A Brexit továbbra is kényes kaland marad
Az amszterdami de Volkskrant kommentálja az Egyesült Királyság és az EU közötti, Brexit utáni megállapodásra irányuló tárgyalásokat:
„A vesződséges munka még csak ezután következik: a szabadkereskedelmi megállapodás megkötése és az EU-val fennálló összes többi kapcsolat rendezése. […] Boris Johnson eddig mindig azt mondta, hogy nem kéri a Brexit elhalasztását, amennyiben a tárgyalások a következő év végéig »No-Deal«-lel (megállapodás nélkül) fejeződnének be. De egyértelmű választási győzelme lehetőséget ad neki, hogy figyelmen kívül hagyja a kemény Brexit erőpolitika híveit. Ő most ugynis sokkal lágyabb Brexit felé tarthat, mint amit amazok reméltek. A Brexit azonban továbbra is kényes kaland marad. Johnson elérte ugyan Brexit-ígéreteivel az angol iparközpontok fiatal munkáspártiainak a meggyőzését, hogy támogassák az EU-ból való kilépést. Nagyon valószínű azonban, hogy különösen ezek a régiók szenvednek majd leginkább a Brexit gazdasági következményei miatt.”
Kereskedelmi megállapodások nem születnek gyorsan
A Neue Zürcher Zeitung London kilátásairól az EU-val kötendő megállapodással kapcsolatban a következőket írja:
„A kétoldalú kereskedelmi szerződések tárgyalása általában több évig tart. Az Egyesült Királyság esetében a folyamat még igényesebb, ha az ország nemcsak az árukereskedelemről, hanem a sokkal fontosabb szolgáltatásokról és olyan más témákról is kíván megállapodást, mint például a kutatás, az oktatás, a biztonság, a rendőrség, a védelem. A helyzet még rosszabbá válhat Johnson azon kijelentése miatt, hogy szándékában áll eltérni az EU néhány szabványától annak érdekében, hogy versenyelőnyöket szerezzen Angliának. De miért kellene az EU-nak nagylelkűen kezet nyújtania egy kellemetlen versenytársnak, hogy azt előnybe hozza? A legrosszabb esetben a két fél nem fog megegyesére jutni, és egy éven belül a No-Deal-Brexit, a gazdasági horror forgatókönyve ismét előttünk áll majd.”
Johnsonnak el kell fogadnia az átmeneti fázist
A londoni Times a kereskedelmi megállapodás esélyeit így kommentálja:
„Amint az EU kormányfői elmondták, a megegyezés attól függ, hogy Nagy-Britannia hajlandó-e elfogadni a szabályok magas fokú összehangolását. Ez azonban nem fog tetszeni a konzervatív Tory párt erőpolitika-híveinek, akik a Brexit mellett vannak és sokkal lazább kapcsolatokat akarnak az EU-val. És ez nem tetszik az amerikai elnöknek, Donald Trumpnak sem, aki a Twitteren keresztül reményét fejezte ki, hogy Boris Johnson inkább az Amerikával való együttműködést fogja támogatni az EU-val való kapcsolattal szemben. Johnsonnak jelentősen megerősödött politikai pozícióját arra kéne felhasználnia, hogy az ilyen igényeket figyelmen kívül hagyja. Valójában el kellene távolodnia ostoba döntésétől, hogy kizárja az átmeneti időszak meghosszabbítását 2020 vége után.”
Johnson útvonala a brüsszeli vitában
A londoni Times a miniszterelnök Brexit-terveit kommentálja:
„Boris Johnson ezen a héten meg fogja változtatni a Brexit-törvényjavaslatot, aminek az a célja, hogy megtiltsa a parlamentnek az átmeneti időszak meghosszabbítását – ez egy olyan lépés, amely közvetlen konfliktusba hozza őt majd Brüsszellel. A választások utáni első fellépésével a megerősített pozícióban lévő miniszterelnök vissza fogja vonni az előző parlamentben tett engedményeit az EU-val szemben, ideértve a munkavállalók jogait is. De a legnagyobb figyelmet az EU-ból való kilépésről szóló törvény új cikkelye képezi, amely tiltja a jövő év végéig tervezett átmeneti időszak meghosszabbítását… Az EU Brexit-tárgyalója, Michel Barnier már figyelmeztetett arra, hogy a Brexit után nem lesz lehetséges 11 hónapon belül átfogó szabadkereskedelmi megállapodást kötni az Egyesült Királyság és az EU között. Ezt az aggodalmat aJohnson kabinet néhány vezető politikusa is osztja, akik attól tartanak, hogy a minimális szinten tartott kereskedelmi megállapodás kárt okozhat az ország gazdaságának.”
