Szárnyat bont-e valaha Szabadka Pillangója?

A Népszínház megnyitotta kapuit, Szabadka egykori különleges kávézója azonban továbbra is a raktárban várja a feltámadást. A Pappilon művészi bútorzatát évekkel ezelőtt szétszerelték azzal az ígérettel, hogy egy napon újra összeállítják, és méltó helyet kap a város kulturális életében. A színház megnyitásával ez az idő is elérkezhetett volna – egyelőre azonban csak a bútorok költöztek át új helyre.

A Pappilon kávézó egykoron a szabadkai Dimitrije Tucović utca 11. szám alatt működött. Akinek volt alkalma csak egyszer is belépni a kávézóba, nem felejti a helyiség hangulatát, az apró részleteket, a finom vonalú fa díszítőelemeket a mennyezeten, a csipke terítőt az asztalokon. Egyedülálló volt, művészi volt, a miénk, szabadkaiaké volt.

Az enteriőrt Gyömbér Károly grafikusművész tervezte, aki Franjo Radić és a Skala testvérek alkotta művészcsoporttal dolgozott együtt. A berendezést tökéletes fafaragással készítették, a szecesszió művészeti irányzata, azon belül pedig a belga Art Nouveau iskola ihletésére. A munkával 1989-ben készültek el. Habár a Pillangó, azaz a Pappilon kávézó egy helyi vállalkozó, Dragutin Letić tulajdonában volt, Szabadka községi képviselő-testülete 1993-ban kulturális értékké nyilvánította azt, s így a belső tér védelem alá került, sőt az ingatlan kulturális értékeit nyilvántartó információs rendszer honlapja szerint „a szóban forgó enteriőr elválaszthatatlan az épülettől, ezért kivételes művészeti és építészeti alkotásként kell megőrizni”.

Kulturális örökség helyett játékterem

A tulajdonosnak azonban felszaporodott az adóssága az önkormányzat felé, nem fizette a bérleti díjat és a végére mintegy 6,7 millió dinárral tartozott a városnak. A Pappilon kávézó hivatalosan 1998-ban szűnt meg, ezt követően pedig bírósági per zajlott az azóta elhunyt tulajdonos, Dragutin Letić és a helyi önkormányzat között.

A 2000-es években, szinte ezzel párhuzamosan a visszaszármaztatási törvény életbe lépésével maga az üzlethelyiség is az eljárás tárgya lett, ugyanis az valamikor a szabadkai Zsidó Hitközségé volt. A kávézó ugyan hivatalosan bezárt, de néhány évig még – szinte titokban –, nyitva állt az ajtaja, de csak néhány közeli ismerős előtt, és ők időnként betértek Dragutinhoz egy teára vagy kávéra. A visszaszármaztatás során végül a helyiség visszakerült a Zsidó Hitközség tulajdonába, s attól függetlenül, hogy védelem alá helyezték a Pappilont, s a belső berendezése elválaszthatatlan „lett volna” az épülettől, a különleges belső teret mégis szétszerelték, és a Városháza első emeletén található raktárába szállították.

A történet különösen fájó része, hogy miután az ingatlant visszaszolgáltatták a Zsidó Hitközségnek, ők bérbe adták azt és az egykori kávézó helyén játékterem nyílt.

„Nem értem, hogyan történhetett meg, hogy a Zsidó Hitközség, miután a restitúcióval visszakapta az ingatlant, nem találta meg a közös érdeket Szabadka városával és a korábbi tulajdonossal a kávézó megőrzésére, hanem ilyen módon hagyta, hogy ezt a gyönyörű, védett kulturális értéket képviselő teret kiszorítsák és tönkretegyék” – mondta Petar Stajić, a kávézó emlékének megőrzésére létrehozott Café Papillon Facebook-csoport adminisztrátora a Magločistačnak pár éve.

Dragutin Letić, a Pappilon tulajdonosa egy hónappal a kávézó berendezésének elszállítása után betegségben elhunyt, így már nem érhette meg, mi lesz gyönyörű kávézójával, mellyel oly méltatlanul bántak. Csakhogy a Pappilon sorsát illetően továbbra is ugyanakkora a bizonytalanság, mint amikor szétszerelték.

Majd ha a színház elkészül…

Múltak az évek, az egyedi, művészi kidolgozású, s védelem alatt álló elemek pedig a raktárban várakoztak. A Pappilon szétszereléséről szóló döntés 2013-ban nagy felháborodást váltott ki szakmai körökben, akik a berendezés „megsemmisítéseként” értékelték a történteket, de a polgárok is nemtetszésüket fejezték ki, hogy a különleges enteriőr megőrzéséért senki sem áll ki azok közül, akik ezt megakadályozhatták volna. A polgárok gyertyafényes teázással búcsúztak el az egyedülálló belső tértől, a szabadkai önkormányzat illetékesei pedig ígéretet tettek, hogy egyszer eljön majd az idő, hogy újra összeszereljék a Pappilont egy másik, arra kijelölt helyen.

Három évvel ezelőtt fel is merült, hogy a kávézó berendezésének a még felújítás alatt álló Népszínházban lesz az új otthona, s amikor megnyílik a színház, az egyik helyiségében szerelik össze újra.

