Csikorogva indult, aztán sorra produkálta a rekordokat a USS Nautilus, a világ első atommeghajtású tengeralattjárója.
A USS Nautilus óriási változást hozott a haditengerészetben, lényegében csodafegyverré vált. Soha nem kellett tankolni, nem kellett megállnia, a hajtómű nem igényelt levegőt, a világ szinte bármely pontjára észrevétlenül eljuthatott. Mikor kitalálták, hogy nem csak a meghajtást, hanem a fegyverzetet is atommá teszik, ezek a hadihajók komoly tényezővé váltak a világ tengerein. Ma pedig a vetőcsövekből már drónokat is lehet indítani.
A USS Nautilus építésére 1951-ben adott felhatalmazást az amerikai törvényhozás, és viszonylag gyorsan el is készült: 1954-ben már fel is avatták. Legelső útján a hajó tervezője is a fedélzeten tartózkodott. Szükség is volt rá, mert az indulásnál olyan rémesen kezdett csikorogni valami, hogy majdnem vissza kellett fordulni. Hyman Rickover tervező a gépházban szerencsére rálelt a hibára, amit egy laza csavar okozott, így baj nélkül elindulhatott a Nautilus világhódító útjára.
Az első tengeralattjáró volt, amelyik átúszott az Északi-sark jege alatt 1958 augusztusában. Az Operation Sunshine hadművelet az első ilyen kísérlet volt, azelőtt eszébe sem juthatott volna senkinek, hogy tengerlattjáróval elérje az Északi-sarkot. De működése alatt rekordott döntött sebességben és megtett távolságban is.
A Nautiluson mindenről az atommeghajtás gondoskodott, a fegyverrendszer harckészültségének biztonságáról, légkondicionálásról, az ivóvíz biztosításáról, az élelmiszerkészlet tartósításáról, az elektronikus számítógépek működéséről.
A reaktor a hajótörzset tizenkét méteren foglalta le. Egyetlen hibája volt, hogy kicsit hangosan működött, de az 1950-es évek végére aztán ezt is megoldották.
A Szovjetunió 1959-re építette meg első saját atomtengeralattjáróját, majd időrendben Nagy-Britannia, Franciaország és Kína következett.
Az Egyesült Államok flottája ma már csak atommeghajtású tengeralattjárókat alkalmaz, az oroszok még dízelüzemű tengerealattjárókból is sokat tartanak.
A Nautilus 25 év szolgálat után, 1980-ban ment nyugdíjba: az év március 3-án fejezte be hivatalosan aktív szolgálatát. Most múzeumként működik a connecticuti Grotonban, az Egyesült Államok tengeralattjáró bázisán, ugyanott, ahol készült.
A csigaházas polipok, más néven nautíluszok tökéletes mérnöki alkotásai a természetnek. Házuk mindig pontosan az aranymetszés szabályai szerint épül fel. Jules Vernét is megihlette ez a különleges jószág, a csigaház kamráinak felépítése ötletet adott neki a több rekeszből megépülő regénybeli Nautilus tengeralattjáróhoz.