Ha tegnap úgy foglaltuk össze a demokrata elnökjelöltek vitáját, hogy „így néz ki egy demokratikus párt” (mert nyílt és heves összecsapásban a lényeggel foglalkoztak és nem egymást támadták), akkor ma azt kell mondanunk, hogy a második forduló második estéjén fellépő tíz demokrata politikus többnyire meddő vitát produkált, sőt önsorsrontó viszályokba keveredett egymással.
Joe Biden volt alelnök az egy hónappal ezelőtti első fordulóban meglehetősen lagymatag teljesítményt nyújtott. Akkor is az afroamerikai-indiai származású Kamala Harris kaliforniai szenátor és volt államügyész lepte meg legjobban azzal, hogy Biden, még szenátorként ellene volt az iskolák deszegregálását szorgalmazó „buszoztatásnak”. Biden meglepődött, rossz néven vette a támadást, de nem igazán tudott vele mit kezdeni. Viszont megígérte, hogy legközelebb sokkal agresszívabb lesz és nem hagyja magát.
Még a heves támadások előtt: Cory Booker, Joe Biden és Kamala Harris. Detroit, 2019. július 31. (Fotó: NBC)
A két forduló között eltelt időszakban – a fentiek ellenére – a legidősebb jelölt nem hogy veszített volna népszerűségéből, hanem még növelte is előnyét a többiekkel szemben, különösen a feketebőrű szavazók táborában. A volt alelnök így természetesen ismét a vetélytársak legfontosabb céltáblájává vált.
Tegnap megismétlődtek a támadások, sőt Cory Booker, New Jersey állam szenátora is csatlakozott a Bident keményen bírálókhoz. A támogatottság alapján Biden állt középen, Bookerrel a jobb oldalán és Harrisszel a balján. Így aztán „Joe bácsi” mindkét oldalról, mindkét színesbőrű szenátor össztüzében védekezett. Ahogy megígérte, sokkal erőteljesebben, sőt jól előkészített ellentámadásokkal tarkítva mondókáját. A Biden ellenes frontot erősítette még Bill de Blasio New York-i polgármester is (akinek feketebőrű felesége van). A volt VP védelmére sietett viszont Tulsi Gabbard hawaii képviselőnő, aki háborús veteránként a fiatalabb nemzedékben a konzervatív szárnyat képviseli.
Helyenként a kölcsönös tisztelet hiánya is megmutatkozott, noha mindhárom vezető jelölt tagadja a személyes ellentéteket. Biden a bevonuláskor azt súgta – érzékeny mikorofnok által rögzítve – Kamala Harrisnek, hogy „Ne keménykedj majd velem, húgocskám!” Booker viszont már a vitában egyszer csak azzal vágott vissza Bidennek, hogy „Beleszürcsölsz az üdítőbe, de nem ismered fel az ízeket.” Michael Bennet coloradói szenátor meg is intette Harrist, hogy ne az 50 évvel ezelőtti ügyekről beszéljen, amikor az iskolarendszer mindmáig meglehetősen szegregált. Biden többé-kevésbé állta a sarat, de az Obama alelnökeként letöltött nyolc év nem volt elég a védelemhez, mert ennek a vitaestnek a résztvevői gyakrabban támadták még Obama politikáját is, mint Trumpét.
Megfigyelők szerint azért volt heves ez a vita, mert a kevésbé esélyes jelöltek számára ez volt az utolsó lehetőség, hogy felcsiilanjanak (Bookernek sikerült), hiszen az őszi fordulóra már sokkal kevesebben fognak talpon maradni.
Az összecsapás lényege megint csak az volt, hogy a fiatalabb demokrata politikusok többsége radikálisabb nyitást követel a párttól és kínál a választóknak, miközben Biden a fokozatosság, a kompromisszumkeresés, a hagyományosan intézményes politika híve és egyedüli képviselője a mezőnyben. Márpedig a kompromisszum a Donald Trump elnöksége előtti korszakban pozitív eredménynek számított az amerikai politikában.
Csakhogy ez alaposan megváltozott az elmúlt három évben, és jelenleg senki nem tudja megmondani, hogy a 2020-as elnökválasztáson a szavazók újra az egységkeresést- és teremtést helyezik-e majd előtérbe, vagy annak hiábavalóságát sejtve inkább a határozott, „karakteres” politizálást fogják díjazni, ami legutóbb egy politikai szédelgő hatalomra jutását okozta.
Andrew Yang üzletember és demokrata elnökjelölt (Fotó: Mark Kuroda, Yang-stáb)
A fenti deilemmán túllépve rendkívül érdekes jelenségnek számít Andrew Yang 44 éves tajvani bevándorló családból származó üzletember, aki zseniális memóriával és kombinációs készségekkel rendelkezve mindenki mástól eltérő módon közelíti meg a posztindusztriális társadalom munkásosztályát sújtó gondokat. Szerinte a megszőnű munkahelyek kétharmada az automatizáció áldozata lett, és csak egyharmadukat okozta a globalizáció. Ennek alapján máshol kell keresni a megoldásokat, nem a Trump-féle kereskedelmi háborúkban. Yang többek között ezer dolláros havi alapjövedelmet biztosítana mindenkinek alanyi jogon, a közjavakat pedig nem a nagy rendszerekbe öntené, hanem az emberek életminőségét javítaná velük. A GDP növekedést mint mérőszámot is ellenzi, és felcserélné az életminőséget mérő mutatókkal.
Yangra egyelőre legtöbben csak úgy tekintenek, mint különcre, de lehet, hogy a jövő politikai szükségleteit éppen az ilyen hozzállással lehet majd csak megoldani.
Annak széles körű belátásáig viszont a mérsékelt, ill. a radikális próbálkozások – sajnálatosan önesélyrontó – szóháborúját fogjuk csak nézni.
A demokrata jelöltek tévévitájának harmadik fordulójára szeptemberben kerül sor. Addigra feltehetően kevesebben lesznek, mert csak azok vehetnek majd részt, akik legalább 2 százalékos támogatottsággal rendelkeznek, valamint legalább 130 ezer támogatótól gyűjtenek be egyéni adományt.
Nyitóképünkön a második demokrata tévévita második (szerda esti) részében szereplő jelöltek balról jobbra: Michael Bennet szenátor (Colorado), Kirsten Gillibrand szenátor (New York), Julián Castro (volt San Antonio-i, Texas, polgármester, Barack Obama városrendészeti minisztere), Cory Booker szenátor (New Jersey), Joe Biden volt alelnök, Kamala Harris szenátor (Kalifornia), Andrew Yang üzletember, az Obama-kormányzat „globális vállalkozói nagykövete”, Tulsi Gabbard kongresszusi képviselő (Hawaii), Jay Inslee kormányzó (Washington állam) és Bill De Blasio New York-i polgármester.
