Huszonhét év után Lučić Viktor, a zentai Mojo Club tulajdonosa, úgy döntött, hogy eladja a szórakozóhelyet Árokszállási Imre vállalkozónak. Mintegy kétezer-háromszáz koncert megszervezése után, miért döntött Lučić az eladás mellett, szóba került-e, hogy a családjának egyik tagja viszi majd tovább a helyet? Mi volt a titkos recept, amelynek köszönhetően a Mojo ennyi éven át meg tudta őrizni hírnevét? Miért zárt be egy hétre? Az új tulajdonos milyen szerepkörben számít az előzőre? Páros interjú Lučić Viktorral és Árokszállási Imrével.
Hirtelen felindulás vagy hosszas gondolkodás vezetett oda, hogy azt mondd: elég volt a tulajdonosi szerepkörből?
– Aki ismer, az tudja, hogy nem hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy huszonhét év után eladom a Mojo Clubot, mivel ez már érlelődött bennem. Úgy éreztem, ez most egy olyan alkalom, amikor még jó erőben vagyok, mivel semmiképpen sem akartam azt megvárni, hogy beteg legyek, s egyik napról a másikra a családom tagjainak kelljen vezetni a szórakozóhelyet, mivel ők eddig ezt nem csinálták. Volt néhány kombináció, s végül Árokszállási Imrével sikerült mindenben megállapodnunk. Természetesen ebbe beletartozik a pénz is, mert azt nem lehet kihagyni, de emellett nekem fontos volt, hogy az új tulajdonos ne az épületet vásárolja meg, és létrehozzon ott egy fogadóirodát, hanem a Mojo Clubot vegye meg. Mivel Imre is ezen a véleményen volt, így megegyeztünk, én pedig megígértem, hogy az indulásnál segítek neki, hogy minél zökkenőmentesebben menjen minden, s hogy ebből a vendégek minél kevesebbet érezzenek meg.
Az indulás változásokkal is jár majd?
– A konyha átesik egy kisebb adaptáción, az étlapon és az itallapon pedig minimális változások lesznek. Nekem erkölcsi kötelességem, hogy az új tulajdonos ne kerüljön egyből a mély vízbe, hanem amiben tudok, segítsek, hogy a Mojo Club azon az úton menjen tovább, mint eddig. Abban biztos vagyok, hogy ezen az úton lesznek majd kitérők, mert olyan világot élünk, amikor a kitérőkre, a változásokra szükség van, de ez így volt az elmúlt huszonhét évben is.
Szóba került, hogy a vállalkozást valamelyik családtag vigye tovább?
– Természetesen szóba került a családban, hogy a három gyerek közül Fedor venné át a szórakozóhelyet, de neki más tervei vannak. Ezért nem haragszom rá, neki joga van egy új életre, s ezt azért mondom, mert ő minden bizonnyal a Mojo Clubban egész életében a Lučić Viktor fia lett volna, míg ha máshová megy, akkor ott saját maga lehet.
Ha igazak a hírek, az elkövetkező időszakra már össze is állítottad a fellépők listáját.
– A következő két hónapra már elkészítettem a koncertprogramot, aztán meg az idő eldönti, hogy szükség van-e rám, és arra is, hogy milyen kompromisszumokat kell majd kötni a programokkal kapcsolatban.
Elsősorban azok a zentaiak, akik jól ismerik, voltak azok, akik úgy gondolják, azzal, hogy nem leszel tulajdonos a Mojo Clubban, egy korszak lezárult. Te hogy élted ezt meg?
– Nem vagyok a Facebook felhasználója, úgyhogy nem is követtem azt a szemétdombot, ami ott megjelent. Sokan tudják, hogy profi asztaliteniszező voltam, így a szívósságom az magasabb, mint az átlagemberé: amikor éreztem, hogy ennyi elég volt, akkor én ezt a döntést nyugodtan hoztam meg. Azt, hogy én ebbe mennyi munkát öltem bele, csak én tudom, hogy az pontosan mennyi is volt. Mint mindennek, ennek is van vége, s nekem az a legfontosabb, hogy én egészségesen léptem ki a tulajdonosi szerepkörből. Hogy egy szakasz befejeződött? Valóban így van, de az én éltemben. A vendég ezt nem fogja érezni, mivel egyre kevesebb vendég kötődik hozzám. Ha valaki azt várta, hogy én majd a Mojóban halok meg végelgyengülésben, akkor azt sajnálom, mert ez nem fog bekövetkezni…
Hogyan tovább?
– Vannak terveim, de előtte egy nagy pihenés következik. Ha minden sikerül, akkor egy éven belül nyugdíjas leszek, s akkor segíthetek a feleségemnek az utazási irodában, utazhatok, gyerekekkel lehetek többet. És nem mellékesen, ma kaptam egy üzenetet, hogy az asztaliteniszklubban hétfőn megbeszélés lesz a következő idénnyel kapcsolatban, úgyhogy lehet, hogy ott is helyt kell majd állnom a jövőben is.
