Szerbiában 2050-re 50 fok is lehet A szélsőséges időjárási jelenségek és a klímaváltozás a Balkánon lesz leginkább érezhető

A Balkán a klímaváltozás egyik leginkább érintett térsége lesz. Az elmúlt 90 év adatai szerint az átlaghőmérséklet 3,8 Celsius-fokkal emelkedett, egyes területeken pedig ennél is nagyobb mértékben – mondta Aleksandar Valjarević, a Belgrádi Egyetem Földrajzi Karának professzora.

A Beta hírügynökségnek nyilatkozva közölte: ha a jelenlegi tendencia folytatódik, Szerbiában 2050-re júniusban és szeptemberben 40 fok körül alakulhat az átlaghőmérséklet, júliusban és augusztusban pedig elérheti az 50 fokot.

„Hét évvel ezelőtt magyar, szlovák és cseh tudósokkal közösen publikáltunk egy tanulmányt, amelyben azt állítottuk, hogy a Balkán a klímaváltozás egyik gócpontjává válik. Az elmúlt 90 évben ugyanis 3,8 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, egyes területeken pedig ennél jóval nagyobb mértékben” – mondta Valjarević, aki idén felkerült a Stanford Egyetem világ legbefolyásosabb tudósait rangsoroló listájára, amely a kutatók felső két százalékát tartalmazza.

Hozzátette, hogy Donald Trump amerikai elnök azért nem ismeri el a klímaváltozás létezését, mert az Egyesült Államokban az elmúlt 90 évben mindössze 0,5 fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A kisebb mértékű felmelegedés oka szerinte az ország két óceán közötti elhelyezkedése, valamint az, hogy átlagosan magasabban fekszik, mint a Balkán.

A Balkán ezzel szemben alacsonyabban fekszik, erdősültsége kisebb, és nem rendelkezik olyan kiterjedt vízfelületekkel, amelyek mérsékelhetnék a napsugárzás és a hőterhelés hatásait.

A professzor kiemelte, hogy Szerbiában az erdővel borított területek aránya az elmúlt 90 évben 57-ről 48 százalékra csökkent, az erdőirtás pedig továbbra is „esztelenül” folyik.

Valjarević szerint mindezek a tényezők hozzájárulnak a szélsőséges éghajlati jelenségek kialakulásához. A magas hőmérsékletek tekintetében a Balkán az elmúlt 90 év adatai alapján a világ negyedik leginkább érintett térsége.

„Spanyolország, Görögország és Mexikó van a leginkább veszélyeztetett területek között, a negyedik helyen pedig a Balkán áll. A térségen belül Bosznia-Hercegovina a legforróbb, ezt Szerbia követi. Szerbiában a legmelegebb térség Ćuprija és Paraćin között található” – mondta.

Ki kell dolgozni a stratégiát

Egy 2030-ban Ausztráliában és Új-Zélandon megrendezendő nagyszabású tudományos konferencián kiemelt figyelmet fordítanak majd a hosszú távú éghajlatváltozásra, annak következményeire és a következő évtizedek lehetséges forgatókönyveire.

A professzor szerint 2030 különösen érdekes év lesz, mivel ekkor lesz 300 éve annak, hogy a szárazföldön megkezdődtek a hőmérsékleti mérések. Az óceánok hőmérsékletét viszont mindössze 60 éve mérik.

„Meg kell állapítani, hogy 2030 után folytatódik-e a hőmérséklet emelkedése, vagy a Föld elkezdi mérsékelni a felmelegedést. Nem támaszkodhatunk kizárólag a természetes folyamatokra. Milutin Milanković kifogástalan elmélete szerint a következő jégkorszak 30 ezer év múlva következik be, de nem várhatunk addig, hogy a bolygó magától begyógyítsa a sebeit. Tennünk kell valamit” – hangsúlyozta Valjarević.

Ha a hőmérséklet tovább emelkedik, Szerbia elveszítheti mérsékelt kontinentális és kontinentális éghajlatát, helyüket pedig módosult kontinentális éghajlat veheti át, délen és keleten mediterrán hatásokkal. Észak-Bácska egyes részein, Bánát bizonyos területein és Kelet-Szerbiában félsivatagi éghajlat alakulhat ki, egyes térségekben pedig szubtrópusi éghajlati viszonyok jelenhetnek meg.

A professzor riasztónak nevezte a helyzetet, és elmondta, hogy a régió országai már próbálnak stratégiákat kidolgozni a vízkészletek megőrzésére és az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó mezőgazdaság kialakítására.

Falvak szűnnek meg

Mint Valjarević mondta, dél- és kelet-szerbiai vasúti infrastruktúra, különösen a vasútállomások, rendkívül sérülékenyek a szélsőséges éghajlati jelenségekkel szemben, ezért az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak nemcsak a mezőgazdaságra és a vízgazdálkodásra kell kiterjednie, hanem a közlekedésre, az infrastruktúrára és a lakosság biztonságára is.

A professzor a Journal of Urban Management című folyóiratban megjelent kutatására hivatkozva elmondta: az alkalmazott modell szerint 2050-ig mintegy 680 szerbiai vidéki települést érinthet a népességfogyás és a térbeli visszaszorulás folyamata, amely akár a települések fokozatos megszűnéséhez is vezethet. A szélsőséges éghajlati jelenségek és a népesség elvándorlása együttesen veszélyeztetik a szerbiai falvak jövőjét.

