Fenn az égen bágyadó
Sárga lángú nap ragyog,
Lenn a kertben száz virág,
Tarkán égő csillagok.
Megborzong a levegő,
Zúg a fák halk kardala.
Titkos hárfán valaki
Mintha bús dalt játszana.
S mint a cselló, messziről
Kéményen és ablakon
Kíséri a dalt s mesél,
Zeng az őszi fuvalom.
Egyébként fű, fa, virág
Meg se moccan, mintha még
Minden a kék ég alatt
Nyári csendben fürdenék.
Csak ha szemed fölveted:
Kék fecskeraj úgy cikáz,
Úgy csapong, oly nyugtalan,
Mint bújkáló égi láz.
S akkor érzed, szíved is,
Oly cikázó, nyugtalan,
Őszi ég alatt csapong,
Lázasan és hasztalan.