Mi a Mojo titka?
– Nagyon sok szórakozóhelyen jártam életemben, köztük olyanokba is, amelyeket remekül megépítettek, de egy nagy baj van velük: nem járnak oda emberek. Amikor kinyitott a Mojo, akkor én tudtam, kik járnak ide, és miért. Van egy koncepcióm, aminek működnie kell. Ha nem, akkor nagy a baj. Eddig mintegy 2300 koncertet szerveztem, s ezek során három dolog volt fontos: az első, hogy a zenész jól érezze magát, hogy a maximumot hozza ki magából, mivel ő felel a hangulatért. A vendég, aki belépőt fizetett, szintén elégedett kell, hogy legyen, hogy azért a pénzért, amit kifizetett, megfelelő minőséget kapjon. És nem mellékesen nekem is elégedettnek kell lennem, és ez nemcsak a pénzről szól, hanem arról is, hogy érdemes volt ezt megszervezni. Ami pedig a személyzetet, vagy a zenészeket illeti, amikor valami gond volt, akkor úgy oldottam meg, hogy megpróbáltam magamat az ő helyükbe képzelni, és akkor már máshogy látja az ember a dolgokat. Nálam mindig az ember volt az első helyen.
Árokszállási Imre a beszélgetés elején igyekezett egy dolgot leszögezni:
– A Mojo Club folytatja a tevékenységét, a kultuszát megtartjuk, s továbbra is kulturális-művészeti szórakozóhely lesz.
Amikor egy vállalkozó megvásárol valamit, azt azért teszi, mert lát benne fantáziát, valami motiválja. A Mojo esetében mi volt az?
– Nem titok előttem se, mindenki úgy gondolja, hogy a pénz és a biznisz vezényli ezeket a különböző tranzakciókat. A Mojo esetében viszont ez nem áll fenn: nekem ez a hely egy életérzést ad, egy hobbinak tekintem, nem pedig profitorientáltként tekintek rá, és nem ebből akarok megélhetést biztosítani magamnak.
Az emberek találgatnak, hogy az új tulajdonos min fog változtatni?
– Erre egy történettel válaszolnék: a székelyeknél egy vacsora alkalmával feláll a feleség, és panaszkodik a vendégeknek, hogy a férje sose mondja neki, hogy szereti. Erre feláll a férj, s közli: Tisztelt vendégek, kedves feleségem. Amikor elvettelek, akkor a pap előtt mondtam, hogy szeretlek. Ha változás lesz, akkor szólok… Változtatásról nincs szó, minimális adaptációról beszélhetünk, amelyek elősegítik az itt dolgozók munkáját.
A Mojo Club július 10-ig zárva tart. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy amikor a pincérek megtudták, hogy Lučić Viktornak nem lesz semekkora tulajdonrésze a szórakozóhelyben, akkor többen közülük felmondtak.
– A mai napig nem kaptunk semmilyen felmondást a pincérektől, igaz, volt szó az egyik pincérnő esetében erről, de ennek semmilyen köze nincs ahhoz, hogy keddig zárva lesz a Mojo. Tény és való, hogy a tulajdonosi váltás valamilyen feszültséget hozott a közösségünkbe, viszont egy ilyen brand, cég, objektum átvétele időt igényel. Éppen ezért, hogy a munkatársak pihenjenek, és hogy helyre tegyük a dolgokat, bezártunk. Remélem, ebből is látszik, hogy nem egy profitorientált történetről van szó, vagyis, hogy nyomjuk, folytassuk szünet nélkül, hanem épp azért, hogy a Mojo továbbra is ugyanilyen formában folytassa a tevékenységét, döntöttünk a szünet mellett. Ami fontos: a Mojo kedden ki fog nyitni, és várja a vendégeket, azzal, hogy nem 11 órától, hanem 17 órától lesz nyitva, de később igyekszünk majd visszatérni a 11 órási nyitásra.
Lučić Viktor azt mondta, hogy egyelőre itt van, segít. Ezzel kapcsolatban született már konkrét megegyezés, hogyan is néz majd ki, mi lesz a feladata?
– Konkrét még nem, de ahogy említette, a koncertprogramot már elkészítette a következő hatvan napra. A tapasztalata, a kapcsolatai azok felbecsülhetetlenek, s nem hiszem, hogy van még egy olyan ember, aki ezt át tudná venni. De, ha bárki ismer ilyet, az szóljon, és szívesen leülünk vele hármasban. Ebből is következik, hogy Lučić Viktor továbbra is oszlopos tagja a Mojónak.
Nyitóképünkön Árokszállási Imre (balról) és Lučić Viktor
