„Mi magunk szárítottuk ki a vidéket, most nekünk kell visszahoznunk a vizet” Berta Róbert szerint Szabadka és környéke még megmenthető az elsivatagosodástól, a Palicsi-tó vize pedig akár fél év alatt fürdésre alkalmassá tehető

Miközben Szabadka környékén egyre súlyosabb gondot okoz az aszály, kiszáradnak a tavak, eltűnnek a gyümölcsösök, és a homokos talajt egyre könnyebben hordja el a szél, egy szabadkai születésű szakember szerint a megoldás nem is annyira bonyolult, mint gondolnánk: meg kellene tanulnunk újra megtartani a vizet. Berta Róbert több évtizedet töltött külföldön, állítása szerint nemzetközi fejlesztési programokban dolgozott, és Barack Obama amerikai elnök meghívására csapatával egy haitiakat érintő programban is részt vett. Néhány éve azért tért vissza szülővárosába, hogy a korábban megszerzett tapasztalatait itthon kamatoztassa. Azt mondja, szakértőtársaival kidolgozták a Homokhátság vízpótlásának és a Palicsi-tó rehabilitációjának koncepcióját, ám a megvalósítást évek óta politikai és egyéni érdekek akadályozzák. Arról beszélgettünk vele, hogyan válhat a szabadkai határvidék sivataggá, honnan lehetne vizet juttatni a térségbe, és miért nem sikerült eddig megoldani a Palicsi-tó problémáját.

Szabadkán született, de hosszú évtizedeken át külföldön dolgozott. Hogyan alakult a pályafutása, és miért döntött úgy, hogy visszatér?

“Szabadkán születtem, itt nőttem fel, és huszonöt éves koromig itt éltem. Eredetileg szerszámkészítőként dolgoztam a Severben, emellett a nyolcvanas években az Evergreen táncklubot vezettem. 1991-ben, a háborús időszak kezdetén hagytam el az országot. Kasza József, akkori szabadkai polgármester azt mondta nekünk, hogy nincs szüksége hősi halottakra. Menjünk, tanuljunk, éljünk, és egyszer térjünk vissza felemelt fővel. Ezt az ígéretemet harminc évvel később teljesítettem.

Külföldön gazdaságfejlesztéssel, mezőgazdasági és nemzetközi fejlesztési programokkal foglalkoztam. Részt vettem a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió koncepciójának kidolgozásában, később pedig több országban dolgoztam mezőgazdasági fejlesztéseken. Három évig a macedón mezőgazdasági miniszter tanácsadója is voltam.

A munkám során egyre világosabbá vált, hogy a következő évtizedek három legnagyobb kihívása az élelmiszer, az energia és a víz lesz. Ezek egymástól elválaszthatatlan kérdések. Hiába rendelkezünk korszerű mezőgazdasági technológiával, ha nincs elegendő víz, és hiába termelünk élelmiszert, ha a gazdasági rendszerünk nem fenntartható.”

Azt is említette, hogy az Obama-kormányzattal kapcsolatba került. Pontosan milyen feladatot látott el?

“2015-ben a csapatunk részt vett egy haitiakat érintő visszatelepítési programban, Barack Obama meghívására. Az volt a feladatunk, hogy olyan mezőgazdasági rendszert dolgozzunk ki, amely egyszerű körülmények között is működőképes, és lehetővé teszi, hogy az emberek saját maguk termeljék meg az élelmiszerüket.

Ekkor dolgoztunk a kacsa–rizs–hal termelési rendszeren is. A lényege, hogy a különböző élőlények egymást segítik, így kevesebb külső erőforrásra van szükség. Később lehetőségem nyílt volna más országokban is bevezetni a technológiánkat, én azonban azt kértem, hogy az első ilyen fejlesztést Szabadkán valósíthassuk meg. Ezért tértem haza.”

Azt állítja, hogy a Homokhátság elsivatagosodása már jóval korábban előre látható volt. Mi vezetett a jelenlegi helyzethez?

