Az e heti világsajtó beszámol a pápa karácsonyi beszédéről, amelyben ismét kiállt a menekültek mellet, míg Erdős Péter magyar bíboros azt hangoztatta, hogy az egyház „nem jótékonysági szervezet”. De nem maradhattak ki sem Erdogan líbiai tervei, sem a szíriai menekültek, sem a német „Mutti” Merkel. De volt néhány cikk Trump romlasztó hatásáról is.

 A pápa elítéli a menekültekkel szembeni kizárólagosságot

A német Frankfurter Allgemeine Zeitung kiemeli a pápa karácsonyi beszédében a menekültekről szóló intelmét:

„Karácsonyi üzenetében a pápa szerdán elítélte a gazdag országok elszigeteltségét a menekültekkel szemben. »Az igazságtalanság kirekeszti őket olyan helyekről, ahol méltóságteljes élet reményét élvezhetnék, és a közömbösség falaihoz állítja őket« – mondta Ferenc pápa. A pápa ugyanakkor békét szorgalmazott a Közel-Keleten, különösen a Szíriában folytatott háborúban. Imádkozott és kérte, hogy Krisztus fénye mindenekelőtt a Közel-Keleten és a világ más részein folytatott háborúkban és egyéb konfliktusokban érintett gyermekeket érje el – mondta Ferenc pápa, aki felolvasta üzenetét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, majd több mint 50 ezer jelenlévő hívőnek átadta hagyományos áldását, az »Urbi et orbi«-t.”

Erdő „meghívó szeretete” és a „nem-jótékonysági” egyház

Miközben Ferenc pápa karácsonyi beszédében a társadalom kirekesztettjeinek védelmére szólalt fel. addig Erdő Péter bíboros szerint az egyház nem jótékonysági szervezet, írja a budapesti Népszava:

„Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érsek, az MTI-nek adott karácsonyi üzenetében úgy fogalmazott, a templomok, plébániák ne csak szolgáltatóhelyek legyenek, hanem a «tanúságtétel és a meghívó szeretet közösségei». Kitért arra: időről időre változik, hogy egy-egy kormány milyen területen tart igényt az egyház szerepvállalására a társadalmi életben, mit vár el, mit szeretne, és milyen feltételek mellett. »Mi azonban nem jótékonysági szervezet, nem NGO vagyunk, hanem alapvetően Jézus Krisztusban hívő közösség«, amelynek »sajátos értéke a hitre épülő, önzetlen segítségnyújtás«. A Szent István-bazilikában, az éjféli misén azt hangoztatta, hogy az ember élete a szeretetből indul, és a szeretetbe tart.”

Erdogan megmutatja az európaiaknak

A Neue Zürcher Zeitung így kommentálja a török elnök csapatainak Líbiába küldésére irányuló terveit:

„Erdogan célja, hogy a török csapatok támogassák Fajis al Sarradzs nemzeti egységének kormányát Tripoliban, amelyet Kalifa Haftar tábornok, líbiai hadvezér hónapok óta támad és ostromol. Előrenyomulásával Erdogan bemutatja szándékait az európaiaknak. Ők megpróbálnak tűzszünetet közvetíteni Líbiában. De egy berlini konferencia tervezése erről a célról nem mozdul előre, aminek az oka az is, hogy az európaiak nem értenek egyet a líbiai konfliktus megoldásában. Az egykori gyarmati hatalom, Olaszország inkább Sarradzs mögött áll, míg Franciaország valószínűleg Haftart támogatja, Németország pedig megpróbálja fokozni az ENSZ tűzszüneti erőfeszítéseit. Bár mindegyikük rendszeresen azt állítja, hogy Líbiában nem lehetséges katonai megoldás, az EU-államok elsődleges célja a Földközi-tengeren át jövő migráció megakadályozása. Erdogan ezt jól tudja. ”

Visszaállítás a régi méretre

A francia Dernières Nouvelles d’Alsace regionális újság Erdogan céljairól ír:

„Erdogan természetesen nem lovagként akar bevonulni Líbiába. Ő egyértelműen az egykor ott uralkodó Oszmán Birodalom mintájára készíti egy új szultán és egy nagyméretű török restaurátor imázsát. Ez a beavatkozás mindenekelőtt csak a földközi-tengeri gázmezők kiaknázásának az ára, amelyhez Fajisz al Sarradzs kormánya hozzáférhetőséget adott neki a múlt hónapban.”

