Bízunk benne, hogy szabad, hiszen a tizenegyedik alkalommal megszervezett Kárpát-medencei Betlehemes Diáktalálkozó helyszíne az idén Szabadka. Ide utazik Beregszászból, Csíkszeredából, Kassáról és Kecskemétről félszáznál is több diák és kísérője, hogy ismerkedjen, barátkozzon, nemcsak egymással, de a délvidéki vendéglátókkal is. Közben pedig a régi jó betlehemes hagyományok felelevenítésével hirdetik az Örömhírt: a Megváltó születését.

A december 12. és 15. közötti időszak színes programjai között minden adott egymás életének, kultúrájának megismerésére. A találkozás lehetőség is, hogy az ünneplés mellett a résztvevők megismerjék a mindennapok valóságát. A diákok részt vesznek a hajdújárási Petőfi Sándor iskola tanóráin, a felnőttek bekapcsolódhatnak a tantestület munkájába, szakmai tapasztalatcsere zajlik. Elmennek a tagiskolákba, Noszán és Királyhalmon is betlehemeznek. A csoportok részt vesznek misén, megismerkednek Szabadka nevezetességeivel, kirándulnak Zentára. Legfontosabb mégis az intézményekben, vendégváró családoknál bemutatásra kerülő betlehemes játék. Ez elődeink megszívlelendő üzenetét közvetíti: karácsonyi örömre, közösségi alkotásra, szolidaritásra serkenti ifjúságunkat. Ezt az együttérzést fejezi ki a sok-sok cipősdoboz-ajándék, amit a kecskeméti óvodások és iskolások gyűjtöttek össze, és küldenek ki a Petőfi Iskola diákjainak és a Lurkóházban tanuló gyermekeknek.

A találkozót a Bekecs Beregszász–Kecskemét Baráti Társaság szervezésében a Nemzeti Együttműködési Alap, a kecskeméti Városi Támogatási Program és a Lurkó Diáksegítő Alapítvány segíti. A kecskeméti diákok útját az Emberi Erőforrás Minisztériuma támogatja a Határtalanul! program keretében.

A Kárpát-medence kulturális régiójában ezer éves múltba mutat a karácsonyi betlehemezés hagyománya. A török időkben népmozgalommá válva, népnyelven, egészen profán helyeken, például piactereken is előadták. A hódoltság ideje után iskoladrámákként mindenütt a pedagógia eszköze lett. Betlehemezéssel házalva gyűjthettek a diákok tanulmányaik költségeire, hiszen az előadáshoz, beláthatatlan idők óta, karitatív, szociális-kulturális célú adományozás, vendéglátás is tartozott.

A 19. században az Akadémia először a szöveg-variánsokat kezdte felkutatni, később neves zenekutatók (többek közt Kodály Zoltán) a dallamvilágot is rögzíteni kezdték. A rendszerváltásig helytelenítették, a „sötét középkor” bélyegével száműzték, de 1990 után ezt a civilizációépítő játékot, közösségi-kulturális népszokást helyi csoportok karolták fel. A rendkívül sokszínűvé vált, néprajzilag értékes betlehemes játékok, kellékeikkel, nyelvükkel, zenei és táncos mozgásvilágukkal az alkotó népművészet dramatikus ikonjainak, a civilizációszervező néplélek humorral és fényességgel áthatott megnyilvánulásainak tekinthetők. A betlehemjárás a népi színjátszás téli ünnepköri formája.