Az elégedetlenség hullámai Brazíliától Délnyugat-Európán át a Közel-Keletig– Átlapoztuk a világsajtót

A világsajtó az elmúlt napokban Merz német kancellár kijevi útjáról számolt be, aki ott a háború leállítására szólította fel Vlagyimir Putyint: „Putyin úr, fejezze be a háborút!” – mondta, miközben orosz támadások miatt szóltak a légvédelmi szirénák. Merz hátországa sem békés: válságban a berlini koalíció. A Baloldali Párt, az SPD és a Zöldek folytatni akarják a tárgyalásokat a kormányalakításról, de a parlamenti többségük valószínűleg kisebb lesz, mint eredetileg tervezték. Ez unalmas helyzetet teremt a baloldali szövetség számára. A spanyol és a francia tiltakozó mozgalmakról is szó esett: Pedro Sánchez miniszterelnök kihasználhatja a spanyolok haragját a meghiúsult bérleti díjreform miatt. „Az egyik iskola gyertyákat gyújt, egy másik meg magát az iskolát gyújtja fel.” Elharapózott az erőszak, úgyhogy hétfőn a franciaországi iskolák mintegy 15 százalékában inkább felfüggesztették az oktatást. A brazil elnökválasztáson csak a második fordulóban születik majd döntés. Az Izrael elleni terrortámadás és az azt követő gázai invázió harmadik évfordulóját Izrael azzal várta, hogy miniszterelnökét állítólag többször is előre figyelmeztették külföldről. A frankfurti könyvvásár vendége Csehország, a német könyvdíjat pedig Shida Bazyar kapta. Utolsó témánk az EU és Kína kereskedelmi kapcsolatairól szól. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól São Pauloig és Dublintól Tokióig.

Merz Kijevben

 A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap üdvözli Merz ígéretét Ukrajna további megsegítésére:

„Putyin azoknak a német pártoknak segít, amelyek Ukrajna támogatásának amegszüntetését követelik, s ezért fokozza »hibrid« háborúját is. Ez a németek háborútól való félelmének fokozására szolgál. A német kancellárnak igaza volt, amikor kijevi látogatásával megmutatta Putyinnak, hogy megfélemlítési kísérletei süket fülekre találnak. Sok jel arra utal, hogy a Kreml a következő télen végre térdre akarja kényszeríteni Ukrajnát. Ezt azonban nem szabad megengedni, még a háború ötödik évében sem. Európa, és így Németország biztonságát és szabadságát isvédik Ukrajnában, ezért Ukrajna védelmét a lehető legnagyobb mértékben támogatni kell.”

A müncheni Süddeutsche Zeitung című progresszív-liberális, közép-baloldali napilap így látja a helyzetet:

„A kijevi látogatás több mint szimbolikus politikai jelenség. A kancellár új katonai segítséget is ígért, amelyre Ukrajnának oly kétségbeesetten szüksége van, közvetlenül az ötödik háborús tél kezdete előtt. Merz számára a kijevi út természetesen egyben kísérlet arra is, hogy kilépjen politikai védekező pozíciójából. Kormányzó koalíciójának jövője bizonytalanabb, mint valaha. A CDU/CSU és az SPD közötti bizalmatlanság több mint kétségessé teszi a sikeres reformpolitikát az elkövetkező hetekben; a CDU/CSU-n belül saját kancellárjuk nézetét csak enyhén nevezik »kritikusnak«. A külügyminiszternek állítólag árnyékolnia kellene a tétovázó belügyminisztert. Vajon sikerül ez neki? Ez kétséges. A koalíciós bizottság szerdán rendkívül nehéz körülmények között ülésezik. Egy dolog világos: Zelenszkij és Ukrajna számára a CDU/CSU–SPD koalíciós kormány összeomlása katasztrófa lenne.”