Erdogan újra életre akarja kelteni az Oszmán Birodalomat

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag így kommentálja Recep Tayyip Erdogan török elnök terveit, hogy csapatokat küldjön a polgárháború által szétszakított Líbiába:

„Erdogan az Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert és az EU által csak félszívűen támogatott Tripoli központi kormány segítségére megy. Igazi érdekei azonban mások: részben politikai-vallási, részben gazdasági, mindenekelőtt azonban geostratégiai. Fajisz al Sarradzs líbiai miniszterelnök kormányát a szunnita muszlim testvériséghez tartozónak tartják, de ez valójában Erdogan közel-keleti hálózatában áll. A török vállalatok Líbiában, mint Szíriában is az újjáépítés útján jelentős nyereségre fognak szert tenni. Erdogan geopolitikai fantáziája azonban fel kellene ráznia az európaiakat. Az államfő az Oszmán Birodalom újjáéledésével foglalkozik. A török nacionalisták álma, hogy hozzáférjenek Szíriához, Ciprushoz, az Égei-tengerhez és Líbiához, de ez csak nagyobb instabilitást jelent Európa határain. Célszerű lenne aktívabb külpolitikát folytatni és leállítani a fegyverszállításokat Törökországba.”

Erdogan bevonulása Líbiába értelmetlen és veszélyes kaland

Írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„A török parlament az AKP és az MHP kormányzati szövetségének többségével megállapodott abban, hogy katonai »személyzetet« küld Líbiába. Ennek alapja a november 27-i katonai megállapodás és a Fajez Sarradzs kormányának kérése, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezete elismerte Líbia törvényes vezetőjének. Törökország támogatni kívánja Sarradzsot Chalifa Haftar lázadó tábornok elleni harcában. A törvényre 325 képviselő szavazott, 185 ellene […] A törvény egy évig érvényes és felhatalmazza Recep Tayyip Erdogan elnököt, hogy döntsön a kiküldetés »korlátozásáról, mértékéről, mennyiségéről és ütemezéséről« a »katonai műveletek és szükség esetén beavatkozások végrehajtása« céljából. Az ellenzék élesen bírálta a törvényt. Ünal Ceviköz, a CHP képviselőpárt vezetője azt mondtaerről: »abszurd és veszélyes kaland«. Az ellenzék egy újabb Törökország felé tartó menekülthullámra figyelmeztet és a szíriai háborúba való török beavatkozás következményeinek megismétlésére.”

Sok ezer menekül Idlib tartományból

Az ENSZ tömeges menekülésről számol be – a szír kormány csapatainak támadásairól a Frankfurter Allgemeine Zeitung így ír:

„Az Egyesült Nemzetek Szervezete szerint az elmúlt két hétben több mint 235 ezer  ember menekült Idlib-ből, Szíria északnyugati részén fekvő, körülfogott lázadó- erődből. A tömeges kivándorlás Maaret al Numan városának környékét »majdnem kiürítette«, jelezte pénteken egy nyilatkozat. A tűzszünet ellenére az orosz támogatással ellátott szír kormányerők nemrégiben fokozták az Idlib tartomány elleni támadásaikat. Az ENSZ szerint ez felgyorsította a menekülést.

A legtöbb ember észak felé menekült, a városokba vagy a Törökország határán már túlzsúfolt menekülttáborba. Az Idlib tűzszünetről 2018. szeptemberében állapodtak meg. Asszad csapata azonban áprilisban új támadást indított Idlib ellen. Azóta mintegy ezer polgárt öltek meg és több mint 400 ezret üldöztek el. Recep Tayyip Erdogan török elnök nemrégiben figyelmeztetett egy Európába irányuló új migrációs hullámról. Angela Merkel kancellár a Süddeutsche Zeitung jelentése szerint Erdogan-nal januárban tervez találkozót Ankarában. A fő témáik valószínűleg a menekültpolitika, valamint a szíriai és líbiai konfliktusok lesznek.“

Mutti Merkel, a „nemzet anyja”

Angela Merkel hosszabb ideig volt kormányfő, mint Konrad Adenauer. A milánói Corriere della Sera erről ezt írja:

