Szerbiában ismét csökken a sertések felvásárlási ára, a vásárlók azonban ebből szinte semmit sem érzékelnek a húsboltokban. Miközben a vágóhidak kilogrammonként 190 dinárra próbálják leszorítani a hízósertések felvásárlási árát, a tenyésztők arra figyelmeztetnek, hogy a termelés egyre kevésbé kifizetődő. Sanja Čelebićanin, a Szerbiai Sertéstenyésztők Egyesületének elnöke szerint a termelőknek nincs beleszólásuk a felvásárlási árak alakításába. A megoldást a szerződéses termeltetésben, a húsimport kvótákkal történő korlátozásában és a hazai állattenyésztés fokozott támogatásában látja, foglalta össze a Szerbiai Rádió és Televízió.
A sertéshús árát a szerbiai piacon nem a termelési költségek határozzák meg, hanem a felvásárlók, illetve a vágóipar diktálja. Sanja Čelebićanin szerint a tenyésztők gyakorlatilag minden héten arra várnak, hogy a vágóhidak milyen árat ajánlanak, majd ennek alapján mérlegelik, hogy egyáltalán megéri-e folytatniuk a termelést.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
„Fontos hangsúlyozni, hogy az elsődleges állattenyésztés az egyetlen olyan termelési ágazat, amelyben a termelő nem maga határozza meg a terméke árát. Az árat a felvásárló szabja meg, nem pedig a termelő” – mutatott rá Čelebićanin.
Elmondása szerint a gazdák több mint egy éven keresztül az előállítási költségeknél alacsonyabb áron értékesítették a hízósertéseket, jelentős veszteségeket elszenvedve. A termelést azonban nem állíthatták le, mivel a gazdaságokban rendszeresen fel kell szabadítani a férőhelyeket az újabb tenyésztési ciklusok számára.
Amikor az élősúly kilogrammonkénti felvásárlási ára 200–220 dinár körül alakult, az némi könnyebbséget jelentett a termelőknek, akik végre fedezni tudták a termelési, energia-, munkaerő- és hitelköltségeik egy részét.
Čelebićanin arra figyelmeztetett, hogy a felvásárlási árak csökkenése egyáltalán nem jelenik meg arányosan a húsboltok fogyasztói áraiban.
„Természetesen a sertéshús árának is csökkennie kellene. Volt azonban olyan időszak, amikor a hízósertések felvásárlási ára élősúlyban mindössze 140 dinár volt kilogrammonként, miközben a hús kiskereskedelmi ára továbbra is 800 dinár maradt. Vagyis a vásárlók szinte semmilyen különbséget nem érzékeltek” – mondta.
Hozzátette, korábban általános szabálynak számított, hogy az élősúly kilogrammonkénti árát hárommal vagy három és féllel megszorozva nagyjából megkapták a sertéscomb fogyasztói árát. Ez az összefüggés azonban ma már nem érvényes.
Szerződéses termeltetéssel válhatna kiszámíthatóbbá a gazdálkodás
A sertéstenyésztők egyik legfontosabb követelése a szerződéses termeltetés bevezetése, amely kiszámíthatóbb árakat és stabilabb működést biztosítana a gazdaságoknak.
Čelebićanin szerint a termelőknek előre tudniuk kellene, milyen feltételekkel értékesíthetik az állataikat, hogy tervezni tudják a genetikai állomány fejlesztésére, az állategészségügyi feltételek javítására és a járványvédelmi intézkedésekre fordított beruházásaikat.
Bár léteznek olyan jogszabályok, amelyek lehetővé teszik a felvásárlás szerződéses szabályozását, ez a gyakorlatban még nem honosodott meg. Az egyesület már szerződéstervezeteket is eljuttatott az illetékes intézményekhez, és egyeztetést kezdeményezett a vágóipar, valamint az érintett minisztériumok képviselőivel.
A szakmai szervezet vezetője szerint a problémák megoldásához a szerb kormány és több minisztérium összehangolt fellépésére lenne szükség. A termelőket kedvezményes hitelekkel, támogatásokkal és az energiaköltségek mérséklésével lehetne segíteni.