Kijev támogatása nem kérdéses, írja a római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap Friedrich Merz kancellár  ukrajnai látogatásáról:

„Az oroszok mostanra behozták a drónhadvizelésben érzékelt lemaradásukat, és egyértelmű fölényben vannak a ballisztikus rakéták terén, mivel Ukrajna rakétavédelmi képességei gyakorlatilag kimerültek. Ez elvezet minket a »totális háború« témájához. (…)

Ukrajnának mindenekelőtt ránk, Európa támogatására van szüksége. Szerencsére ez a támogatás nem kérdéses, a hibrid hadviselés és az EU-tagállamok belső kohéziójának aláásására irányuló kísérletek ellenére a jövő évi választások előtt. »Számíthatnak ránk« – erősítette meg Friedrich Merz kancellár meglepetésszerű kijevi látogatása során. Megismételte Putyinhoz intézett felhívását a tárgyalások megkezdésére. A német külügyminiszter korábban hasonló felhívást intézett orosz kollégájához, de az sikertelen volt. Röviden: Putyin számára úgy tűnik, még nem jött el a tárgyalások ideje.”

A német koalíció válsága

A német koalíció állapotával kapcsolatban a Pforzheimer Zeitung című mérsékelt polgári-konzervatív naplap a következő véleményt fogalmazza meg:

„Mindenki tudta: a keleti tartományi választások stressztesztet jelentenek a kormány és annak reformtervei számára. Annál is megdöbbentőbb tehát, hogy a koalíció milyen idegesen és kétségbeesetten cselekszik most: viták folynak az ápolási reform és a cukoradó körül. Ez nem sok jót ígér. Következik a nyugdíjak állapota. Aztán a költségvetés, amely megbuktatta az előző kormányt. Legutóbb állítólag még Steinmeier szövetségi elnök is közbelépett, hogy felszólítsa a partnereket álláspontjuk felülvizsgálatára. Ez aggodalomra ad okot. A CDU/CSU és az SPD összefonódik. Mindkettő hatalmas veszteségeket szenvedne el, ha új választások lennének. Még ha a szövetségi kormány előtt álló kihívások jelenleg nagyobbak is, mint valaha, ez nem az első alkalom, hogy a koalíciót halottnak nyilvánították. Eddig azonban mindig sikerült összeszednie magát. Ezt újra meg kell tennie.”

A Nürnberger Nachrichten című, az egyik legnagyobb német regionális napilap ezt írja:

„A CDU/CSU-nak és az SPD-nek komolyan meg kell fontolnia, hogy megkockáztatnak-e egy újabb hatalmas bizalomvesztést – sajnos jelenleg úgy tűnik. Az érintettek jól tudják, hogy nagy dolog forog kockán: a koalíció felbomlása a fennálló pártdemokrácia mélyreható felfordulásának következő fejezete lenne.”

Tiltakozások Spanyolországban és Franciaországban

Kezdjük a spanyolországi tüntetésekkel. A Frankfurter Rundschau című szociál-liberális, antiklerikális napilap a következőképpen foglalkozik a spanyolországi lakhatási válsággal és az azt kísérő tüntetésekkel:

„A lakhatás korunk legfontosabb társadalmi kérdése. Sok helyen kevés a megfizethető lakás. Ez jelenleg a baloldali kormány bukását okozza Spanyolországban. A tüntetések a fővárosból, Madridból más városokba is átterjednek. A hétvégén tízezrek vonultak utcára, és egyre több tiltakozótábor alakul. Ahelyett, hogy elsöpörnék őket, a szocialista miniszterelnök, Pedro Sánchez meg akarja lovagolni a hullámot. A társadalmi igazságosság népszerű kérdésére összpontosító előrehozott választások célja a Sánchez-koalíció megmentése. A baloldal berlini puccsa bátorságot nyújthat neki: a lakhatás kérdése megnyerheti a választásokat. Aki meri magát az igazságosságért folytatott küzdelem élére helyezni, az megváltoztathatja a politikai napirendet. A lakhatás, mint konkrét, kapcsolatba hozható kérdés, alkalmas a demokráciák védekező küzdelmére. Ahelyett, hogy csupán a homályos veszélyekre figyelmeztetne, világossá válik, hogy a jobboldali politika a deregulációval, a befektetővédelemmel és az elhanyagolásával megosztott városokhoz és széttöredezett társadalmakhoz vezet.”

Spanyolországban a baloldali miniszterelnök november 29-re előrehozott választásokat jelentett be válaszul a lakhatási válság elleni tüntetésekre. A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap ezt írja:

„Kössék be magukat, és készüljenek fel egy hosszú, kéthónapos választási kampányra, amelyben a kormányzati székekért versengő két tábor közötti konfrontáció mértéke minden eddiginél nagyobb lesz. Pedro Sánchez kényelmes ürügyet talált a lakáspolitikában, hogy előre hozza a választásokat, és kampányt indítson a konzervatív Néppárt (PP) ellen. A baloldal csak jelentős győzelmeket aratott a világot jelenleg uraló jobboldali fronttal szemben, amikor a lakáspolitika volt a központi kérdés: Zohran Mamdani New Yorkban és a Baloldali Párt Berlinben. Ez egy minden vagy semmi játszma.”

