Ma két 3-3 órás meghallgatásra is sor kerül az amerikai Kongresszus demokrata többségű Képviselőházában: Robert Mueller volt FBI-igazgató és a tél végén befejezett Trump-ellenes vizsgálat vezetője válaszol majd az igazságügyi és a hírszerzési bizottság tagjainak kérdéseire.
A tét óriási, hiszen az amerikaiak óriási többsége nem is olvasta a tavasszal közzétett 448 oldalas jelentést, és az elnök harsogó hazugságai meg igazsgágügyminiszterének ügyes csúsztatásai alapján azt hiszi, hogy az felmentette Trumpot minden felelősség alól. Pedig a jelentés súlyos bizonyítékokat tár fel a 2016-os Trump-kampány oroszokkal folytatott összejátszásáról és különösen Donald Trumpnak, már mint beiktatott elnöknek a próbálkozásairól, amellyel a vizsgálatot – és az igazságszolgáltatást – akadályozta.
Robert Mueller a maga visszafogott és szabálytisztelő módján kétszer is megpróbálta ellensúlyozni a William Barr igazságügyminiszter által bedobott valótlanságokat, ám az elnök jobboldali propagandagépezete messze túlharsogta a csendes szavú volt FBI-igazgató mondanivalóját.
Mueller a jelentésben is megírta: „Ha megbizonyosodtunk volna arról, hogy az elnök nem követett el bűncselekményt, akkor azt ki is mondtuk volna.”
A jelentés több mint száz kapcsolatról számol be a Trump-kampány és az orosz hírszerzés különböző szintű képviselői között, valamint 14 olyan cselekményre hoz fel bizonyítékokat, amelyek alapján bárkit – kivéve a hivatalban lévő elnököt – vád alá lehet helyezni az igazságszolgáltatás akadályozása miatt.
A félezer oldalas dokumentumot még a Kongresszus republikánus tagjainak többsége sem olvasta, nemhogy az átlagember. Az első kötet az oroszokkal való összejátszásról szól, amelynek összefoglalásában az áll, hogy „nem találtak elegendő bizonyítékot összeesküvésre”. Más szavakkal: találtak ugyan, de az nem lenne elegendő egy biztosra menő vádirathoz, ill. találtak eleget az összejátszásra, de az nem okvetlenül bűntény jellegű volt. Politikai meg erkölcsi igen, de nem okvetlenül törvényileg büntetendő.
Éppen tegnap ítélték el a Mueller-vizsgálat vádja alapján azt az iráni származású üzletembert, aki Trump első nemzetbiztonsági tanácsadóját lefizette (hogy Trump támogassa Recep Erdoğan török diktátort), sőt aki a választások után az új kabinet felállításán is dolgozott mint egy külföldi kormány bérence. Az is kiderült a bíróságon, hogy ez a Bijan Kian volt az, aki Mike Pompeo radikális jobboldali republikánus képviselőt a CIA élére javasolta.
A második kötet viszont egyértelműen kimondja az igazságszolgáltatás hátráltatását, ám az Igazságügyi Minisztérium belső szabályzata nem engedi az elnök elleni vádemelést.
A demokrata ellenzék eleve lefegyverezve fogott hozzá a jelentés feldolgozásához, hiszen a Trump-kormányzat minden behívott tanú számára megtiltotta, hogy eleget tegyen az idézésnek, illetve semmilyen további dokumentumot nem hajlandó kiadni. Mueller most önként vállalta a meghallgatást, de eleve jelezte – és korábbi 88 tanúskodása során következetesen így tett –, hogy ragaszkodni fog a jelentésben megfogalmazottakhoz és nem szándékozik további részletekről beszámolni.
Az igazságügyminisztérium még az utolsó napokban is szokatlan hangnemű levélben figyelmeztette, hogy „semmiről nem beszélhet, ami nem szerepel a jelentésben”, noha Mueller ma egyszerű magánember és semmilyen szabály, törvény, vagy fenyegetés nem akadályozhatja meg, hogy a Kongresszusban feltárja a valóságot.
Trump példáját követve a republikánus bizottsági tagok minden bizonnyal arra mennek, hogy kigúnyolják az egész vizsgálatot és a jelentés további szellőztetésének igyekezetét. A demokratáknak ugyanakkor ez az utolsó esélyük, hogy a széles nyilvánosság figyelmét felkeltsék az ismeretlenség homályába taszított jelentés nagyon is terhelő bizonyítékai iránt.
Szakértők szerint az is elég lenne, ha a bizottsági tagok ügyes és rövid kérdésekkel rá tudnák venni Muellert arra, hogy a jelentés kritikus részleteit egyszerűen felolvassa – annyira nem tud Amerika semmit a jelenlegi elnök üzelmeiről.