Trump pártja nagyot bukott Nagyszabású tüntetések Németországban – Nehéz kormányalakítás Izraelben – Átlapoztuk a világsajtót

Az egész világ számára jelentős lehet az amerikai kongresszusi választások kimenetele. Két elnökválasztás között „félidősnek” is hívják ezeket, de a Kongresszus két házának feltöltése szempontjából nem különböznek a többitől. A képviselőket mindig két évre, a szenátorokat pedig hat évre választják, és az utóbbi mandátum miatt minden második évben szak a százfős Szenátus kb. egyharmada kerül megújulásra. Továbbá ezeken az „időköziken” az elnök pártja általában veszít, mert a választók mindig valami mást akarnak. Így most kedden a demokraták értek el történelmi sikert és a Kongresszus mindkét házában visszaszerezték a többséget. Trump kínosan gratulált nekik, de már pénteken legvadabb tanácsadóját, az idegengyűlölő és -üldöző Stephen Millert tette meg stábfőnökének, miután kirúgta Susie Wilest, akit eddig az egyetlen moderáló hatásnak tartották az elnök közelében. – Tüntetések Európa szerte, Frankfurtban üzleteket fosztottak ki, Kölnben a rendőrségnek sikerült megakadályoznia a nagyobb károkat, Stuttgartban pedig maguk a tiltakozók fojtották el az erőszakot. Dobrindt belügyminiszter szerint a hétvégi zavargásokat a migráns bajkeverők szervezték. Más politikusok azonban óva intenek az általánosításoktól. – Kormányalakítás Izraelben: Eisenkot óvatosan megnyitja az ajtót az arab pártok előtt.  – Folytatódnak a viták a lengyelországi Alkotmánybíróság körül. – Átlapoztuk a világsajtót New Yorktól Tokióig és Varsótól Mexikóvárosig.

Elsöprő demokrata győzelem Amerikában

A New York Times című, 1851-ben alapított, 135 Pulitzer díjas liberális napilap ezt írja:

„Az elmúlt két évben Trump megpróbálta aláásni az amerikai demokráciát. Kedden a választók szembeszálltak vele. Ez egy olyan nap, amire büszkék lehetünk. A felemelkedőben lévő autoriterek gyakran használják a parlamenti választásokat hatalmuk megszilárdítására és a demokrácia további aláásására. Ezt 2026-ban az amerikai nép megtagadta Trumptól. A rendszer szilárdan tartotta magát.”

A torinói La Stampa című, egyik legrégibb olasz napilap, amely most liberális, régebben fasiszta, antikommunista napilap volt, ezt írja:

„Kék cunami söpör végig a republikánusokon, megalázva Trump elnököt és újjáélesztve Amerikát. A félidős választások egységes és elsöprő eredménnyel a demokraták kezébe adták a Képviselőház és a Szenátus irányítását: Észak-Karolinától Texasig, Kansastól Ohióig – a liberális jelöltek egyértelmű győzelmeket arattak, ezzel új fejezetet írva az amerikai köztársaság történetében.”

„Trump felhívása, hogy úgy szavazzanak, mintha ő szerepelne a szavazólapon, kontraproduktívnak bizonyult” – olvasható a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapjának vendégkommentárjában:

„A választások így népszavazássá váltak a kormányzat politikájáról. A közvélemény felháborodása nagy. A magas megélhetési költségek, különösen a túlzottan magas üzemanyagárak, megviselik a polgárok pénztárcáját. Ugyanakkor a vagyon egyenlőtlen eloszlása ​​az országban még hangsúlyosabbá vált Trump alatt.”

A prágai Prava című balközép, szociáldemokrata napilap ezt fejti ki erről:

„Donald Trump elvesztette vizionáriusi auráját, mint olyan politikus, aki mássá és az embereket szolgálóvá akarja tenni a politikát. Az iráni háború megmutatta, hogy ez valójában nem így van. Ráadásul mindenki még túl jól emlékszik Trump ígéretére, miszerint a magas vámok növelni fogják a jólétet, ami szintén nem valósult meg.”

A mexikóvárosi El Financiero című pénzügyi napilap így ír:

„Texas a republikánusok bukásának tünete. A szavazók negyven százaléka latinó, és kétségtelenül ők felelősek Gina Hinojosa győzelméért Greg Abbott háromszoros kormányzó felett, valamint James Talarico sikeréért a szenátusi versenyben. A Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) erőszakos fellépései is hozzájárultak a republikánusok vereségéhez.”

