Kedden, november 20-án Pásztor István sajtótájékoztatót tartott, ahol közölte a nagy nyilvánossággal, hogy pártjának Tanácsa és Elnöksége elemezte a nemzeti tanácsi választásokon aratott fölényes győzelem okait, sőt a helyszínen megjelent tanácstagok arckifejezéséből ítélve a győzelemért felelős személyeket is megnevezte. Lehet, hogy a november 19-ei tanácsülésen minden jelen lévő tanácstag felszólalásában kiállt a VMSZ elnöke mellett, de egy kezén meg tudja számolni azokat a testületi tagokat, akik meggyőződésből tettek így. A többiek számításból vagy félelemből. Árulkodó, hogy a sajtótájékoztatón már a tanácstagok fele sem volt ott, többek között a köztársasági és a tartományi parlamenti frakcióvezetők se.
Jogos a kérdés, miért olyan nehéz beletörődni egy ilyen arányú győzelembe és elfogadni a tényt, hogy százból 84 választó a VMSZ által támogatott listára voksolt. A válasz pedig egyértelmű: ez így túl kevés. A bevetett pénzeszközök, megfélemlítés, médiatúlsúly ellenére a százból még mindig van 16 olyan vajdasági magyar szavazópolgár, aki nem fél Pásztor Istvántól és a körülötte felsorakoztatott végrehajtó emberektől. Legalább tizenhat százalék az, akiknek elegük van ebből a politizálásból, ami fenyegetődzésben, eltaposásban, ellehetetlenítésben, kirekesztésben és elüldözésben ölt testet. És attól fél Pásztor István – tegyük hozzá – jogosan, hogy még többen lesznek azok, akik nemet mondanak erre a viselkedésre. Mert lehet, hogy november 4-én a Magyar Összefogás besöpörte a szavazatok túlnyomó többségét, de a kommunikációban ledőlt egy fal. A hallgatás, a félelem, és részben a közöny fala is. Egyre több vajdasági magyar ember egyenesedik fel és emeli fel a szavát, nem törődve egy önjelölt nemzetvezető habzó szájú dühöngésével. A tömegek egyelőre otthon maradtak – közöttük számtalan korábbi vmsz-es szavazó is. Ők legközelebb fogják szavazatukkal elmondani, hogy elegük van abból, ahogyan Pásztor István asszisztál ahhoz, hogy a vajdasági magyarság önmagát számolja fel.
A VMSZ elnöke felújított és új ingatlanokról beszél. Nem mellesleg úgy, hogy szövegolvasási problémái is vannak: látszatberuházásokat emleget, miközben az MM levele a VMSZ-hez kötődő látványberuházások hatásait elemzi. Arról pedig már nem is szól elnök úr, hogy a magyarlakta települések intézményeiből szépen-lassan nem csak a magyar vezetők, de a magyar nyelv is kiszorul és akkor ezek az épületek is kihasználatlanul állnak majd. Vagy arról, hogyan szavazták meg és álltak november 25-e, Délvidék elcsatolásának ünnepe mögé.
A vajdasági magyarok pontosan látják: ma Szerbiában ugyanazok az erők uralkodnak, amelyek a kilencvenes években nyomort, háborút és szegénységet hoztak el, azzal a különbséggel, hogy akkor a VMSZ az ellenzéki oldalon állt, ma pedig Pásztor István a VMSZ örökségét megtagadva a Milošević-rezsim utódjaival kormányoz közösen, sőt asszisztál a magyarságnak a közéletből történő kiszorításához.
A Magyar Mozgalom által Pásztor Istvánnak írt levél egy magánlevél volt, sehol sem jelent meg. Az, amit nyilvánosságra hoztunk, egy másik levél, amelyet Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak címeztünk.
Ebben többek között az állt, hogy a diktatórikus vezetés, amely 400 fős katonaságát tekinti a legértékesebbnek, olyan kommunikációt alakított ki a párton belül és a közösség irányában is, ahol csak utasításokat végrehajtani szabad. Kérdezni, véleményt mondani, kijavítani a vezért, nem.
Ezúton szeretnénk nyilvánosan megköszönni Pásztor Istvánnak, hogy segített nekünk terjeszteni az igazságot.
Mi ugyanis csak egy rövid, kivonatos változatot hoztunk nyilvánosságra, az ő készséges segítségével azonban a széles közvélemény is megismerkedhetett a teljes levelünkkel és a teljes igazsággal.
Szánalmasnak tartjuk, hogy amikor a közéleti árkok betemetésére vonatkozó kezdeményezésünk elutasítását indokolja elnök úr, a VMSZ Elnökségre hárítja a felelősséget, miközben az elnökségi tagoknak semmilyen beleszólásuk nincs a párt politikai irányvételének alakításába. Ha bárki vitába szállna elnök úr véleményével, vagy bármely javaslatával, illetve döntésével, másnap a kinyírtak egyre bővülő csoportjában találná magát.
Ugyanakkor bizakodással tölt el bennünket, hogy Pásztor István, ahogy fogalmazott, „addig lesz a párt elnöke, amíg a mandátuma le nem jár, azaz jövő májusig”. Jó lenne, ha legkésőbb akkor felszabadítaná önmagától a pártot és főleg a közösséget, de úgy, hogy már az utódkeresésben sem vesz részt. Ellenkező esetben a VMSZ következő elnöke olyan hátrányból fog indulni, amelyet soha nem tud majd leküzdeni.
A Magyar Mozgalom Elnöksége