KÉRDÉS:
Kedves Ilona Doktornő!
Nem betegséggel fordulok Önhöz, vagyis csak félig az, inkább tanácsra lenne szükségem. A fiam elmúlt hároméves, de még nem tudja kifújni az orrát. Ezért orrszívót használunk, amit annyira nem kedvel, de nincs más megoldás.
Azt szeretném kérdezni, hogyan tudnánk megtanítani az orrfújásra, van-e valamilyen praktika erre? És persze az is érdekelne, hogy amennyiben ez nem sikerül, akkor az, hogy például úton nem tudjuk kiszívni, mert nincs nálunk az orrszívó, milyen káros hatással lehet rá? Vagyis mennyire fontos, hogy mielőbb megtanulja kifújni az orrát, vagy, hogy kiszívjuk neki?
Válaszát előre is köszönöm…
VÁLASZ:
Kedves Anikó!
Az orr a légutak kezdeti része. Az orrüreg részt vesz a légzési, szaglási, védekezési (melegíti, nedvesíti és szűri a levegőt) és a hangképzési feladatokban.
A nátha az orrüreg nyálkahártyájának egyik leggyakoribb megbetegedése. A „megfázás” jellemzői: láz, fokozott nyákelválasztás, orrfolyás, az orrlégzés akadályozottsága, orrdugulás, torokfájás, köhögés, fejfájás, rossz közérzet, a szem kötőhártyájának gyulladása, az elülső nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása és főként vírusok okozzák (rhinovírus, adenovírus ). A vírusoknak nagyon sokféle szertípusa van, és mivel a kialakult védettség különböző szintű és idejű, ezért sokszor lehetünk náthásak. A statisztikai adatok azt mutatják: 6 éves kor alatt átlagosan legalább 6 megfázása van évente egy gyermeknek (a téli hónapokban havonta 1-1) és átlagosan 10-12 napig tart. A gyermekek fogékonyak a betegségekkel szemben, és ez normális, mert így tanul az immunrendszerük.
Enyhe betegségről van szó és a tüneti kezelés elegendő. Fontos a bő folyadékbevitel (jó meleg tea és húsleves), valamint a párásító használata a szobában. Legfontosabb azonban a képződött váladék eltávolítása az orrüregből, „tengervizes” sóoldatos orrspré használatával és orrszívással (nagyobb korban orrfújással), minél gyakrabban. Ezzel megelőzhető a szövődmények, az arcüreggyulladás, a fülkürthurut, az alsó légúti fertőzések kialakulása. A kisgyermekek három éves korukban kezdik el tanulni az orrfújást és 5-6 évesen már a többségük jól végzi ezt a feladatot. Míg ez nem alakul ki, addig orrszívó készüléket kell használni az orrüreg tisztítására. Hasznos az előzőleg használt fiziológiás sóoldat, amely fellazítja a sűrű váladékot.
Az orrnyálkahártya-összehúzó orrspréket csak jelentős orrdugulás esetén ajánlott alkalmazni a panaszok enyhítésére. Az orrkidugító készítményeket hatéves kor felett engedélyezi a hazai Gyógyszerügynökség, de ez országonként változó. (Az amerikai szakmai szervezetek 12 éves kor alatt nem ajánlják). Az orrspré sokkal jobb, mint az orrcsepp. Az orrcsepp a garatba lecsorog, lenyelve felszívódik, túladagoláshoz és mérgezéshez, mellékhatáshoz vezethet különösen az alig néhány éves gyermekeknél. Az orrdugulást megszüntető készítményekkel történő kezelés időtartama 5-7 nap, mert ezt követően ellenkező hatást váltanak ki (arhinitis medicamentos).
Az orrfújást, mint minden mást is, meg kell tanítani a gyermeknek, természetesen játékosan és észrevétlenül. Az asztalra helyezett tollpihén, papírhajón, papírmadárkán vagy a felakasztott lufin mutassuk meg, hogyan lehet azt megmozdítani az orrunkból kifújt levegővel. Az orrfújás elsajátítása után jöhet az egyik, majd a másik orrlyuk befogása, ahogy majd azt egy zsebkendővel a nátha esetén is tennie kell. Legyünk türelmesek és ne feledjük, szorgalmas gyakorlás esetén is három–négy évesen tanulja meg egyedül kifújni az orrát a gyermekünk!
Üdvözlettel,
Dr. Bende Ilona
