az elfojthatatlan vágy Szabó Palócz Attila verse

Sophia mozdulatlanul feküdt az á-
gyon a hold bevilágított az ablakon sajátos fényt
adva a tárgyaknak a nő vonagló teste mint egy
a sok Aphrodité-szobor közül
halk léptek hallatszottak a távol-
ból megnyílt az ajtó és egy árny suhant be
rajta
már vártalak…
az árny megállt a szoba közepén
vizsgálódott majd leült a fotelbe és nagyo-
kat hallgatott Sophia ismét szólásra tárta
a száját de nem szólt némán tátogott a
sötétben tágra nyílt ajakkal csücsörített
te kis türelmetlen… szólt az
árny felállt és a bárszekrényhez libbent
hogy ott pezsgőt töltsön magának
én is kérek de nemcsak pezs-
gőt… hallatszott Sophia hangja az árny
neki is töltött és a kezébe adta az aj-
kukhoz emelték poharukat és vontatott
mozdulatokkal nyelték az italt
engem is kérsz… kérdezte vi-
gyorogva az árny
hiányzol Szilvia nagyon hiá-
nyoztál… Sophiában forrt a vágy s meg
kapta végre azt amire oly sokat kellett
várnia…