzésében arra figyelmeztetett, hogy a szerbiai mezőgazdaság termelékenysége mindössze az uniós átlag egyharmadát éri el, az egy tehénre jutó tejhozam feleakkora, a hektáronkénti terméshozamok pedig negyedével alacsonyabbak.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
A traktorok 90 százaléka, a kombájnok háromnegyede tíz évnél idősebb. Az ágazat nemzetközi versenyképessége fokozatosan romlik, amit az is jelez, hogy az import lényegesen gyorsabban növekszik az exportnál. Emellett a termelés sokkal ingadozóbb, mint a legtöbb európai országban, elsősorban azért, mert a szerbiai mezőgazdaság nem alkalmazkodott megfelelően az aszályokhoz és más éghajlati kockázatokhoz – közölte a független testület.
A Költségvetési Tanács a mezőgazdaság jövőbeli fejlődésének talán legnagyobb akadályát a munkaerő gyors fogyásában látja. A két mezőgazdasági összeírás között az ágazatban végzett munka összesített mennyisége több mint 20 százalékkal csökkent, miközben a gazdaságok vezetőinek csaknem fele 65 évnél idősebb.
A Tanács szerint nem az a probléma, hogy az állam mennyi pénzt fordít a mezőgazdaságra, hanem az, hogy ezt a pénzt hogyan használja fel. Az államnak ezért alapvető fordulatot kell végrehajtania agrárpolitikájában, hogy újra fejlődési pályára állítsa ezt a gazdasági, társadalmi és stratégiai szempontból egyaránt fontos ágazatot.
Van elég pénz, csak másképp kellene elkölteni
A Költségvetési Tanács hangsúlyozta: a kevés jó hír egyike, hogy a költségvetésből már jelenleg is elegendő pénz jut a mezőgazdaságra. Ha minden támogatást, az üzemanyag után járó visszatérítést és egyéb juttatást beleszámítanak, az összeg évente körülbelül 1,4 milliárd euró.
Ez azt jelenti, hogy a szükséges reform elvileg nem igényelne további költségvetési kiadásokat.
A támogatások szerkezete azonban jelentősen eltér a korszerű agrárpolitikai gyakorlattól. Az Európai Unióval ellentétben Szerbiában a közvetlen kifizetések sokkal inkább a megtermelt mennyiséghez, az állatállomány nagyságához és a felhasznált termelési eszközökhöz kötődnek.
Eközben háttérbe szorulnak az úgynevezett ökorendszerek, vagyis a környezetbarát mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását ösztönző támogatások, valamint a kis- és közepes gazdaságokat segítő újraelosztó kifizetések. Ugyancsak kevés figyelmet kapnak azok az intézkedések, amelyek a korszerűsítést, valamint a termőföld és a vízkészletek megóvását szolgáló beruházásokat ösztönöznék.
A Költségvetési Tanács szerint az állam jelenleg elsősorban a meglévő, sikertelen agrármodell fenntartását finanszírozza, ahelyett, hogy a rendelkezésre álló pénzt a mezőgazdaság termelékenyebb, versenyképesebb és ellenállóbb ágazattá történő átalakítására fordítaná.
További problémát jelent a rendszer kiszámíthatatlansága. Csak 2023 és 2025 között 34 alkalommal módosították a támogatások elosztására vonatkozó szabályokat.
A Tanács szerint egy ilyen rendszer megnehezíti a hosszú távú tervezést és visszatartja a beruházásokat, különösen az olyan ágazatokban, mint az állattenyésztés vagy az évelő ültetvények, ahol a befektetések csak hosszabb idő alatt térülnek meg.
Az élelmiszerárak már az uniós szint közelében járnak
A sikertelen agrárpolitika a magas élelmiszerárakhoz is hozzájárul, amit egyre inkább megéreznek a polgárok. Az élelmiszerek ára Szerbiában jelenleg az uniós átlag mintegy 96 százalékát éri el.
A Költségvetési Tanács ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a drága élelmiszer nem kizárólag a mezőgazdaság problémáinak következménye. Jelentős árnyomás keletkezik a feldolgozóiparban, a forgalmazásban és a kiskereskedelemben is, ugyanakkor a hazai mezőgazdasági termelés alacsony termelékenysége szintén hozzájárul a problémához.
Különösen beszédes, hogy éppen azokban a szegmensekben a legmagasabbak az árak, amelyekben a hazai mezőgazdaság strukturális problémái is a legsúlyosabbak – ilyen például az állattenyésztés.
A Költségvetési Tanács szerint a hazai mezőgazdaság szinte valamennyi problémája strukturális jellegű, és évtizedek óta halmozódik. Minél tovább söprik ezeket a problémákat a szőnyeg alá, annál nagyobb gazdasági költséggel jár majd a megoldásuk.
Hat-tíz éves reformra lenne szükség
A Tanács szerint már nincs tér részleges korrekciókra és ad hoc szabályozási beavatkozásokra. Ezek ugyan átmenetileg enyhíthetik a következményeket, de nem szüntetik meg a problémák kiváltó okait, sőt gyakran új, tartós költségvetési kötelezettségeket teremtenek.
Ezért fokozatos, de átfogó agrárpolitikai reformra van szükség. Ehhez nem kellene növelni a teljes mezőgazdasági költségvetést, viszont más módon kellene felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat.
Fokozatosan csökkenteni kellene a termeléshez kötött támogatások és más rövid távú intézkedések jelentőségét, és nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a beruházásokra, az újraelosztó támogatásokra, a kockázatkezelésre, valamint az élelmiszerek minőségét és biztonságát, illetve a természeti erőforrások megőrzését szolgáló intézkedésekre.
A Költségvetési Tanács egy 6–10 év alatt, több szakaszban végrehajtandó reformot javasol.
Kukoricaföld (Fotó: Fehér Rózsa)