“Már 2009–2010-ben jeleztük, hogy a Homokhátságon rendkívül súlyos problémák várhatók. A klímaváltozás természetesen meghatározó tényező, de a helyzetet mi magunk is súlyosbítottuk. Az elmúlt évszázadokban olyan vízgazdálkodási rendszert építettünk ki, amelynek az volt a célja, hogy a vizet minél gyorsabban elvezesse a területről. Lecsapoltuk a mocsarakat, kiszárítottuk a tavakat, csatornákat építettünk, és a csapadékvizet a lehető legrövidebb úton eljuttattuk a folyókba. Most pedig csodálkozunk, hogy nincs víz. Kelebia és a Tisza között jelentős a szintkülönbség. Megfigyeltük, hogy egy nagyobb esőzés után a víz nagyon gyorsan eltűnik a területről. Pedig éppen ezt a vizet kellene visszatartanunk.

A megoldás három részből áll: először meg kell akadályozni a víz gyors elfolyását, másodszor takarékosabban kell gazdálkodni a rendelkezésünkre álló vízzel, harmadszor pedig meg kell oldani a térség vízpótlását.

Honnan lehetne vizet hozni a Homokhátságra és Szabadka környékére?

“Az általunk kidolgozott koncepció a Duna vizére és a régi természetes vízrendszerek helyreállítására épül. A Duna-völgyi-főcsatorna rendszerén keresztül lehetne vizet juttatni a Homokhátság magasabban fekvő részeire, ahonnan az már részben gravitációs úton haladhatna tovább. A tervek szerint Hajós térségében történne a víz kiemelése, majd Imrehegy környékén víztározókat alakítanának ki. A Kunfehértói-tó és a kéleshalmi vízrendszer helyreállítása szintén része a koncepciónak.

Ami számunkra különösen fontos, hogy a vízpótlás ne álljon meg a magyar–szerb határnál. Szabadka és a környező települések ugyanannak a természeti rendszernek a részei, mint Kelebia vagy Kiskunhalas. A víz nem ismeri az országhatárokat.

Az elmúlt hónapokban azon dolgoztunk, hogy Szabadka is bekerüljön ebbe a programba. A magyar kormány felé sikerült képviselnünk, hogy a szabadkai térség vízpótlását is figyelembe kell venni. Ez számunkra jelentős előrelépés.”

Ez azt jelenti, hogy a vízpótlás már nem csupán elképzelés?

“A vízpótlási koncepción több mint tíz éve dolgozunk. Az általam ismert tervek 2025 novemberére engedélyezési szakaszba jutottak. Ezért mondom, hogy már nem pusztán egy elképzelésről beszélünk. Az eredeti magyarországi tervekhez egy további, nyolcadik térségi kapcsolódási pontot is javasoltunk, amely Kiskunhalast, Kelebiát és Szabadkát érintené.

A cél az, hogy a régi vízfolyásokat, tavakat és vízgyűjtő területeket újra összekapcsoljuk. Ha sikerül megfelelő mennyiségű vizet visszatartani, annak nemcsak a mezőgazdaságra, hanem a teljes helyi ökoszisztémára kedvező hatása lehet.

Mennyire súlyos a helyzet Szabadka közvetlen környékén?

“Vannak olyan területek, ahol már szó szerint sivatagi körülmények alakultak ki. Különösen aggasztó a határ menti, nagyjából tíz kilométer széles sáv helyzete, Tavankút, Radanovác, Hajdújárás és a környező települések térségében.

A vízhiány mellett az is óriási probléma, hogy eltűnnek a gyümölcsösök. Az orosz piac összeomlása és a gazdasági nehézségek miatt sok gazda kivágta a fáit. Egyes területeken becslésem szerint a gyümölcsfák akár hetven százaléka is eltűnhetett.

A fák korábban megfogták a szelet és védték a termőtalajt. Most a szél akadálytalanul hordja a homokot. Vannak fényképeim olyan területekről, amelyekről az emberek azt gondolják, hogy a Szaharában készültek, pedig itt vannak, néhány kilométerre Szabadkától.”

A régi térképeket is tanulmányozták. Mit tudtak meg Szabadka egykori vízrendszeréről?