A dublini Irish Times című, koirábban protestáns-nacionalista, most liberális-progresszív napilap rámutat az előrehozott választások EU-ra gyakorolt ​​lehetséges következményeire:

„A Sánchez vezette szocialista koalíció, a szocialistákkal az élen, a legbefolyásosabb baloldali kormány az EU 27 tagállama közül. A migráció, a védelmi kiadások és Palesztina kérdéseiben dacolt a jobbközép pártok uralkodó konszenzusával. Amennyiben ezt a kormányt – ami lehetségesnek tűnik – egy jobboldali blokk váltja fel, amely magában foglalja a szélsőjobboldali Vox pártot is, a brüsszeli egyensúly tovább tolódna. És a szociáldemokrata ellenállás leglátványosabb ereje az EU-ban uralkodó politikai irányvonallal szemben eltűnne. Ez hirtelen irányváltást jelentene a védelem és a bevándorlás, valamint a Közel-Kelet kérdésében, ahol Spanyolország Írországgal együtt eddig Izrael legkeményebb kritikusai közé tartozott az EU-ban a Gázai övezetben tett lépései miatt.”

A franciaországi diáktüntetések erőszakba torkollnak. A berlini Tageszeitung című baloldali, független napilap így számol be erről:

„A francia média szerint a kormányt teljesen meglepte a diáktüntetések hirtelen kitörése, és a terjedő lázadástól való pánikszerű félelemben nem lát más megoldást, mint a brutális elnyomást.Pedig a francia politikában semmi sem annyira kiszámítható, mint a társadalmi konfliktusok az éves költségvetési viták kontextusában. A javasolt megtakarítások csak súlyosbítanák azokat a problémákat, amelyek az évek során számos iskolában és egyetemen felhalmozódtak. Ezt a fiatalok is megértik, akik már most is »génération sacrifiée«-nek – a »feláldozott generációnak« – érzik magukat. Maga a kormány azonban elutasít minden felelősséget az iskolarendszer válságáért. Úgy tesz, mintha nem tudná, hogy költségvetési politikája a tűzvész magvait veti el az iskolákban.”

A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap aggódik az ország jövője miatt a jövő évi választások előtt:

„Aki emlékezni képes, tudhatja, hogy még soha nem előzött meg ilyen robbanékony légkör egy elnökválasztást az Ötödik Köztársaságban. Ma iskolások és diákok vonulnak az utcára, hogy – ahogy mondani szokás – nagyobb finanszírozást követeljenek. De nem csak ezek a fiatalok dühösek. Köztisztviselők, gazdálkodók, szállítmányozók és sokan mások is hamarosan hangot adhatnak elégedetlenségüknek. A követelések sokrétűek és néha homályosak, de a tiltakozás mindenütt jelen van, valós és mély. Nem egy konkrét reformról van szó, hanem egy egész országról, amely szétesik, elégedetlenségtől fortyog, és az összeomlás szélén áll. Semmi sem működik már zökkenőmentesen, mégis a kormány széttárt karokkal bámul. Nincs már mit kínálnia. És jó okkal, mert Franciaország adósságban fuldoklik. Évtizedek óta ez a probléma terjed, egyre nagyobbá válik, és országunk elszegényedéséhez vezet. Egy választási kampány általában vitákat szül. Ez azonban már heves vitákkal kezdődik. Adósság, erőszak, bizalmatlanság: ezek a »gonoszok, amelyek tönkreteszik« Franciaországot.”

„Franciaország egyre inkább válsággócponttá válik Európában” – jegyzi meg a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap:

„Az utcákon uralkodó helyzet súlyosbítja a pénzügyi piacokon tapasztalható nyugtalanságot, amely az ország gazdasági helyzete miatt már így is magas. Franciaország nagy és növekvő adósságteher alatt nyög, amit a tőkepiacokon tapasztalható magas kamatlábak tovább fokoznak. Az adósság megközelíti a GDP 120 százalékát. Ez a harmadik legmagasabb államadóssági arány az eurózónában Görögország és Olaszország után. Majdnem kétszer olyan magas, mint Németországé. Ez a fejlemény azt mutatja, hogy a franciaországi válság jelentős eszkalációs potenciállal rendelkezik. Sébastien Lecornu miniszterelnöknek és kormányának nincs parlamenti többsége a reformokhoz, az ellenzéki pártoknak pedig nincs ösztönzőjük arra, hogy a 2027 áprilisában esedékes elnökválasztás fényében népszerűtlen megszorító intézkedésekhez adják szavaztukat.”

