Évtizedes álma teljesült Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, amikor hétfőn – majd húsz év után először – újra fogadták a Fehér Házban. Ráadásul azzal dicsekedhetett tizen-évvel idősebb házigazdája oldalán, hogy ő bezzeg sokkal előbb járt ott, mint a jelenleg hivatalban lévő amerikai elnök.
A nemzetközi kapcsolatokban mindig fontos szerepet játszik a történelem – így volt ez most is Washingtonban. Orbán első látogatásakor egy fiatal, ígéretes Moszkva-ellenes miniszterelnökként üdvözölte őt az USA akkori, szintén fiatal és lendületes, a világra is nyitott elnöke (Bill Clinton), akivel akár közös víziójuk is lehetett arról, hogyan szabadítsák meg az emberiséget az önkényuraktól, autokratáktól, modern diktátoroktól.
Akármekkora is az időbeli és vízióbeli távolság a két látogatás között, most is hasonszőrű politikusok találkoztak a Fehér Házban. Donald Trump az egyik legidősebb amerikai elnök, aki valaha is ott székelt, valamint egyértelműen nacionalista, világellenes, bezárkózó, önkényes politikát folytató, önjáró hatalmasság, aki számtalanszor kijelentette már, hogy – kisebbségi szavazatokkal megválasztva is – csak az ő szava számít. Ma már a vendég is egy korosodó-kopaszodó-pocakos egyeduralkodó, akinek a szava Magyarországon – és az „ő adományaiból” élő kisebbségi területeken – szent és sérthetetlen.
Trump éppen ezért kedvelte majd egy óra hosszáig Orbánt, sőt még irigykedhet is rá, hiszen magyar kollégája – ugyancsak mindig a kisebbség szavazataival, de – olyan hatalomra tett szert, amilyenről egy amerikai elnök még csak nem is álmodhat. Orbán szépen megmondta, hogy tíz ciklusra – negyven évre! – betonozza be hatalmát. Az amerikai választóknak viszont négyévenként van lehetőségük arra, hogy kijavítsanak egy-egy szarvashibát. És egyetlen elnök sem módosíthatja tetszés szerint a politikai rendszert (mint a „kőbe vésett” magyar alaptörvényt akárhányszor, amikor éppen útjában áll Orbánéknak – pár év alatt hatszor vagy hétszer) ahhoz, hogy meghosszabbítsa saját dicsőségét.
Orbán már jóval „Trump előtt is Trump volt” – mondta az amerikai szélsőjobb főideológusa, Steve Bannon, aki az amerikai politika felforgatása után most már Európát akarja tönkretenni, sőt pápát próbál buktatni Rómában. De abban igaza van, hogy Orbán mindent elért, amire Trump vágyik – és az utóbbi éppen ezért néz fel a nála fél fejjel alacsonyabb és 17 évvel fiatalabb magyarra. Így is több mint két és fél évre volt szükség ahhoz, hogy – az összes közép-európai vezetővel szemben, akik már mind meglátogatták Trumpot – Orbán elnyerje a hőn óhajtott meghívást.
No meg arra, hogy milliárdokért vásároljon amerikai fegyvereket és csendben feladja a(z amúgy mindenek fölé helyezett) magyar szuverenitást, vagyis hogy az USA NATO-erői a magyar Országgyűlés előzetes belegyezése nélkül vonulhassanak át magyar földön.
Az amerikai sajtó hatalmas többsége elítélte Orbán fogadását – hiszen az USA-ban nem lehet csak úgy, parancsszóra állami meg párt-propagandává alacsonyítani a sajtót, mint Magyarországon (vagy éppen Szerbiában). A Kongresszus mindkét házából kétpárti(!) levelek érkeztek a Fehér Házba, amelyeket konzervatív republikánusok is aláírtak az ellen tiltakozva, hogy az amerikai elnök egy olyan vendéget fogad, aki hazájában lebontotta a zsenge demokráciát.
Ez persze Trumpnak mit sem számít, hasonszőrűek egymással szeretnek barátkozni. A megosztás, a gyűlöletkeltés. az autokrácia és a szövetségek szétverésének két nagymestere boldogan nézhetett egymás szemébe – akár a tükörbe.
Orbán Viktor és Donald Trump az Ovális Irodában, 2019. május 13-án (Fotó: Euronews)
