Meg kéne fürdeni máma
Napnyugtakor, este, éjjel,
Sikátor selymes porába,
Meztelenül, nagy-nagy kéjjel,
Szórván a port szerteszéjjel.
Meg kéne fürdeni máma
Dérrel-durral, durral-dérrel,
Tömvén a port be a számba.
Mit nekem Duna meg Rába!
Nem víz, de a por a tétel!
Meg kéne fürdeni máma.
Nekem nem más, ez, csak ez kell!
Nincs már bennem semmi kétely –
Künn a porba, nem a kádba –
Nem fúr féreg, nem rág métely –
Meg kéne fürdeni máma!