Párizsnak prioritásokat kell meghatároznia, írja a párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap a franciaországi iskolai tüntetésekkel kapcsolatban:

„A reformellenes mozgalmakkal ellentétben ez a mozgalom strukturális intézkedéseket követel, amelyek időt és pénzt igényelnek. Ez még bonyolultabbá teszi a helyzetet a kormány számára, amelyet megbénít az államháztartás katasztrofális állapota. (…) Franciaország adóssága 1946 óta a legmagasabb szinten van (…). Gyakorlatilag nincs mozgástér, és a pénzügyi piacok nyomása folyamatosan növekszik. (…) A status quo fenntartása szóba sem jöhet. Az ország előtt álló kihívások – az elszegényedett oktatási rendszer, a klímaváltozás következményeihez való alkalmazkodás késedelme, a mesterséges intelligencia forradalom és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség leküzdése – nem oldhatók meg a szétszórt finanszírozás politikájának folytatásával és a részletekben nyújtott támogatások növelésével. Prioritásokat kell meghatározni, még akkor is, ha ez népszerűtlen döntéseket igényel.”

Elnökválasztás Brazíliában

A mexikóvárosi La Razón című tablóid napilap ezt jegyzi meg:

„Brazília három hét múlva szavaz arról, hogy ki vezesse az országot a következő négy évben: a hivatalban lévő Lula da Silva, vagy kihívója, Flávio Bolsonaro. Egyikük sem szerzett abszolút többséget az első fordulóban, de Jair Bolsonaro volt elnök fia valamennyivel megelőzte Lulát. Ez az ingát a másik irányba billentheti. Egy ideje a brazil politikát nemcsak a korrupció, hanem a populizmus és a növekvő polarizáció is jellemzi. Ennek eredményeként az ország stagnál, vagy akár visszafejlődik. Végül is a demokrácia akkor működik a legjobban, ha az ellenfelek jogos riválisként ismerik el egymást, és elfogadják a lehetséges vereséget. Brazíliában évek óta ennek az ellenkezője történik.”

A Estado de São Paulo című, Brazília egyik legnagyobb és legbefolyásosabb napilapja, Flávio Bolsonaro lehetséges győzelmére számítva megjegyzi:

„Ami 2018-ban a leendő elnök, Jair Bolsonaro körüli mozgalomként kezdődött, mára a jobboldal domináns erejévé vált. A Jair által alapított Liberális Pártnak (PL) sikerült egyesítenie a jobboldalt, és ezzel a bolsonarizmus új dimenziót kapott. Már bebizonyította, hogy képes megragadni a hatalmat. De mit fog kezdeni vele, ha ismét sikerrel jár? A kultúrharcok csak a támogatókat mozgósítják; nem tudják megoldani az ország problémáit.”

A sanghaji Xinmin Wanbao című állami napilap szerint még semmi sem dőlt el:

„Az első forduló megmutatta, hogy mindkét elnökjelölt szilárd bázissal rendelkezik, ezért a második forduló eredménye továbbra is teljesen bizonytalan. Végső soron azok a szavazók lehetnek a döntő tényezők, akik a második fordulóban sem Bolsonarora, sem Lulára nem akarnak szavazni. Most azon múlik, hogy a két megmaradt jelölt közül melyik tudja jobban megnyerni ezeknek a polgároknak a bizalmát. Végső soron Trump amerikai elnök agresszív kereskedelempolitikája és a brazil belügyekbe való nyílt beavatkozása, amelyet a brazil lakosság nagy része helytelenít, a hivatalban lévő elnök, Lula kezére játszhat.”