A New York-i USA Today című országos napilap és hírportál, amelyet 1980-ban alapítottak, a republikánusok szemléletmódjának megváltoztatására szólít fel:

„Ahhoz, hogy őszinte értékelést kapjunk arról, hogy mi ment rosszul, el kell ismernünk, hogy az elnök és a kongresszusi republikánusok súlyos hibákat követtek el, beleértve azt is, hogy nem sikerült befejezniük az Iránnal vívott háborút, és hogy képtelenek voltak végre kordában tartani az inflációt. A konzervatívok az elmúlt évtizedben túlságosan is hozzászoktak a félretájékoztatáshoz és a dezinformációhoz, amelyet »alternatív tényeknek« álcáznak – különösen akkor, ha Trump a forrás. Amit igaznak akarunk bemutatni, az gyakran jelentősen eltér attól, ami valójában igaz. A konzervatívoknak, azaz minden hozzájuk tartozó embernek, meg kell érteniük ezt, és ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy politikusaink is ezt tegyék.”

A londoni Financial Times című liberális-konzervatív napilap erre mutat rá:

„Donald Trump felelős a republikánus vereség történelmi mértékéért. De számos más vesztes is volt. Az egyik Elon Musk, aki több mint 200 millió dollárt fektetett be saját pénzéből a texasi szenátusi kampányba. A választásnak most két közvetlen következménye van. Az első az, hogy azonnal megkezdődik a republikánus kampány, hogy Trumpot saját maga kövesse utódként a 2028-as választásokon. A második következmény az, hogy Trump kiszámíthatatlansága valószínűleg elnökségének még meghatározóbb jellemzőjévé válik.”

A választás napján Trump elnök egy interjúban bejelentette, hogy leállítja az Izraelnek nyújtott évi 4 milliárd dolláros katonai segélyt. A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap bosszúságát fejezte ki:

„Míg Netanjahu miniszterelnök nyilvánosan az amerikai katonai segély fokozatos csökkentését szorgalmazta a következő évtizedben, egy rendezett, egész évtizeden átívelő átmenet jelentősen különbözik a segélyek milliárd dolláros csökkentésétől heteken belül. Ez azonnali kérdéseket vet fel a védelmi beszerzésekkel és a költségvetés-tervezéssel kapcsolatban – és így hatással van az izraeli kormányalakításra is. Ezért felszólítjuk Netanjahut és Trumpot, hogy világosan fogalmazzák meg, miben állapodtak meg egymás között, és hogyan fogja ez befolyásolni Izrael biztonságát.”

A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali, liberális napilap ezt jegyzi meg:

„Az a tény, hogy az amerikai elnök hangosan bejelentette ezt a döntést a választás napján, azt mutatja, mennyire mérgezővé vált Izrael az amerikai közvéleményben. Trump nagyon is jól megérti, hogy Izrael megítélése súlyosan sérült az amerikaiak, köztük a republikánusok körében.”

Tüntetések Europa-szerte

A Fülöp-szigeteki The Manila Times című közép-jobboldali, a legrégibb angol-nyelvű Fülöp-szigeteki napilap a több európai országban zajló tüntetéseket a fiatalok új politikai mozgósításának kifejezéseként látja:

„2024-ben bangladesi diákok vezették a »Z generációs forradalmat«, amely véget vetett Sheikh Hasina miniszterelnök 15 éves uralmának, és arra kényszerítette őt, hogy elhagyja az országot. Hasonló tüntetések vezettek rezsimváltásokhoz olyan országokban, mint Madagaszkár, Marokkó és Peru. Sokan ámulnak azon, milyen gyorsan söpört végig a tiltakozó mozgalom a kontinensen. A közösségi média lehetővé tette a fiatalok számára, hogy zökkenőmentesen lépjenek kapcsolatba egymással és mozgósítsanak. A TikTokon és az Instagramon keresztüli digitális hálózatépítés transznacionális közösséggé egyesítette a diákcsoportokat.”

A pekingi Xinjing Bao című állami napilap a tüntetések társadalmi okait emeli ki:

„A tüntetőket a magas megélhetési költségek és a szociális szolgáltatások csökkentése miatti panaszok hajtják az utcára. A politikai decentralizáció tendenciája is megfigyelhető. A hagyományos szakszervezetek és a politikai pártok helyett most számos korábban ismeretlen szervezetnek sikerült mozgósítania az embereket. Senki sem tudja megjósolni, meddig fogk tartani ez a tiltakozási hullám. Jelenleg semmi jel nincs arra, hogy gyorsan befejeződnének.”

