Vučić hatalma elsősorban a népszerűségén, valamint azon alapul, hogy szoros kapcsolatokat épített ki a társadalom bizonyos hatalmi tényezőivel, amelyek részben a törvényes kereteken belül, részben azokon kívül működnek, nyilatkozta Dušan Milenković politikai tanácsadó az N1-nek.
Milenković szerint mindenekelőtt a személyi kultusz az, amely Vučić hatalomra kerülése óta kiépült körülötte, ezért lényegében másodlagos kérdés, hogy éppen milyen tisztséget tölt be.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
“Nem teljes mértékben, de a befolyása attól függetlenül megmarad, hogy milyen tisztséget tölt be. Hasonló esetet látunk a Boszniai Szerb Köztársaságban Milorad Dodiknál, akit eltiltottak a politikai tevékenységtől, miközben mindenütt az ő arcképével ellátott óriásplakátokat látni” – mondta Milenković.
Dragan Popović, a Gyakorlati Politika Központjának igazgatója szerint a hatalom ilyen jellegű áthelyeződése nem új jelenség, és nem is kizárólag Szerbiára jellemző: egyszemélyi uralom esetén rendszerint megfigyelhető. Hozzátette ugyanakkor, hogy az autokratikus rendszerek között is jelentős különbségek vannak.
Željko Bodrožić, a Szerbiai Független Újságírók Egyesületének (NUNS) elnöke arra emlékeztetett, hogy a szerb társadalom – sok más néphez hasonlóan – hajlamos a vezetőkben bízni, miközben a modern többpártrendszerben az intézmények jelentős része szerinte csupán díszletként működik. Emiatt a vezető számára nem különösebben fontos, hogy formálisan milyen pozíciót tölt be.
Ma a „vezető” idealizált alakja a fiatal, lázadó egyetemista
Popović szerint az SNS számára ideális forgatókönyv esetén – ahogyan azt Ana Brnabić korábban már felvetette – akár alkotmánymódosításra is sor kerülhetne, amely lehetővé tenné Vučić számára, hogy ismét visszatérjen az államfői tisztségbe.
“Úgy gondolom, hogy mindez kudarcot vall majd a 2026. október 25-i választáson, mert a hatalom mostanra szétaprózódott” – mondta Popović.
Bodrožić szerint ugyanakkor a lakosság többsége számára jelenleg az ideális vezető nem egy konkrét személy, hanem inkább egy közösség: a fiatal, egyetemista, lázadó ember idealizált alakja.
“Ez a nép megint megpróbál majd kiemelni valakit, hogy legyen egyetlen vezető, de remélem, hogy ez a mozgalom győzedelmeskedik, és elhozza a politikai tisztségeknek azt a deperszonalizációját, amelyre a társadalomnak szüksége van. Az intézmény a fontos: az adott tisztséget betöltő ember lehet többé vagy kevésbé alkalmas arra, hogy a közérdeket szolgálja, de az intézménynek akkor is szilárdnak kell maradnia, amikor az illető mandátuma lejár.”
Szavai szerint senkit sem szabad többé úgy idealizálni, hogy ha holnap történik vele valami, akkor vele együtt összeomlik az állam, Szerbia és a szerbség, nem lesznek nyugdíjak, semmi sem lesz.
Bodrožić szerint a Szerb Haladó Párt részben politikai pártként, részben pedig katonai jellegű szervezetként működik.
“Az SNS félig párt, félig katonai alakulat, ahogyan sok más hasonló szervezet is. Hatalomra kerülésük kezdetén más politikát folytattak, de miután megszerezték a hatalmat, visszatértek a radikális beállítottságukhoz. Most minden Vučićtól függ, ő ad legitimitást a haladóknak, mert önmagukban nincs legitimitásuk.”
Popović emlékeztetett arra, hogy Slobodan Miloševićnek annak idején gyakorlatilag egyetlen szövetségese sem volt a világban, Aleksandar Vučićnak viszont – Popović értékelése szerint – a demokrácia szempontjából kedvezőtlen globális folyamatokat kihasználva sikerült olyan nemzetközi kapcsolatokat kiépítenie, amelyek tranzakciós jellegűek, és a hatalmon, illetve a pénzen alapulnak.
