Jó néhány óra sorban állás, és már van is huszonöt euród! Furán hangzik, de Szerbiában ez sem lehetetlen. Jagodinán a szerbiai politikai élet öreg motorosa, Dragan Marković Palma döntött úgy, hogy a nagycsaládosoknak, az időseknek, a betegeknek, valamint a munkanélkülieknek készpénztámogatást nyújt a város polgármesterének és csapatának a jelenlétében. A politikus a sajtónak elmondta, a nagycsaládosok minden gyerek után kaptak háromezer dinárt, a többiek pedig kétezer dináros támogatásban részesültek, azzal, hogy a munkanélkülieknek még egy tanácsot is adtak: jelentkezzenek valamelyik helyi gyárba.
Palma nem először „adakozott”: ez volt a 14. akció, amikor azt a pénzt osztották szét, amelyet a város azzal spórolt meg, hogy a tanácsosok, a végrehajtó és az igazgató bizottság tagjai nem vesznek fel napidíjat, nem kapnak fizetést, és így havonta tízmillió dinárt takarítanak meg (felvetődik a kérdés, hogy akkor ők miből élnek meg…).
A hajnali öttől gyülekező és órákon át várakozó emberek minden bizonnyal az életük végéig hálásak lesznek Dragan Marković Palmának, ő pedig cserébe majd mindig meg is kapja a szavazatukat. Az, hogy ugyanez a Palma 1993-ban Arkannal, a háborús bűnössel alapított pártot, hogy a Milošević-korszak közepén, 1995-ben az év menedzsere volt, hogy 2004. és 2012. között Boris Tadić egyik leghangosabb támogatója volt, az elmúlt hat évben pedig Aleksandar Vučićot dicséri agyba-főbe, senkit nem zavar. Miért is zavarna, hiszen pénzt adott az embereknek. És aki pénzt ad, az csak jó ember lehet, ugyebár…
Úgy tűnik, csak az nem látja, aki nem akarja: azok, akik a ’90-es évektől kezdve mélyszegénységbe taszították Szerbia lakosainak jelentős részét, ugyanezeknek a polgároknak adtak és adnak évente két-három darab pirost, s ezzel életük végéig hatalmat biztosítottak maguknak… Ördögi kör: a legszegényebbek morzsákért cserébe megszavazzák a hatalomnak az újabb négy évre szóló uralkodást.
Hogy lehet-e ez ellen tenni valamit? Talán, ha azok, akik úgy gondolják, felesleges elmenni szavazni, hiszen úgyis minden politikus csak lopni akar, egyszer vennék a fáradságot, és azt mondanák: szeretnénk pontot tenni erre az abszurd helyzetre. Addig viszont, míg nem teszik meg, várhatják a pillanatot, amikor őket is mélyszegénységbe taszítja a rendszer. Igaz, onnantól kezdve már nekik is jár majd a két-háromezer dinár, és cserébe ők is erősíthetik a hatalom pozícióit…
Az írás a Családi Kör augusztus 30-ai számában jelent meg.
