Megemlékezéseket tartottak hétfőn a német fővárosban az egykori berlini fal felhúzásának 57. évfordulója alkalmából, tudatja az MTI.

A szövetségi kormány az évfordulóra kiadott közleményében rámutatott, hogy több idő telt már el az újraegyesítése óta, mint amennyi ideig a megosztottság tartott. Azonban a berlini fal építésének első napja az újraegyesített Németországban élőknek is „figyelmeztetés”. 1961. augusztus 13. „fekete nap volt Németországnak”, egy olyan nap, amely „szétválasztott családokat és tönkretett életterveket”.

A berliniek megtapasztalták, mit jelent „egy ország bezárkózása és megosztása”, a válaszuk pedig „a nyitottság, a tolerancia és a segítőkészség” a bajba jutott emberek iránt – emelte ki Michael Müller, Berlin kormányzó polgármestere a városvezetés közleményében.

A szociáldemokrata politikus hozzátette, hogy Berlin „elutasítja az újabb falépítési terveket és az Európa-erőd gondolatát is”, mert „megtapasztaltuk, hogy nem működik”.

A falak, a bezárkózás és az országok megosztása helyett „más, jobb, emberségesebb megoldásokat kell találnunk” – áll a közleményben.

A tartományi rangú város vezetője a Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen koszorúzott, miután ökumenikus imádságot tartottak az emlékhely szomszédságában álló Megbékélés kápolnában, amely az egykori határsávban – a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban – épült, a keletnémet határrendőrség által a terület jobb ellenőrizhetősége céljából 1985-ben felrobbantott templom helyén.

Az évforduló alkalmából bejelentették, hogy azonosították a határőrizeti rendszer egy újabb elfeledett részét. A 20 méter hosszú betonfal a Mitte nevű belvárosi kerület egy félreeső utcájában áll. Eredetiségét igazolta a fal történetét kutató közalapítvány (Stiftung Berliner Mauer), amely szerint 1985 körül épülhetett és a határsávot az egykori NDK területe felől biztosító védőfal része volt.

A határőrizeti rendszert az NDK-ból az NSZK-ba, és így Nyugat-Berlinbe is irányuló menekülthullám miatt építették fel. A két Németország megalapításától, 1949-től a fal felépítéséig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert elfogtak szökés közben, és – a Stiftung Berliner Mauer kutatásai alapján – 138-an életüket vesztették. Az áldozatok többségét lelőtték a keletnémet határrendőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el.