A gázai ávforduló

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap ezt írja:

„Három év telt el, és több mint 78 000 embert öltek meg csak Gázában és Izraelben, de Izraelben még mindig nem kezdődött el igazán a szörnyű mészárlással való szembenézés folyamata. Azok, akik mindig is azt állították, hogy a világ jó és rossz kultúrákból áll, már régóta készen állnak az egyszerűsített válaszukkal: az arabok azért lövik a zsidókat, mert ez a természetükben rejlik. A zsidók viszont azért lövik az arabokat, hogy megvédjék magukat. Ez a narratíva virágzik a jelenlegi izraeli kormányban. Egy ilyen világban nincs helye annak a kérdésnek, hogyan tanuljunk a saját hibáinkból. És biztosan nem annak a kérdésnek, hogyan állítsuk meg a vérontást – és hogyan találjunk politikai megoldásokat. Ehhez olyan politikusokra van szükségünk, akik a jövőre gondolnak, nem csak a holnapi választásokra.”

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap ezt hangsúlyozza:

„Ez volt a legrosszabb támadás a zsidók ellen a holokauszt óta. Közvetlenül utána világossá vált, milyen mélyen gyökerezik az antiszemitizmus Európában és Észak-Amerikában. Molotov-koktélokat dobáltak zsinagógákra, emlékműveket rongáltak meg. A muszlim zsidógyűlölők összefogtak a neonácikkal. A zsidók elleni gyűlölet tehát a zsidók meggyilkolásának közvetlen reakciója volt. Az empátia ilyen hiánya szinte felfoghatatlan. De sötét erők is elszabadultak Izraelben. A gázai háborút könyörtelenül vívták, a nemzetközi jog szinte égbekiáltó semmibevételével. 2023. október 7-én a Hamász kiengedte a szellemet a palackból, és ma már senki sem tudja egyedül visszazárni.”

A tel-aviv-i Haaretz című közép-baloldali liberális napilap ezt hangsúlyozza:

„Az október 7-i események mértékükben, merészségükben, brutalitásukban és hírszerzési kudarcukban mindentől különböznek, amit korábban tapasztaltunk. Netanjahu miniszterelnök évek óta azon dolgozik, hogy aláássa az izraeli identitás erejét. Az egykor dinamikus, kreatív egységből csak a félelemmel teli, elszigetelt zsidó közösség maradt, amelyet ő és követői képzeltek el. Izrael egy egzisztenciális szakadék szélén áll. Humoristák generációi mondták: »Kapaszkodj a kétségbeesésedbe, később szükséged lesz rá.« De a kétségbeesés elfogyott. Szóval talán a remény az egyetlen alternatíva?”

Az október 7-i események mértékükben, merészségükben, brutalitásukban és hírszerzési kudarcukban különböznek mindentől, amit korábban tapasztaltunk. A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali napilap ezt jegyzi meg:

„Három évvel később Izraelnek még mindig nincs állami vizsgálóbizottsága történelmének legsúlyosabb nemzeti katasztrófájával kapcsolatban. Sok izraeli számára október 7-ike nem a három évvel ezelőtti múltban, hanem a jelenben van. A parlamenti választások előtt az izraelieknek emlékezniük kell arra, hogy ellenségeink nem az országon belül vannak, hanem azok, akik el akarnak pusztítani minket.”

Frankfurti Könyvvásár

Csehország díszvendégként, hetvenöt szerzővel mutatkozik be a Frankfurti Könyvvásáron, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

A nemzetközi kiadói találkozón a szabadságjogok védelme és a mesterséges intelligencia mellett a közösségi média által népszerűvé tett könyvek, valamint a fiatal olvasókat megszólító műfajok is hangsúlyos szerepet kapnak.

Az őszi irodalmi szezon egyik legfontosabb eseményére ismét a Majna parti metropoliszba érkeznek a nemzetközi könyvpiac szereplői. A 78. Frankfurti Könyvvásár egyszerre üzleti találkozó, a kiadási és fordítási jogokról szóló tárgyalások fóruma, valamint a kortárs kulturális és közéleti viták színtere. A kiállítási csarnokokban kiadók, szerkesztők, ügynökök és szerzők találkoznak, hogy felmérjék az olvasási szokások változásait, megkössék a következő évek nemzetközi fordítási szerződéseit, és megvitassák az irodalmat is érintő társadalmi kérdéseket. A frankfurti könyvkereskedelem több évszázados hagyományára épülő, mai formájában 1949 óta működő rendezvény időközben átfogó kulturális fesztivállá nőtt: a politika, a digitális média, a filmművészet és a Gutenberg-galaxis egyaránt helyet kap a programjában.