“A kollégáimmal egészen a XVIII. századig visszamenő térképeket vizsgáltunk. Ezek alapján Szabadka térségét egykor több természetes vízfolyás táplálta, köztük a Körös-ér, a Csík-ér és a Krivaja vízrendszere. A mai város területén is voltak olyan vízfolyások, amelyeknek a nyomai részben még mindig megtalálhatók, csak időközben a föld alá kerültek vagy megszűntek. A határtól Palicsig a régi térképek alapján tizenhat egykori tó helyét azonosítottuk. Ezeknek a vízrendszereknek a helyreállítása rendkívül fontos lenne. Nem arról van szó, hogy mindenáron valami teljesen új rendszert kell kitalálnunk. Sok esetben éppen azt kellene megértenünk, hogyan működött a táj a nagy lecsapolások előtt.

A Palicsi-tó rehabilitációjával is foglalkozik. Azt állítja, hogy akár hat hónap alatt fürdésre alkalmassá lehetne tenni a vizét. Hogyan?

“A szakértői csapatunk kidolgozott egy koncepciót, amelynek alapján véleményünk szerint hat hónap alatt fürdésre alkalmassá lehetne tenni a Palicsi-tó vizét. Ehhez egyrészt meg kellene oldani a megfelelő vízutánpótlást, másrészt biológiai víz- és iszapkezelési technológiákat alkalmaznánk. Együtt dolgozunk az Iszapfaló nevű magyarországi vállalkozással, amely olyan biológiai eljárást alkalmaz, amelynek során mikroorganizmusok segítségével csökkenthető a felhalmozódott szerves iszap mennyisége. A technológiát más vízterületeken már kipróbáltuk, és helyi kísérletet is végeztünk. A tapasztalataink alapján úgy gondoljuk, hogy Palicson is eredményesen alkalmazható lenne. Természetesen a tó hosszú távú helyreállítása nemcsak az iszapkezelésből áll. Az egész vízrendszert rendezni kellene, és olyan működést kialakítani, amely később fenntartható.

Ha rendelkezésre áll a koncepció, miért nem valósult meg eddig?

“Ez az, amit én sem tudok elfogadni. Évtizedek óta beszélünk Palics fejlesztéséről, miközben a tó vizében továbbra sem lehet fürdeni. Felújítunk egy szökőkutat, rendbe teszünk egy sétányt, de a legfontosabb problémát nem oldjuk meg. Mi elkészítettük a szakmai javaslatunkat, bemutattuk a városvezetésnek, és készen álltunk arra, hogy részt vegyünk a megvalósításban. Meggyőződésem, hogy a Palicsi-tó rendezését hosszú ideje egyéni és politikai érdekek is akadályozzák. Azt is gondolom, hogy voltak olyan szereplők, akiknek nem állt érdekükben Palics valódi fejlődése.

Korábban a Vajdasági Magyar Szövetséggel kapcsolatban is komoly kifogásokat fogalmazott meg. Milyen a viszonya a párt jelenlegi vezetésével?

“Pásztor Bálinttal nem kívánok kommunikálni. A VMSZ-ről megvan a véleményem. Én gazdasági és szakmai érdekeket képviselek, nem politikaiakat. Soha nem voltam egyetlen politikai párt képviselője sem. Azt szeretném, hogy a szakemberek végezhessék a munkájukat, és ne politikai szempontok döntsék el, milyen fejlesztések valósulhatnak meg.

A jelenlegi szabadkai városvezetéssel ugyanakkor sikerült együttműködést kialakítanunk. A megboldogult polgármester támogatásáról biztosított bennünket, és a Szerb Haladó Párt egyes képviselőivel is egyeztettünk. Számomra az a fontos, hogy a program megvalósuljon. Nem az érdekel, hogy ki melyik párthoz tartozik, hanem az, hogy hajlandó-e tenni valamit a térség jövőjéért.”

Mit tehetnek addig a helyi gazdák és az önkormányzatok? Mindenképpen nagy állami beruházásokra kell várni?