A sertéspestis is komoly veszélyt jelent
A szerbiai sertéstenyésztésnek súlyos állategészségügyi kockázatokkal is szembe kell néznie. Az afrikai sertéspestis jelen van a vaddisznóállományban, és a házisertésekre történő átterjedésének veszélye szigorú járványvédelmi intézkedéseket tesz szükségessé.
A gazdaságokban ellenőrizni kell a személyek és járművek belépését, rendszeres fertőtlenítést kell végezni, és meg kell akadályozni az állatok érintkezését más állatokkal. Különösen nagy problémát jelent az illegális sertéskereskedelem.
„Nincs védőoltás. Ezért elengedhetetlen a gazdák tájékoztatása, valamint a fertőzött és veszélyeztetett területek teljes lezárása” – hangsúlyozta Čelebićanin.
Az egyesület küldöttsége nemrég Spanyolországban járt, ahol tenyésztőkkel, szakmai szervezetekkel és az illetékes hatóságokkal egyeztettek a járványvédelemről.
Čelebićanin elmondása szerint Spanyolországban mintegy 60 millió hízósertés van, és az ottani tapasztalatok jól mutatják, mennyire fontos a szervezett járványvédelem és a megfelelő biológiai biztonság.
Arra is figyelmeztetett, hogy Szerbiában nemcsak a kisebb gazdaságok, hanem a nagy termelési rendszerek is jelentős veszteségeket szenvedtek el a malacok, a takarmány és az energia magas ára miatt. Egyes nagy termelők már teljesen felhagytak a sertéstenyésztéssel.
Importkvótákat követelnek a sertéstenyésztők
A hazai termelőkre további nyomást gyakorol az importált sertéshús, különösen az Európai Unióból érkező áru.
Čelebićanin szerint az államnak először pontosan fel kellene mérnie a hazai piac szükségleteit, majd ezek alapján meghatározni a húsbehozatalra vonatkozó kvótákat.
Mint mondta, jelenleg nem állnak rendelkezésre kellően megbízható adatok arról, hány sertést tartanak Szerbiában, mennyi húsra van szüksége a kiskereskedelemnek, illetve mekkora mennyiséget igényel a feldolgozóipar.
Véleménye szerint az importot elsősorban a húsfeldolgozó ipar szükségleteinek kielégítésére kellene korlátozni, miközben a kiskereskedelmet elsősorban hazai termelésből kellene ellátni.
Külön hangsúlyozta a hús származási helyének egyértelmű feltüntetését, hogy a vásárlók könnyen megkülönböztethessék a hazai termékeket az importáltaktól.
A szerbiai húsnak saját márkajelzésekre és könnyen felismerhető eredetmegjelölésekre lenne szüksége, emellett a fogyasztókat is tájékoztatni kellene a hazai termelés sajátosságairól.
Čelebićanin arra is rámutatott, hogy a szerbiai termelők többletköltségekkel szembesülnek, mivel nem használnak génmódosított takarmányt, ami versenyhátrányt jelent számukra a nagy európai termelőkkel szemben.
Hosszú távú cél az élelmiszer-önellátás
A sertéstenyésztés talpra állításához az egyesület elnöke szerint nem elegendő egy általános stratégia: konkrét intézkedési tervre van szükség, világosan meghatározott prioritásokkal.
Az első feladat a tenyészkocák számának növelése és a szaporítási feltételek javítása lenne, hogy Szerbia elegendő saját tenyésztésű malacot tudjon biztosítani a hizlaláshoz.
Čelebićanin szerint a vágóiparnak elsősorban hazai alapanyagokra kellene támaszkodnia, az államnak pedig segítenie kellene a termelőket a versenyképességüket rontó költségkülönbségek áthidalásában.
„Elsősorban a hazai termelést kell megvédenünk, és el kell érnünk, hogy a vágóipar Szerbiában biztosítsa az alapanyag-szükségletét, vagyis a mi hízósertéseinket vásárolja fel” – fogalmazott.
A lehetséges intézkedések között említette a hazai hús márkázását, az egyértelmű eredetmegjelölést, az állattenyésztési támogatásokat és a jó minőségű tenyészállományba történő beruházásokat.
A hosszú távú cél az lenne, hogy minél több szerbiai gazdaság foglalkozzon tenyésztéssel és szaporítással, elegendő malacot biztosítva a hizlaláshoz, hogy az ország ne szoruljon tartósan hús- és élőállat-behozatalra.