A Londonban megjelenő Al Araby Al-Jadeed című pánarab újság figyelmeztet:

„A tüntetések terjedése Franciaországban és más európai országban azzal fenyeget, hogy tovább súlyosbítja a migránsok, különösen az észak-afrikai közösségekből származók helyzetét. A gazdasági válság, a növekvő munkanélküliség és a fokozódó társadalmi bizonytalanság közepette az észak-afrikai származású emberek egyre inkább célpontjai a populizmus és a jobboldali szélsőségesség által táplált vitáknak. Franciaország és Belgium nagy észak-afrikai közösségei különösen sebezhetők ebből a szempontból. A nem megfelelő biztonsági intézkedések és a feszült közhangulat oda vezetnek, hogy az észak-afrikai származású embereket válogatás nélkül hozzák összefüggésbe a zavargásokkal.”

Kormányalakítás Izraelben

Nehéznek bizonyul a kormányalakítás az izraeli parlamenti választások után. A santiagói La Tercera című konzervatív napilap hosszadalmas tárgyalásokra számít:

„Egy új, stabil kormányalakítás nem feltétlenül tűnik »lehetetlen küldetésnek«, de meglehetősen valószínűtlen. A Kneszet 120 helyéből 61-re lenne hozzá szükség, de Netanjahu blokkja csak 53-mal, Gadi Eisenkot jobbközép szövetsége pedig mindössze 48-cal rendelkezik. Az arab pártok sikere az arab izraeliek történelmileg magas részvételi arányának tudható be. Netanjahu Likud pártja azzal vádolta őket, hogy olyan országokból, mint Katar és Törökország, külföldi beavatkozást hajtottak végre, ezeket a vádakat a választási bizottság azonban elutasította, az ellenzék pedig késleltető taktikaként utasította el. Eisenkot kizárt minden szövetséget Netanjahuval, és így elutasította egy nemzeti egységkormány lehetőségét. Nem valószínű azonban, hogy bármelyik párt elszakadna Netanjahu táborától és csatlakozna az ellenzékhez.”

A koppenhágai Politiken című liberális napilap a következőket javasolja:

„Gadi Eisenkot ellenzéki vezetőnek, habozása ellenére, fel kellene vennie a kapcsolatot a palesztin pártokkal, és együtt kellene működnie velük Netanjahu megdöntésében, ezáltal lehetővé téve Izrael számára az új kezdetet. Ehhez politikai bátorság és elszántság szükséges. Izrael zsidó és palesztin állampolgárai közötti bizalom azonban rendkívül alacsony. Ennek ellenére együtt tudnak és kell is együttműködniük. Ezt már korábban is tették, többek között politikai szinten is – és Izraelnek most nagyobb szüksége van erre az együttműködésre, mint valaha. De most kell cselekedni.”

Ifjúsági tüntetések Németországban

A hétvégi német zavargásokat követően vita alakult ki az erőszakért való felelősség megállapításáról. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap így foglalt állást:

„A túlkapásokat »baloldali csoportok és a migráns közösségből származó bajkeverők« követték el, ahogy azt Dobrindt szövetségi belügyminiszter őszintén beismerte. Ezzel a kijelentéssel a német társadalom gazdasági teljesítményének folyamatos hanyatlásán túlmutató két legnagyobb kihívásra reagált: a párhuzamos migráns társadalmakra és a baloldali antikapitalizmusra. Mindkettő egyesítette erőit a nyugati társadalom elleni küzdelemben; mindkettőt egyesíti a Nyugat keresztény hagyománya és a kapitalista gazdasági rend iránti gyűlöletük. […] Az erőszakra hajlamos migránsok nyugati rendszerrel szembeni gyűlöletét a vallási dominanciavágy, a társadalom premodern szemlélete és a munkaerőpiacon való érvényesülés képtelensége táplálja a nyelvi és képzettségi hiányosságok miatt.”

