én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt…
én nem ismerem ezt az érzést,
én nem folytam, nem véreztem el soha,
nem szólt örvendve a társam,
ha felsejlett a vér nyoma
én nem ismerem ezt az érzést,
a tampon távol áll tőlem,
ha beavatsz, én hálás leszek,
mesélhetsz, beszélhetsz, fecseghetsz,
/kioktathatsz bőven
(…anélkül, hogy sértenél…)
én nem ismerem azt az érzést,
amitől most rádtör a frász,
hiába is sejtem,
hogy havonta egy-egy abortuszra jársz
én nem ismerem azt az érzést,
amitől a combod megint rettegve szorít,
a drog-totón kondomot hiába nyertem,
vigyázz rám – suttogod –, vigyázz rám,
/vigyázz rám, vigyázz rám picit…
én nem ismerem ezt az érzést,
nem voltam szerelmes soha,
a nőket csak rutinból faltam,
nem nőtt ki rajtam a moha
az immunrendszerem felbomlott rég,
ennyi szép kis cicának ellenállni…
— azt mondják, ez már az AIDS –
…ellenállni nem tudok én
én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt
én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…
***
én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz…
én nem ismerem azt az érzést,
hogy szőrös, szakállas szájat csókolok,
mindent ki kell próbálni, mondják,
s látom, te már jól tudod
én nem ismerem ezt az érzést,
pedig lett volna alkalom bőven,
nem hitted, hogy csak baráti gesztus volt,
amikor kimerülten az öledbe dőltem
én nem ismerem ezt az érzést,
a kínálkozó alkalom valahogy mindig elszaladt,
és én sem igyekeztem utolérni,
a valagam így mindmáig még szűz maradt
én nem ismerem ezt az érzést,
bár, ha te mondod, elhiszem, hogy jó lehet,
a boldogság útjai kifürkészhetetlenek,
engem mégis máshol várt az élvezet
én nem ismerem ezt az érzést,
no jó, ide bújhatsz, persze,
jó, hogy kettesben maradtunk,
mégis, engedj el egy percre…
én nem ismerem ezt az érzést,
csak így vagyok félig impotens,
csak a másik nemre működök,
innen ered az incidens
maradok egyelőre a nőknél,
az immunrendszerem a cicákra bomlik,
kösz a meghívást, de passzolom,
szerelmünk vágyálmaidra foszlik
én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz
én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…
***
én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek…
én nem ismerem azt az érzést,
vállamon fegyver nem feszült,
nem temették golyóim nyomán
azt, kit hajdan az anyja szült
én nem ismerem azt az érzést,
a fronton nem lőttek vissza rám,
nem vadásztam ellenségre,
nem dicsértek: ez kipurcant, kiskomám!
én nem ismerem azt az érzést,
a torkát nem vágtam át senkinek,
belekben nem kotorásztam,
nem ettől érzem magam férfinek
én nem ismerem azt az érzést,
amitől a te kedved lángra kap,
nem fitogtattam az erőm, a bátorságom,
/az izmaim…
nem dúltam fel házakat
én nem ismerem azt az érzést,
persze, késsel a torkomon – elhiszem,
párja nincs – ennyi biztos,
és nem lehet az irhámat mentenem
én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek
én nem ismerem ezt az érzést,
és nem vágyom rá, hogy megmutasd,
mindenkor jól jön az új ismeret,
a bőrömet, hogy kilyukaszd
én nem ismerem ezt az érzést,
nem gázoltam át holtakon,
mindent meg lehet szokni
(mindent meg lehet szopni)
mégsem minden jó nagyon
én nem ismerem ezt az érzést,
tömegsírba nem lőtem ezreket,
bakacsizma nem törte a lábam,
nem isteneim a fegyverek
én nem ismerem ezt az érzést,
tankban nem ültem diadalt,
kaszárnyát csak kívülről láttam,
belépni a testem-lelkem nem akart
én nem ismerem ezt az érzést,
nem bombáztam falvakat,
szórakoznak a tüzérek,
a tizenhárom plussz egy hol maradt?
én nem ismerem ezt az érzést,
nem vitt rá a sors,
nem kerestem soha a bajt,
és – nem vagyok még korcs
én nem ismerem ezt az érzést,
nem basztam foglyul ejtett hölgyeket,
nem repült a kezemből gránát,
hogy fölszántsa a völgyeket
én nem ismerem ezt az érzést,
és egész jól megvagyok nélküle,
nem kell, hogy bemutasd,
nem vagyok a halálok védjegye
én nem ismerem ezt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek
én nem ismerem ezt az érzést,
és mégis jó nekem…
***
lejárt az időm,
fontos döntések jőnek,
a katonaság helyett
szívesebben állnék be – nőnek
még nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
a plasztikai sebészek üdvözülnek,
ha majd átoperálnak engemet
felébredek a kórházi ágyon,
farkincám már a múlté,
másfajta örömök küszöbén állok,
s ha álltam is – szertári trófea –
/elhagyott végképp
nem maradtam alul,
csak alulra kerültem,
eddig nők voltak alattam,
s ez maradt belőlem
kezdetben szokatlan lesz biztosan,
a megismerés útjára lépek,
tömeges mozgalommá duzzad:
az átoperált népek
nyitnikék, nyitnikék, nyitnikék – sok mindent,
új adatlapot a gépben,
sok mindent kipróbáltam
(sok mindent megpróbáltam)
de mindig csak a szarba léptem
én egy férfitestbe zárt leszbikus nő vagyok
— üvöltöttem a pszichológusnál még tegnap
/és tegnapelőtt,
de, mint kiderült, nem hatottam meg vele,
befuccsolt a menedzserem ötlete
még nem ismerem ezt az érzést,
csak rimánkodok, hogy jó legyen
***
én nem ismerem azt az érzést,
ami téged most nyomaszt,
gyere, bízzuk egymásra a dolgot,
keressük együtt ugyanazt
én nem ismerem azt az érzést,
amikor egy férfi hajába túrsz,
érdes nyelvét csókkal habzsolod
és izmos karjába hullsz
én nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
nem öltem egyet is soha,
kezemtől nem haltak meg emberek
még nem ismerem azt az érzést,
de biztos nagyon jó lehet,
a plasztikai sebészek üdvözülnek,
ha majd átoperálnak engemet
még nem ismerem azt az érzést,
és mégis jó nekem…
