A szerbiai kormányzás gazdasági mérlege nem „csoda”, hanem jelentős lemaradás

A Szerb Haladó Párt (SNS) és Aleksandar Vučić elnök elmúlt 14 évben elért gazdasági eredményei nagymértékben eltérnek a „gazdasági csodáról” szóló hivatalos narratívától – derül ki a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Intézet (WIIW) legfrissebb jelentéséből.

Bár a munkanélküliség csökkent, a bérek és a külföldi befektetések beáramlása pedig növekedett, Szerbia teljes gazdasági növekedése az SNS irányítása alatt lényegesen lassabb volt, mint az előző évtizedben, és elmarad a régió szomszédos országainak többségétől is.

A GDP lassabb növekedése a régióhoz képest

Szerbia bruttó hazai termékének (GDP) átlagos éves reálnövekedése a 2012–2025 közötti időszakban 2,4 százalékot tett ki. Ez lényegesen szerényebb eredmény az előző kormányzatok alatti, 2001–2011 közötti időszakhoz képest, amikor az átlagos éves növekedés 4,2 százalékos volt. Az SNS-kormányzás első három évében (2012–2014) a gazdaság csaknem két százalékos visszaesést könyvelhetett el, ami nagyobb csökkenést jelentett, mint a 2008-as globális gazdasági válság kirobbanását követő hároméves időszakban, míg a stabil növekedés csak 2015-ben állt helyre.

A regionális összehasonlítások szintén rácáfolnak a növekedési éllovasságra vonatkozó állításokra. A 2012–2025 közötti időszak 2,4 százalékos átlagos GDP-növekedésével Szerbia alacsonyabb növekedést ért el, mint Koszovó (4,1 százalék), Albánia (3,0 százalék), Montenegró (2,9 százalék), Románia (2,8 százalék), Bosznia-Hercegovina (2,6 százalék) és Horvátország (2,5 százalék), így csak Észak-Macedónia (2,3 százalék) előtt állt, és Bulgáriával került azonos szintre (2,4 százalék).

A foglalkoztatottság megtorpanása és a megélhetési költségek növekedése

A hatalom kulcsfontosságú érve a munkanélküliségi ráta csökkenése a 2011–2012-es körülbelül 23 százalékról kilenc százalék alá 2024–2025-ben. A foglalkoztatási mutatók elemzése azonban rávilágít arra, hogy ez elsősorban a válságban elveszített munkahelyek pótlásáról szól. A foglalkoztatottak teljes száma 2019-ben érte el a 2,9 milliót – ami a 2008-as 2,8 milliós szinthez hasonlítható –, de azóta a foglalkoztatottság stagnál, 2025-ben pedig enyhe csökkenést mutat. Ez a stagnálás abban a pillanatban következik be, amikor az országban még mindig 270 000 munkanélküli és 2,5 millió gazdaságilag inaktív állampolgár él.

Az átlagos nettó bér euróban mért, mintegy 150 százalékos nominális növekedése – a 2012-es körülbelül 370 euróról 2025-re mintegy 930 euróra – nagy részben a megélhetési költségek fedezésére ment el. Az egy főre jutó átlagos fogyasztás ugyanezen időszak alatt mintegy 140 százalékkal nőtt, havi mintegy 290 euróról körülbelül 700 euróra.

Egy két átlagbérből élő négytagú család esetében ez a két kereset 2012-ben a háztartás teljes havi fogyasztásának 63 százalékát fedezte, míg 2025-ben 67 százalékát fedezi. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 13 évben két átlagbér mindössze négy százalékponttal növelte a fogyasztási lefedettségét, így a családok továbbra is kénytelenek a kiadások egyharmadát hazautalásokból, nyugdíjakból, megtakarításokból, hitelekből vagy a szürkegazdaságban végzett munkából finanszírozni.

Az egyenlőtlenség elmélyülése

A szerbiai gazdasági növekedésből származó haszon eloszlása egyenlőtlen. A népesség legszegényebb ötödét (20 százalékát) megillető adózás utáni jövedelemarány a 2011-es 4,3 százalékról 2024-re 4,1 százalékra esett vissza. Ezzel párhuzamosan a legmódosabb 10 százalék részesedése a teljes jövedelemből 35,5 százalékról 37,6 százalékra emelkedett.