“Nem. Az első és legfontosabb az összefogás. Az embereknek nem szabad tovább várniuk arra, hogy valaki majd megoldja helyettük a problémát. Magyarországon, Kiskunmajsa közelében 2020-ban elindítottunk egy kezdeményezést, amelyben mintegy húsz mezőgazdasági termelő fogott össze a víz visszatartása érdekében. Azt tapasztaltuk, hogy amikor 2022-ben a környező területek súlyos aszállyal küzdöttek, az általuk kezelt, mintegy kétezer hektáros terület sokkal kedvezőbb állapotban volt. Ez is azt mutatja, hogy helyi szinten is lehet eredményeket elérni. Természetesen szükség van az állami vízgazdálkodási fejlesztésekre, de nem kell minden esetben ezekre várni. A csatornákban lassítani kell a víz elfolyását, vissza kell állítani a kisebb vízgyűjtő területeket, és a mezőgazdasági termelőknek is együtt kell működniük.

Mennyire bízik abban, hogy Szabadka és környéke még megmenthető az elsivatagosodástól?

“Éppen azért tértem vissza, mert hiszek benne, hogy megmenthető. Nem véletlenül dolgozunk ezen ennyi éve. A vízmegtartás, a vízpótlás, a régi természetes rendszerek helyreállítása és a korszerű technológiák alkalmazása együtt jelenthet megoldást. De ehhez szemléletváltásra van szükség. Nem vezethetjük el továbbra is a vizet, hogy utána azon panaszkodjunk, hogy kiszáradt a földünk. Mindig azt mondom: ahol víz van, ott élet van. Ahol nincs víz, ott előbb-utóbb semmi sem marad.”

 

 

A Product by Product Areas (Termék a Termék-régióból vagyis Márkakörzetek) projektet Berta Róbert dolgozta ki. A  projekt 1995-ben elnyerte a  Piacgazdaságunk Fejlődéséért című Világverseny díját, (MARKET ECONOMIC DEVELOPEMENT” WORLD AWARD”). Az 1994-ben, körzővel megrajzolt márkakörzetekből álló régió a valamikori Monarchia éléstára felső és alsó Bácska (Szlavónia_Baranya Hovátoszág, Vajdaság Szerbia, Délalföld Magyarország és Bánság Románia,  Szabadka központ 150 km körzete) A megvalósuló EFS – E(nergy) F(arm) S(ystem) ezekre a problémákra ad megoldást. A klíma- és környezetvédelmi szempontok érvényesülése mellett biztosítja a fenntartható, pénzügyileg gyorsan és biztosan megtérülő zöld-energia ellátást. Melléktermékként bioenergia-hordozót, takarmányalapanyagot termel. Mezőgazdasági   tevékenységbe  integrálja  az  agrárium és a saját  maga  által  megtermelt  fő-  és  melléktermékeket.  Termőhelyi  környezetben megvalósuló energia gazdálkodást tesz lehetővé. A projekt fő célja, hogy bemutassa a EFS – E(nergy) F(arm) S(ystem) Körforgásos Gazdaságtan  fenntartható rendszert az emberek számára Szerbia és az EU területén.

Komplex regionális fejlesztési rendszer megvalósítása „6in1 EFS technológiai”megoldás.

A projekt 6 probléma megoldását kínálja egyben:

– Éghajlat- és vízgazdálkodás
– A felszíni rétegben hiányzó vízmennyiség kompenzálása
– A mezőgazdasági területek öntözésének biztosítása
– A területről eltűnt madár-, és halfajok élőhelyének rekonstrukciója, majd a fajok reintrodukálása
– A természetes ökoszisztéma visszaállítása őshonos háziállatok alkalmazásával
– Ökoturizmus, (Szabadka környéki sós-szikes tavak és 3 ér Körös ér , Bács ér  és Csik ér rehabilitációja, Bezdán környékén Fokok és árterek rehabilitációja).

A Product Areas Cluster Szervezet EFS – Energy Farm System felmérése szerint ez a terület lehet a klímaváltozás egyik első áldozata EU területén. A Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is félsivatagi területnek nyilvánította. Ezek az alapvető tények vezettek egy határon átnyúló együttműködés kialakításához.

Illusztráció (Fotó: AI, ChatGPT)