A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap a közelmúltbeli békés ifjúsági tüntetésekkel foglalkozik:

„Németország békülékeny, konszenzusorientált politikájáról ismert. Azonban mára több mint 30 német városban tartottak tüntetéseket, fő követelésüket pedig az »Oktatás fegyverek helyett« szlogennel foglalták össze. A fiatalok elutasítják a sorkatonai szolgálat fokozatos bevezetését. Továbbá attól tartanak, hogy ez a fejlemény növeli a háború kockázatát, és hogy geopolitikai hatalmi játszmák áldozataivá válhatnak. Ez a német külpolitika kategorikus elutasítása. Még nem tudni, hogy Merz kancellár és kormánya talál-e választ erre a hatalmas bizalomvesztésre a német ifjúság körében.”

Kik voltak a bajkeverők? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A német városokban zajló erőszakos tüntetések – legalábbis egyelőre – véget értek, de a szövetségi kormány most vitatkozik az elkövetőkről és azok eredetéről. Alexander Dobrindt (CSU) szövetségi belügyminiszter a vasárnapi zavargások felbujtóiként az erőszakos baloldali csoportokat és a »migráns közösségből származó bajkeverőket« tartja.

Boris Pistorius védelmi miniszter röviddel ezután ellentmondott ennek a kijelentésnek. Az SPD politikusa az ARD televíziós hálózaton megkérdőjelezte Dobrindt állítását: »Mik is pontosan a migránscsoportok? Olyan emberek, akik harmadik generációs bevándorlók Németországban, és német állampolgárok? Hol hagyjuk abba a megkülönböztetést? Szerintem ez rossz irányba vezet minket.« Pistorius kijelentette, hogy nem támogatja Dobrindt definícióját, mert nem tudja gyorsan felfogni a zavargásokkal kapcsolatos tényeket. Hétfőn Friedrich Merz (CDU) kancellár egyetértett a belügyminiszter értékelésével. Bár a »Z generáció átveszi az irányítást« mottó alatt zajló tüntetés nagyrészt békés volt – mondta Stefan Kornelius kormányszóvivő –, és a fiatalabb generáció aggodalmait komolyan kell venni, a szövetségi kormány megvitatja azokat, a kancellár pedig elítélte az erőszak kitöréseit. Ez az elítélő nyilatkozat, a »migráns közösségből érkező bajkeverők« kifejezéssel együtt, nem jelentett általános gyanút.

A szövetségi kormány integrációért felelős biztosa, Natalie Pawlik (SPD) óvatosságra intő nyilatkozattal csatlakozott a vitához. »A hétvégi zavargások megbocsáthatatlanok, és ezeket megfelelően kell büntetni« – mondta Pawlik az F.A.Z.-nak és hozzátette: »Ha a vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos csoportok különösen érintettek voltak, akkor meg kell vitatni azokat az okokat, amelyek miatt a fiatalok követnek el ilyen erőszakos cselekményeket.« A lehetőségek hiányával, a kirekesztés tapasztalataival vagy a potenciális integrációs problémákkal kapcsolatos nehéz kérdéseket nem szabad figyelmen kívül hagyni ebben a vitában.

»De ez a miértről szól, nem a származásról« – hangsúlyozta. »Túl leegyszerűsítő lenne mindig a migráns közösségeknek tulajdonítani az ilyen erőszakos zavargásokat.« A nagyszabású általánosítás azokat a migráns hátterűeket is érintené, akik békésen tüntettek, vagy akiket maguk is rendőrként vagy mentőszolgálati személyzetként alkalmaztak.

A Szövetségi Belügyminisztérium szerint Dobrindt értékelése a minisztérium rendelkezésére álló helyzetjelentésen alapult. A miniszter több tagállamtól is kapott információkat. Az állami rendőri erők nem kötelesek megosztani megállapításaikat a Szövetségi Belügyminisztériummal, ezért a szövetségi kormánynak még nincsenek végleges adatai a hétvégére vonatkozóan – mondta a minisztérium szóvivője. Arra a kérdésre pedig, hogy kiket vont Dobrindt a »migráns közösség« alá, nem adott egyértelmű választ, valószínű azonban, hogy a  migráns hátterű emberekre gondolt. A szóvivő viszont nem tudta meghatározni, hogy ez melyik generációra nyúlik vissza.

