Bár az online szavazás előrelépést jelenthetne a jelenlegi választási rendszerhez képest, és a diaszpórában élő szerb állampolgárok szavazásával kapcsolatos problémákra is megoldást kínálhatna, egy ilyen rendszer működéséhez elengedhetetlen az intézményekbe vetett bizalom.
A külföldön történő szavazás problémája egyre hangsúlyosabbá válik az október 25-i előrehozott parlamenti választás közeledtével. Ez egyrészt a szavazásra jelentkezők számával, másrészt azoknak az állampolgároknak a számával függ össze, akik egyes információk szerint nem tudnak majd élni választójogukkal.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Ivana Rapajić Moran, a Szerbia Központja (SRCE) párt diaszpóráért felelős bizottságának elnöke, aki korábban külföldön élt, a Danasnak elmondta: a külföldi szavazás jelenlegi megszervezése rendkívül költséges. A külügyminisztérium adatainak alapján, amelyekből kiderül, milyen feltételekkel lehet külföldön szavazóhelyiséget nyitni, egy szavazóhelyiség kialakítása átlagosan mintegy 20 ezer euróba kerülhet az államnak.
„Ide tartoznak az alap- és a kibővített választási bizottság tagjai, a napidíjak, a szállodai, a taxizási és a szállásköltségek is” – sorolta.
Mint hangsúlyozta, Bosznia-Hercegovinát nem számítva világszerte 65 szavazóhelyiségről van szó. Ezek költsége meghaladja az egymillió eurót, Bosznia-Hercegovinával együtt pedig akár a kétmillió eurót is elérheti. Emellett maguknak a választóknak is fizetniük kell a szavazóhelyiségekhez való eljutásért. Példaként Ausztráliát említette, ahol Brisbane-ből vagy Perthből Melbourne-be utazni körülbelül 3000 dollárba kerülhet.
„Bárhol is éljenek, az emberek kénytelenek lesznek hosszú utakat megtenni, akár az éjszaka közepén útnak indulni. Délután nem tudnak majd hazatérni, ezért másnap is utazniuk kell, így két munkanapot veszíthetnek” – mondta Rapajić Moran.
Szerinte mindez elkerülhető lenne az elektronikus szavazás bevezetésével. Példaként az Egyesült Államok szenátusi választásain alkalmazott, a választás napján távol lévő választók számára biztosított szavazási eljárást, az úgynevezett absentee ballot rendszert hozta fel.
„Ennek a rendszernek a segítségével egy honlapon lehet regisztrálni a szavazólap igényléséhez. Ha valaki rendelkezik az adott helyen érvényes lakóhelyi státusszal, a szavazólapot postán vagy elektronikus úton is megkaphatja. E-mailben vagy PDF-fájlként érkezik, amelyet ki kell tölteni, majd postán vagy faxon visszaküldeni” – magyarázta a belgrádi lapnak nyilatkozó szakértő.
A szerbiai állampolgárok példájára utalva, akik még a külföldi szavazásra való jogosultságukról szóló igazolást vagy határozatot sem kapták meg, Rapajić Moran megjegyezte: az Egyesült Államokban a választó újra igényelheti a szavazólapot, ha nem kapta meg.
„Mindezt elektronikusan rögzítik. Ahogyan nálunk is történhetne az eUprava portálon: a választó neve, vezetékneve és személyi azonosító száma mellett szerepelne, hogy az illető elektronikusan szavaz, és már le is adta a voksát” – mondta. Hozzátette, hogy ez jóval kevesebbe kerülne a jelenlegi rendszernél.
Arra a kérdésre, hogy az új rendszer bevezetése csökkentené-e a visszaélések lehetőségét, vagy éppen újabb manipulációs lehetőségeket teremtene, úgy válaszolt: a rendszer nem lenne tökéletes, de a felmerülő problémák megoldhatók.
„Biztosan fennállna a visszaélések bizonyos lehetősége, de ha a szavazás az eUprava portálon keresztül történne, kisebb lenne ennek a kockázata. Természetesen mindig előfordulhatnak hazugságok, és lesznek olyan állampolgárok is, akik nem rendelkeznek megfelelő digitális ismeretekkel. Számukra is biztosítani kell egy lehetőséget, illetve segítséget kell nyújtani nekik” – zárta gondolatait Rapajić Moran.
Danijela Nestorović, a Környezetvédelmi Felkelés (Ekološki ustanak) képviselője és a választási feltételek javításával foglalkozó munkacsoport tagja a Danasnak azt mondta: a postai vagy internetes szavazás megvalósítható, és lehetővé tehetné, hogy a diaszpórában élő állampolgárok közül többen vegyenek részt a választásokon.
„Ehhez azonban törvénymódosításokra, megbízható eljárásokra és független ellenőrzésre van szükség. Fontos különbséget tenni a szavazóhelyiségben történő elektronikus szavazás és az internetes szavazás között, amelynek során a választó a saját eszközéről adja le a voksát” – magyarázta.
Hangsúlyozta, hogy a visszaélések lehetősége nem szűnne meg automatikusan, csupán megváltoznának azok a módszerek, amelyekkel manipulálni lehet a választási folyamatot. Szerinte döntő jelentőségű, hogy ki irányítja és ki ellenőrzi a folyamatot.
„Megbízható intézmények és ellenőrizhető eljárások mellett ezek a modellek hasznosak lehetnek. Olyan körülmények között azonban, amikor komoly kétségek merülnek fel a választói névjegyzékkel és az intézményekkel való visszaélésekkel kapcsolatban, megalapozott az aggodalom, hogy újabb manipulációs lehetőségek nyílnának meg, amelyeket még nehezebb lenne felderíteni és bizonyítani” – fogalmazott.
Hasonló véleményen van Pavle Dimitrijević, a CRTA civil szervezet jogi ügyekért felelős igazgatója is, aki az intézményekbe vetett bizalom hiányát tartja az ilyen szavazási rendszerek bevezetése legfőbb akadályának.
„A választási folyamatba bevezetett bármilyen elektronikus újítás ilyen alacsony választói bizalom mellett, amikor az intézmények nem jóhiszeműen végzik a munkájukat, csak tovább mélyítené a bizalmatlanságot” – mondta.
Fotó: Magnific
