Szürkén csüng az alkonyat függönye.
Autók tülkölnek, rohannak messze,
Villanyfény mellől kihajolsz. Vörösbe
Gyulladó rózsák alélnak az estbe.

Megtisztult álmokért ég most a szemed,
Nézel a sötétbe kushadt házfalakra –
Mintha mögöttük jönne nem remélt üzenet,
Mitől sorsod gátja mind szerteszakadna.

Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!

Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal

Munka, gondolat és bánat, minden oly terhes.
A vágy héjacsőrét a husodba vájja;
Ropog a csontod, világégést is felejtesz,
S lázzal, meleggel önt el a sóvárgás órája.

(1940)