Az egyenlőtlenségek növekedése ellenére a szociális védelemre fordított állami kiadások (az egészségügy és a nyugdíjak kivételével) a 2011-es GDP-arányos mintegy négy százalékról 2023-ra 2,8 százalékra csökkentek. A WIIW elemzése szerint a szociális juttatásokra szánt büdzsé ezen csökkentése teret hagy a választások előtti egyszeri pénzbeli juttatásoknak, amelyek megszokott gyakorlatot jelentettek az SNS-kormányok részéről.

Nagyobb a kiáramló profit, mint az új befektetések beáramlása

A közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) beáramlása a 2012–2025 közötti időszakban átlagosan a GDP 5,7 százalékát tette ki évente, ami némileg elmarad a 2001–2011 közötti időszakban elért 6,1 százalékos átlagtól. 2025-ben a külföldi működőtőke-beáramlás a GDP 3,9 százalékára esett vissza.

Az elemzés rámutat az e modell által hordozott egyre nagyobb pénzügyi teherre. A külföldi befektetők szerbiai bevételei (a befektetési jövedelmek jogcímén történő kiáramlás) a 2011-es GDP-arányos körülbelül három százalékról 2024-ben és 2025-ben több mint öt százalékra (5,4 százalékra) emelkedtek. 2025 során a külföldi befektetők teljes bevétele meghaladta az újonnan érkező külföldi befektetések összegét, ami azt jelzi, hogy Szerbia jelenleg több jövedelmet termel a külföldi tulajdonosok számára, mint amennyi új külföldi tőkét vonz.

Közberuházások az autópályákba

Bár a közberuházások az SNS-hatalom első éveiben a GDP két-három százalékára estek vissza, 2018 óta erőteljes növekedést mutatnak, és 2021 óta a GDP közel hét százalékos szintjén maradnak (2024-ben 7,2 százalék). Ezek a beruházások azonban kifejezetten az autópálya-építésre irányulnak, ahol az úthálózat hossza az Európai Unió átlagához képest a 2011-es 34,1 százalékról 2023-ra 50,3 százalékra nőtt –  írja a Nova ekonomija.

Ugyanakkor az alapvető infrastruktúra egyéb mutatói az EU-átlaghoz képest csökkenést mutatnak.

• A teljes úthálózat hossza: az EU-átlag 33,6 százalékáról 31,8 százalékára csökkent.

• Vasúthálózat: az EU-átlag 67,1 százalékáról 60,9 százalékára csökkent.

• Beépített villamosenergia-kapacitások: az EU-átlag 27,4 százalékáról 23,5 százalékára csökkent.

• Biztonságos csatornahálózat-kezelés: az EU-átlag 33,8 százalékáról 26,7 százalékára csökkent.

• Biztonságos vízellátás: az EU-átlag 78,5 százalékáról 77,0 százalékára csökkent.

Ezen túlmenően a közösségi beruházások nem ösztönözték a hazai magánbefektetéseket. A hazai magánszektor beruházásai a teljes időszak alatt a GDP körülbelül három százalékos szintjén ragadtak (2,6 százalék 2014-ben, 3,9 százalék 2018-ban és 3,4 százalék 2023-ban), ami feleolyan alacsony szintet jelent, mint a közösségi és a külföldi befektetések. E stagnálás okai között a jogállamiság hiányosságait, a korrupciót, az iparpolitika és a hazai vállalatok támogatásának hiányát, valamint a külföldi befektetőknek biztosított kiváltságos helyzetet és támogatásokat említik.

A 2026. október 25-re kiírt parlamenti választások előtt a WIIW jelentése arra a következtetésre jut, hogy Szerbia gazdaságpolitikája az elmúlt években vegyes eredményeket hozott, amelyek számos kulcsfontosságú területen mind a történeti átlagtól, mind a környező országok teljesítményétől elmaradnak.