A vásár egyre nagyobb figyelmet fordít a közösségi médiás olvasóközösségekre és a fiatal közönséget megszólító műfajokra. A TikTok könyves közössége, a BookTok, valamint a fiatal felnőtteknek szóló New Adult-regények sikere a kiadók és a vásárszervezők számára is megmutatta, milyen jelentős szerepet játszanak az online ajánlások a könyvválasztásban. A romantikus történetek, a képregények, a képregény-regények és a japán mangák új olvasókat vonzanak. […] A vásárt megelőzően, október 5-én a frankfurti városházán átadták a Német Könyvdíjat: az év legjobb német nyelvű regényének járó elismerést Shida Bazyar kapta a Die Lücken című könyvéért, amely egy képzeletbeli német település történetén keresztül vizsgálja az elhallgatott múltat és az otthonkeresést.

A 2026-os seregszemle középpontjában Csehország áll, amely hivatalos díszvendégként mutatkozik be Frankfurtban. A cseh kulturális jelenlét jelmondata – »Csehország – Egy ország a tengerparton« – William Shakespeare Téli rege című darabjának ismert földrajzi képtelenségére utal: a drámaíró tengerpartot adott a tengerrel nem határos Csehországnak. […]

A cseh bemutatkozás azonban jóval túlterjed a vásár területén: hetvenöt szerző érkezik Frankfurtba, a felolvasásokhoz és szakmai beszélgetésekhez pedig kiállítások, színházi, zenei és filmes programok kapcsolódnak. A díszvendégséget fordítástámogatási program és a német nyelvterületen rendezett kulturális eseménysorozat készítette elő.”

Német Könyvdíjat kapott Shida Bazyar, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Shida Bazyar Die Lücken (A rések) című regényét hétfő este a frankfurti Römerben Német Könyvdíjjal tüntették ki. A 38 éves szerző könyve volt a 25 000 eurós díj esélyese, amelyet a német nyelvterületen a maga nemében a legnagyobb elismerésnek tartanak. Még hat cím volt versenyben. Bazyar regénye, amelyet a Kiepenheuer & Witsch adott ki, egy kis nyugatnémet város kirekesztésének és alkalmazkodásának történetét meséli el a huszadik században és napjainkig.”

Az EU–Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok

Az EU és Kína közötti jelentős kereskedelmi hiány közepette Šefčovič, az EU kereskedelmi biztosa Kínába utazott konzultációra. Az oslói Aftenposten című, Norvégia legnagyobb példányszámban kiadott napilapja ezt kérdezi:

„Vajon Kína befogadja-e az EU-t? Úgy tűnik, hogy a belső európai megosztottságnak vége. Németország és Franciaország a Bizottság elnökének, von der Leyennek írt levelükben hangsúlyozták, hogy ha bármit el akarnak érni, az eszközök teljes skáláját kell bevetni. Ez erős felhatalmazást ad Šefčovičnak. Az EU az európai piachoz való hozzáféréssel csábíthatja Kínát. Ha nem születik megoldás, importkorlátozásokat lehet bevezetni. De megengedhet-e magának az EU egy kereskedelmi háborút Kínával? Még ha nagyobb függetlenségre törekszik is, ritkaföldfémekre és bizonyos technológiai termékekre szüksége van Kínából.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap a fent említett francia-német közös állásfoglalással foglalkozik:

„Ezzel a közös kezdeményezéssel Párizs és Berlin egyre inkább protekcionista zsákutcába tereli Európát. Lényegében ez a fordulat azt jelenti, hogy saját strukturális problémáikat »külső fenyegetésként« ábrázolják. A magas energiaárak, a jelentős szabályozási költségek és az innováció lassú üteme az európai ipar csökkenő versenyképességének valódi belső okai. Másokat hibáztatni a szükséges hazai reformok kudarcáért, és a régóta elveszett költségelőnyök kereskedelmi akadályokkal történő kompenzálására törekedni kevésbé az ébredés jele, mint inkább a valóság elől való menekülésé. A protekcionizmus nem növelheti a versenyképességet. A gazdasági elszigetelődés és a meglévő ellátási láncok megzavarása csak minden érintettnek ártana. Azok, akik rossz utat választanak rossz eszközökkel, végül maguk is elszenvedik a negatív következményeket.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)