„Tehát az az ötlet, hogy az emberek szórakoztatására szánt pénzt (a koncertek megszervezése szükséges összeget és a fellépők – egyértelműen túlzottan magas – tiszteletdíját) a beteg gyerekek kezelésére, gyógyíttatására fordítsák. Természetesen! Naná, hogy igen. Ha ennek köszönhetően minden beteg gyerek megkapja azt a lehetőséget, hogy gyógyítsák, hogy megműtsék, hogy megmentsék az életét, akkor miféle újévi koncertek? Mentsd meg a gyermek életét!
Azonban, ha meg is szünteted az újévi koncerteket, a problémát nem oldottad meg hosszú távon. Kinek fogják befizetni a pénzt azok, akik aláírásokat gyűjtöttek az újévi zenélés ellen? Ki lesz az a döntőbíró, aki majd azt mondja, a kis Szandrának most befizetjük a pénzt, Péterke pedig most várjon még egy kicsit… Egy gyereket biztosan megmentünk! Remek, tessék megmondani, melyiket? De menjünk tovább: azt is mondhatják az aláírásgyűjtés szervezői, minek nekünk annyi fesztivál? Mennyibe kerül az EXIT? Mennyibe kerül a gučai fesztivál, a FEST, BITEF, BEMUS? Mindent, ahol zenélnek, táncolnak, színészkednek, isznak, szórakoztatnak, meg kell szüntetni, és a pénzt a beteg gyerekeknek kell adni. Egyezem. Ha így történik, akkor minden beteg gyerek gyógykezelésére lesz elég pénz? Nem vagyok benne biztos.
Gyerünk, készítsünk mi egy listát, amelyen azok lesznek, akiket megmentünk, és aztán egy másik listát, amelyen azok szerepelnek, akikre nem jut pénz. Mi mindent kell megszüntetni? Mit tudunk mi elérni az SMS-einkkel, a jótékonysági rendezvényeinkkel, a humanitárius akcióinkkal?
Találjunk ki újabbnál újabb, alternatív módokat, hogy segítsünk a gyerekeken, de soha, soha ne felejtsük el, hogy van valaki, akinek az a feladata, hogy biztosítsa a segítséget a gyerekeknek. Akinek az a kötelessége, hogy minden gyereknek egyenlő feltétele legyen az élethez.
Ezt a valakit úgy hívják, hogy: állam. De őt ne emlékeztessük arra, hogy a gyerekek meghalnak. Ez a kellemetlen emlékeztetés igencsak kifárasztja az államot. Ha így teszünk, pár hónap múlva hogyan tudná az állam boldogan fogadni a MiG-29-eseket? Hogy pénzelje az újabb választásokat? Hogyan legyen képes finanszírozni még egy választások előtti kampányt úgy, hogy ne remegjen meg a keze? Ne csinálják ezt az állammal! Majd mi magunk megoldjuk…” – mondta Zoran Kesić két évvel ezelőtt az általa vezetett show-műsorban, majd elővette a telefonját, a képernyőre pedig kiírták azokat az emelt díjas telefonszámokat, amelyekre üzenetet küldve száz vagy kétszáz dinárral hozzájárulhattunk az egyik jótékonysági akcióhoz.
Kesić műsora óta eltelt két év, s semmi sem változott. A mögöttünk levő hétvégén elhunyt az a svilajnaci kisfiú, akit szeptember közepén Barcelonába szállítottak. A Támogasd Az Életet Alapítvány igazgatója a halálhír után közzétett bejegyzésében azt írta: „A szívem szakad meg, ezt a csatát elveszítettük. Többé ne veszítsünk el egyet sem”. Bár így lenne…
A cikk a Családi Kör október 4-ei számában jelent meg.
Budai Dániel szíve feladta a küzdelmet
Pénteken hajnali négy órakor elveszítette a halállal folytatott harcot a hősiesen küzdő Budai Dániel, a szabadkai Jovan Mikić Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. A tizenöt éves szabadkai fiúról a Családi Kör hetilapban is írtunk, amikor életmentő szervátültetésekre várt. A fiú édesanyjával, Budai Mónikával élt Szabadkán, aki tavaly néhány nap leforgása alatt veszítette el édesapját és édesanyját, azóta gyakorlatilag egyedül nevelte fiát.