Marija Ušumović Davčik, a Városi Közigazgatás vezetője úgy fogalmazott akkor, hogy Szabadka városának kötelezettsége, hogy a szabadkai Népszínház épületének felújítási munkálatai után a szóban forgó enteriőrt áthelyezze az épületbe. Hozzátette, ezt megelőzően azonban el kell készülnie a megfelelő építészeti dokumentációnak a kulturális érték a Városházáról a Népszínház épületébe történő újbóli áthelyezéséről. Továbbá meg kell teremteni a munkálatok elvégzéséhez szükséges valamennyi feltételt, beszerezni az engedélyeket a kulturális javakról szóló törvénnyel, valamint az épületek tervezésére és kivitelezésére, illetve a területrendezésre vonatkozó előírásokkal összhangban.

Ez az ígéret 2023-ban hangzott el, 2026 tavaszán pedig átadták a felújított Népszínházat. Legalábbis egy részét. A Pappilon kávézóról azonban egy szó sem hangzott el, csupán annyi történt, hogy a Városháza raktárából a kávézó elemeit átvitték a színházba.

Amikor megkerestük Miloš Nikolićot, a Népszínház igazgatóját, hogy van-e már elképzelés arról, melyik helyiségben lesz újra összeszerelve a Pappilon, röviden csak annyit nyilatkozott, tudja, hogy a részek átkerültek a színházba, de arról nincs tudomása, hogy ott kel majd újra életre, hiszen az egy modernebb épület. Mint mondta, az is kérdés, hogy egyáltalán itt összeszerelhető-e az egykori Pappilon berendezése és pillanatnyilag ez nem is élvez prioritást. „De milyen remek ötlet!” – tette még hozzá.

Mi lesz veled Pillangó?

A Pappilon sorsa továbbra is az önkormányzat kezében van, s mivel az elképzelés szerint a színház ad új otthont a kávézónak, amit tavasszal meg is nyitottak, számos technikai kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Például, hogy méreteit tekintve van-e kifejezetten erre alkalmas helyiség a színházban? Készülnek-e kiegészítő elemek, vagy elhagyják azokat a részeket, amelyek nem helyezhetők el a helyiségben? Az is kérdés, milyen állapotban vannak az elemek, keletkeztek-e rajtuk sérülések a szétszerelés, a szállítás vagy a raktározás során és tervezik-e a restaurálásukat, illetve a hiányzó elemek pótlását? Ha pedig az egykori kávézó új helyszínt kap, vajon továbbra is kávézóként fog működni? S ki fogja működtetni? Vagy a jövőben kizárólag kulturális-történeti és kiállítási célokat szolgál majd?

Kérdéseinkkel megkerestük Marija Ušumović Davčikot, a Városi Közigazgatás vezetőjét, aki válaszában sajnos semmi újdonsággal nem tudott szolgálni ahhoz képest, hogy mi hangzott el három évvel ezelőtt:

„A Pappilon kávézó berendezését a szétszerelésétől kezdve a Városháza épületében őrizték, ahonnan később átszállították a Szabadkai Népszínház épületébe. A berendezést a Tartományi Művelődési és Tömegtájékoztatási Titkárság 2013. augusztus 13-án kelt, 132-633-4/2013. számú határozata értelmében a szabadkai Népszínház épületének felújítási munkálatai után ismét össze kellene szerelni.

A határozat 6. pontja kötelezi Szabadka városát, hogy – annak megfelelően, hogy a Népszínház épületén végzett munkálatok befejezése után a Pappilon kávézó belső berendezését az épületbe kívánják visszahelyezni és ott ismét össze kívánják szerelni – készíttesse el a kulturális érték újbóli áthelyezésére vonatkozó építészeti dokumentációt, valamint szerezze be a kulturális érték összeszereléséhez és megőrzéséhez szükséges valamennyi feltételt és engedélyt. Mindezt a kulturális javakról szóló törvénnyel, valamint az épületek tervezésére és kivitelezésére, illetve a területrendezésre vonatkozó előírásokkal összhangban kell elvégezni.”

Mint a Szabad Magyar Szónak megküldött válaszából kiderül, a kulturális érték részét képező elemek szétszerelése, becsomagolása és átszállítása szintén a tartományi titkárság említett határozatában meghatározott feltételek szerint történt.

„A város azonban még nem indította el az újbóli összeszereléshez szükséges építészeti dokumentáció elkészítésének beszerzési eljárását, mivel erre a célra nem különítettek el pénzt Szabadka városának 2026-os költségvetésében. A később elkészülő építészeti dokumentáció kidolgozójának feladata lesz felmérni a megőrzött elemek állapotát, megvizsgálni, hogy a szétszerelés, a szállítás és a raktározás során keletkeztek-e rajtuk sérülések, valamint megállapítani, szükség van-e restaurálásukra, és ha igen, milyen feltételekkel végezhető el.”

Mint hozzátette, a többi kérdésünkre adható válaszok nagymértékben függenek a később elkészülő építészeti dokumentáció tartalmától, valamint attól, hogy mikor valósítják meg az abban foglaltakat.

Tehát a Pappilon kávézó sorsáról egyelőre nem sokat lehet tudni. Az ígéret áll, tulajdonképpen a szándék is megvan, de hogy mikor, hol, hogyan és kinek az óvó tekintete alatt bontja ki ismét szárnyát Szabadka egykori büszkesége, az egyelőre a jövő titka.

Fotó: Nikola Tumbas/info.subotica