A Physics and Chemistry of the Earth című folyóiratban közzétett legújabb kutatás szerint Dél- és Kelet-Szerbia különösen kitett lesz az éghajlati és demográfiai kockázatok együttes hatásainak a 21. század végéig.

Az elemzett forgatókönyv alapján a vidéki térségek lakossága a 2022-es mintegy 2,1 millióról 2050-re körülbelül 1,44 millióra, 2100-ra pedig mintegy 730 ezerre csökkenhet. Valjarević szerint ezek az előrejelzések arra figyelmeztetnek, hogy időben kell cselekedni.

Tervszerűen kell kezelni a vízkészletet

„Úgy gondolom, hogy Szerbia következő kormányának stratégiát és konkrét tervet kell kidolgoznia a vízkészletek megőrzésére, a felszín alatti víztartalékok felmérésére és arra, hogy milyen növényeket érdemes termeszteni. Vajdaságban idén a kutak vízszintje a szokásos érték mindössze 20 százalékát érte el, Közép-Szerbiában pedig 60 százalékát. Eljön az idő, amikor a városoknak össze kell gyűjteniük az esővizet. Aszály idején nem szabad ivóvízzel locsolni a betont és autókat mosni. Sürgősen külön kell választani az ivóvizet és a műszaki vizet, ahogyan Japánban és Dél-Koreában is tették” – mondta.

Hozzátette, hogy Szerbia viszonylag gazdag vízkészletekkel rendelkezik, ám egyes vízforrások magánkézbe kerültek, eloszlásuk pedig egyenetlen. Idén nyáron Milanovacon, Leskovacon és Vlasotincében is vízkorlátozásokat kellett bevezetni. Szerinte ezért az ország teljes területén kiegyensúlyozottabban kellene elosztani a vízkészleteket.

„Tervet kell készíteni arról, hogy az egyes falvakban mennyi víz áll rendelkezésre, abból mennyi hozzáférhető, és mekkora a fogyasztás” – mondta.

A professzor egy észak-macedóniai, görög és más mediterrán országok kutatóinak részvételével készült tanulmányra is hivatkozott. Eszerint a csapadék mennyisége nem változott jelentősen, az esőzések jellege és intenzitása azonban igen. Napjainkban gyakrabban fordulnak elő heves záporok, amelyek lemossák a termőtalajt és a humuszt. A lebetonozott, zöldfelületek nélküli városokban a víz nem szivárog be a talajba, hanem közvetlenül a folyókba jut.

Aggasztó a folyók állapota

Valjarević hangsúlyozta, hogy a várostervezésnek alkalmazkodnia kell a klímaváltozáshoz. Függőleges növényzetre, fasorokkal és zöldfelületekkel kialakított lineáris parkokra, valamint olyan vízvisszatartó tavakra van szükség, amelyek összegyűjtik az esővizet, hogy azt később, aszály idején fel lehessen használni.

A professzor szerint a szerbiai folyók állapotának összehasonlítása is aggasztó képet mutat a három vízgyűjtő területen: a Fekete-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik az ország területének 92 százaléka, a fennmaradó részek pedig az Égei- és az Adriai-tenger vízgyűjtőjéhez tartoznak.

Hatvan év alatt az adriai vízgyűjtő területen a mellékfolyók száma 5,5 százalékkal, az égei-tengeri vízgyűjtőn pedig 8,8 százalékkal csökkent. A szakember szerint ez komoly figyelmeztetés arra, hogy a vízgazdálkodásnak az állam egyik legfontosabb prioritásává kell válnia.

Hozzátette, hogy azonnali intézkedésekre van szükség azért is, mert az idei aszály a kukorica-, repce- és cukorrépa-termesztésben mintegy kétmilliárd eurós kárt okozott.

Valjarević szerint Szerbia folyóinak 80 százaléka súlyosan szennyezett, többségük az ötfokozatú szennyezettségi besorolás harmadik vagy negyedik kategóriájába tartozik. Egyes folyók, különösen a bányák közelében, az ötödik kategóriába sorolhatók. Ilyen a Bor melletti Borska folyó, a Majdanpek közelében található Zlatna reka, valamint a Veternica, a Toplica alsó szakasza és a Jablanica.

A professzor elmondta, hogy az idei aszály idején a Szerbián áthaladó nemzetközi folyók közül mindössze három – a Száva, a Lim és a Drina – vízhozama maradt stabil.

Figyelmeztetett arra is, hogy a jadari lítiumbányászat megvalósítása veszélyeztetheti a Drinába ömlő vizek tisztaságát, mivel állítása szerint egyetlen ország sem bizonyította, hogy létezhet környezetbarát bányászat.

„A klímaváltozás az élelmiszer-termelést is veszélyezteti, és a Balkánon nem lesz honnan importálni a kieső mennyiséget. Ezért Szerbia következő kormányának meg kellene fontolnia egy klímaváltozással és fenntartható fejlődéssel foglalkozó minisztérium létrehozását. Ilyen már működik Tajvanon, Vietnámban és Kínában, és úgy hallottam, Románia is tervezi egy hasonló intézmény felállítását” – mondta Valjarević.

Hangsúlyozta, hogy a minisztériumnak politikai befolyástól függetlenül, szakemberekkel kellene működnie, mivel a legfontosabb „politika” a víz-, élelmiszer- és energiabiztonság megteremtése.

Fotó: Pixabay