Képzeld el, hogy nincs határ,
a börtön mélyén, a hideg falon
túl, ha pokrócot terítenek rád az
angyalok, az igaziak, mert a sövény
már otthon is magas – és már soha
nem tudjuk átugorni – bár
ha lenne némi esély. Maradni kell
a kert sarkában ásott gödör fóliával
borított falai között, mert a kutyám is ott van
(fél a repülőktől),
és az angyalok
tán most a börtönbe sietnek
sövényátrepülés helyett ott
keresnek lelkeket, a kert sarka
üres, hiszik, de a börtönőrök meg
nem hisznek az angyalokban,
és azt sem tudják, hogy van határ.
Mert a börtönőrök a sötétben
megvakulnak.