A spenótnak aligha lehetett nagyobb reklámalakja az elmúlt évtizedekben, mint Popeye. Gyerekek milliói vették rá magukat, hogy megegyék a „rémes” főzeléket, csak mert Popeye erős és legyőzhetetlen lett tőle.
Popeye képregényben látott napvilágot 1929. január 17-én a New York Journalban. A napilap korábbi kiadása két részből állt, volt egy reggeli és egy délutáni kiadás, amit a Hearst Entertainment üzemeltetett. William Randolph Hearst híres médiamágnás volt, akinek a New York Journal délutáni kiadása több más képregényt is gondozott (az ugyancsak általa tulajdonolt King Features által). A képregények akkoriban élték virágkorukat. Nem lehet lebecsülni őket, azokban az években született Batman és Superman is. Hearst és Pulitzer, a kor két médiamágnása vetélkedett az évszázad elején, és ehhez a hétvégi mellékletek képregény oldala volt az egyik fegyver.
Hearst volt az, aki megihlette Orson Wellest, róla mintázta főhősét az Aranypolgár című filmben.
Popeye figuráját Elsie Crisler Segar rajzolta meg, a tengerész volt élete főműve, illetve Olive Oyl, a mai divat szerint valószínűleg anorexiával vádolható spiné. Olive Oyl volt az eredeti főszereplő, majd Popeye színre lépett és a hölgy lett Popeye társa. A Thimble Theatre című sorozat keretén belül szerepeltek, és Popeye kissé faragatlan természetével olyan sikeres lett, hogy az 1930-as évekre már ő volt a rovat legnépszerűbb alakja. 1933-ban már rajzfilm is készült belőle, aztán rádiójáték, filmsorozat, videójáték és mozifilm is. A mozifilmben Robin Williams alakította Popeye-t.
Popeye és a YouTube ma a 90 éves évforduló alkalmával különkiadással jelentkezik.