[…] A [frankfurti] Zeil bevásárlóutcában történt fosztogatás elsősorban olyan személyeket érintett, akik szintén beleilleszkednek ebbe a profilba. Ez a típusú elkövető nem teljesen új a hesseni biztonsági hatóságok számára. A frankfurti rendőrség már egy éve fellép a gyanús csoportokkal szemben, akik esténként és hétvégi éjszakákon gyülekeznek a Zeil bevásárlóutcában, hogy együtt töltsék az időt. Egyre több bűncselekményt követnek ott el, beleértve testi sértést, szexuális zaklatást és rablást. 2025-ben a rendőrség 4500 bűncselekményt regisztrált a környéken. Ezek a csoportok is szerepeltek a Merz által az úgynevezett »városkép« vitának kezdeményezett témák között. A rendőrség által akkor azonosított külföldi gyanúsítottak aránya 75,1 százalék volt. A rendőrség nem zárja ki annak lehetőségét, hogy ezekhez a csoportokhoz tartozó személyek az október 31-i zavargásokban is részt vettek. Van egy másik párhuzam is: a múlt szombati zavargásokban és fosztogatásokban részt vevők közül sokan nem Frankfurtból, hanem a környékről származnak. Továbbá azok közül, akik az év során a Zeilstrassén felhívják magukra a figyelmet, sokan rendelkeznek korábbi bűnügyi nyilvántartással. A rendszeres ellenőrzéseknek köszönhetően a rendőrség hatalmas személyiadat-bázist halmozott fel, amelyet most összehasonlítanak a szombat esti eredményekkel. Az erőszakos cselekményekben részt vevő csoport feltűnően nagy volt. A csúcsponton a rendőrség 1500 embert számlált körülbelül 30 tűzesetnél a Zeil bevásárlóutcában és a mellékutcákban.

[…] Kölnben a rendőrség több különbségtételt is hangsúlyoz. Először is, különbséget tesznek a békés és erőszakos résztvevők között a Rajna-parton megrendezett »A Z-generáció átveszi az irányítást« tüntetésen. Másrészt ez a tüntetés egyértelműen elkülönül a későbbi, szombat este a belvárosban történt zavargásoktól.

Ezek a zavargások 200-300 fiatal férfiból álltak – akik biztonsági források szerint migrációs háttérrel rendelkeztek. A rögzített személyes adatok elemzése azonban még nem áll rendelkezésre. »Erőszakorientált« fiatalokként írták le őket, akik Halloween kapcsán voltak kint, de a jelenlegi információk szerint nem irányították őket konkrétan, és semmi közük nem volt a Z-generációs tüntetéshez. Többek között ezekből a fiatalemberekből álló csoportok betörtek egy ablakot és elektromos rollereket, valamint más tárgyakat dobáltak az utcára, hogy barikádként használják azokat.”

A lengyel Alkotmánybíróság körüli viták

A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap ezt írja:

„Tusk miniszterelnöknek igaza van: az új bírákat szabályosan választották meg, és Nawrocki elnöknek fel kellene esketnie őket, ahelyett, hogy eldobná őket, mint a lehullott almákat. Az elnök azonban nem a törvények szerint cselekszik, hanem olyan módon, ami károsíthatja a kormányt. A politikai frakciók nem kompromisszumos jelölteket keresnek, hanem szövetségeseket az ellenzék elleni harcban.”

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap megjegyzi:

„Donald Tusk liberális kormánya közel három éve próbál betölteni üres bírói állásokat, de Nawrocki elnök, aki nem hajlandó felesketni az új, parlament által megválasztott bírák közül ötöt, megakadályozza ezt. Nawrocki mottója látszólag ez: Én döntöm el, ki a bíró. A volt amatőr bokszoló az erős embert játssza. A teljes jobboldali és szélsőjobboldali ellenzék köré gyűlik, és a »kommunizmus elleni harcról« fantáziál. Az elnök úgy tesz, mintha a szabadság utolsó bástyájaként védené azt – valójában azonban megbénítja azt.”

A londoni The Guardian című független napilap így emlékezik vissza:

„Két ciklus alatt a PiS párt [Sprawiedliwość, PiS, Jog és Igazságosság, egy konzervatív, jobboldali populista párt, melyet 2001-ben alapítottak a Kaczyński ikrek] kormánya szándékosan megpróbálta megfélemlíteni a bírákat és manipulálni az igazságszolgáltatási rendszert. Kedvelt taktikája az volt, hogy visszaélt a jogállamisággal, és mindenkit, aki ellenállt, a »nép ellenségeként« támadott. Ennek a taktikának a hétvégén Varsóban történt újjáéledése aggasztó előjelnek tűnik a jövőbeli összecsapások szempontjából.”

Lapszemle. Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)