A „háború” még nem ért véget Franciaországban
A párizsi Le Figaro a Franciaországban folyó sztrájkokkal foglalkozik:
„Így működnek a radikális szakszervezetek: a közszolgálat megvédésének ürügyén túszul ejtik azt és elpusztítják. A politikai baloldal és azok a szakszervezetek, amelyek a „sárgamellényes” válság óta veszélyben érzik magukat, a nyugdíjreformot szerencsés fordulatnak tekintik. Bár a lényegben különböznek, mindannyian Emmanuel Macron elnök elleni harcról álmodoznak. A következő rendezvények majd meg fogják mutatni, mennyire felkészültek erre.”
A barcelonai La Vanguardia szerint a franciaországi tüntetések tovább fognak tartani:
„Nem ez az első alkalom, hogy a kormány megpróbálta megreformálni a nyugdíjrendszert. 1995-ben és 2003-ben az akkori kormányok két kísérletet is tettek. Most a legmagasabb szintű nyugdíjmegbizott, a 72 éves Jean-Paul Delevoye lemondott tisztségéről. Az ő esetében 13 olyan részmunkaidős tevékenysége tudódott ki, amelyeket elhallgatott. A legtöbb munkája önkéntes volt ugyan, de néhányat nagyon is jól megfizettek. A miniszter távozása után a harag még nem ért véget. Így a háborúnak még nincs vége. Ilyen körülmények között valódi kaland lesz karácsonykor Franciaországba utazni.”
A dublini Irish Times a franciaországi nyugdíjreform elleni tiltakozásokról ezt írja:
„Az éghajlati válságtól az európai védelemig terjedő témákkal kapcsolatban Emmanuel Macron karizmájával és ambíciójával globális vezető szerepet vállalt. De az az ember, akinek a választási sikere azon az állításon alapul, hogy Franciaországot nem csak »reformálják«, hanem »át is alakítják«, sok munka előtt áll, különös tekintettel a közelmúltbeli hazai kihívásra – szakszervezetekkel kell foglalkoznia a nyugdíjrendszer jelentős változásai miatt. […] Ez Macron küzdelme, amit – hivatali ideje csupán második felének elején – nem veszíthet el. A felmérések azt mutatják, hogy a franciák többsége továbbra is támogatja a sztrájkolókat vagy együtt érez velük. Ez ösztönözni fogja a szakszervezeteket. De ők azt is tudják, hogy óvatosnak kell lenniük: a tüntetések kezdete óta a felére csökkent a tüntetési részvétel aránya, és ha karácsonykor is súlyos zavarok keletkeznek, akkor az ellenmozgást idézhet elő egy olyan lakosság körében, amelynek a szakszervezetekben való részvételi aránya alacsony az európaihoz képest.”
A francia tüntetéseket a strasbourgi Dernières Nouvelles d’Alsace újság is kommentálta:
„Ez a nyugdíjreform oly méretű dühöt váltott ki, mint egyetlen előző reform sem, és újraéleszti azokat a társadalmi érdekképviseleti csoportokat, amelyek kissé túl gyorsan elavultnak számítottak. A végrehajtó hatalom számára az a jó hír, hogy ellentétben a »sárga mellények« tiltakozásaival, most végre azonosítható és reprezentatív partnerek merültek fel, akikkel tárgyalni lehet. De ez egyben rossz hír is, mert az erőpróbák keménynek bizonyulnak.”
„Deal, or no deal” (Illusztráció: Európai Parlament/AP)
