Virágdíszbe borultak a temetők. A muzslyai is. A csöndes, napsütéses első novemberi napon őszirózsák, árvácskák és krizantémcsokrok színpompája ékesítette a sírokat. A virágok között égő mécsesek, és gyertyák, fényükben az emlékezés lángja lobogott.
A muzslyai temetőbe készült felvételek mellett álljon itt Juhász Gyula Consolatio című költeménye.
Támogassa a független vajdasági magyar újságírást!
Havi 5 euróért reklámmentesen olvashatja portálunkat és a PLUSZ rovat tartalmait.
Tovább az előfizetési oldalra: Kártyás előfizetés (ÚJ) – Banki átutalás vagy Paypal
Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.
Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.
Szemünkben tükrözik tekintetük még
S a boldog órák drága, tiszta üdvét
Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt
És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