„A nemzet anyja kancellárságának 5144. napját ünnepelte. Angela Merkel így egy nappal meghaladta Konrad Adenauer, a Szövetségi Köztársaság apjának kancellárként letöltött szolgálati idejét. Csak Helmut Kohl volt hosszabb ideig hivatalban mint Merkel, mégpedig 5870 napot. Merkel még elérheti Kohl 16 éves hivatalban töltött rekordját, ha negyedik mandátuma végéig pozíciojában marad. De őszintén szólva, úgy tűnik, mintha ez a cél nem lenne különösen fontos számára. Azonban még akkor is, ha nem éri el a német újraegyesítés mesterének szolgálati éveit, döntő jelentőségű volt számára a németek bizalmának megnyerése, és hosszú szolgálati évei már most megerősítik a stabil és komoly ország hírnevét. Még érdekesebb azonban, hogy a CDU kancellárjai, a Kereszténydemokrata Párt vezetői a Szövetségi Köztársaság 70 éves fennállása alatt 50 éven keresztül vezették az országot […] Boldog évfordulót, Merkel asszony!”

Trump újrázása szörnyű lenne

A liberális svéd Expressen bulvárlap nem tartja jónak Trump újraválasztását:

„Mindig nehéz spekulálni a jövőről. De néhány fontos, 2020-ben lezajlandó eseményről már most tudunk: január 31-én az Egyesült Királyság végül is elhagyja az EU-t. És november 3-án, kedden elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban. A  következő év nagy részében általában az Egyesült Államok fog az események középpontban állni. Először Donald Trump ellen megindul a vádemelés. Hogy hogyan ér véget ez a dráma, tulajdonképen már most egyértelmű: a republikánusok által uralt szenátus fel fogja őt menteni. A nagy kérdés azonban az, hogy ez a folyamat hogyan fogja befolyásolni Trump választóinak a bizalmát. Mély aggodalomra ad okot, hogy a demokraták nem képesek erősebb elnökjelölteket mozgósítani. Trump újraválasztása pusztító hatással lenne a szabad világra nézve. Az európai és ázsiai szövetségesek biztonsági garanciáját ez tovább gyengítené. És túlélne-e a NATO egyáltalán még négy Trump-évet a Fehér Házban?”

A jövő ízelítője?

A dublini Irish Times erről a következőket írja:

„Trump-korszakban élünk. A hivatali ideje harmadik évében úgy tűnt, hogy az elnök, felmentve a Mueller-vizsgálat korlátozó hatásaitól, és minden eddiginél jobban körülvett szigorúan jobboldali nacionalista követőivel, kül- és belföldön egyaránt korlátlan mozgásszabadságot élvez. Súlyosan megsértette a szövetségeseit, és óvatosan bánt hazai riválisaival. A diktátorokkal szembeni rokonsága és a többoldalúság iránti megvetése tovább aláásta a háború utáni szövetségi rendszert, amelynek országa többet tett, mint bármelyik más állam. Az a kérdés, amely 2020-ban legnagyobb mértékben fogja foglalkoztatni az Egyesült Államokat, az, hogy Trump képes lesz-e megnyerni jövő novemberben újraválasztását. Még fontosabb  kérdés azonban az, hogy Trump ilyen típusú káoszpolitikája hosszú távon tévedés volt-e vagy a jövő előrejelzése.”

Amerika megbénítja a Világkereskedelmi Szervezetet (WTO)

A Neue Zürcher Zeitung a WTO válságával foglalkozik:

„Az 1995-ben alapított genfi intézmény mély válságba keveredett. Ez a válság december közepén kiéleződött, amikor az Egyesült Államok továbbra is blokkolta a WTO választottbíróság tagjainak kinevezését, aláásva ezáltal a nemzetközi kereskedelmi rendszer döntőbíróságának működtetését. Ennek eredményeként már nem léteznek döntőbírák – legalábbis egy ideig. A szervezet középpontjában a többoldalú, azaz számos ország által támogatott szabályok állnak, amelyek célja a határok megnyitása és a kereskedelmi háborúk elkerülése. Működő vitarendezés nélkül az egész rendszer hullámzik. A közeljövőben elsősorban arról lesz szó, hogy hányan fognak mindennek ellenére az Egyesült Államok pártján állni. Pascal Lamy, a WTO korábbi vezérigazgatója már beszélt egy B tervről, az Egyesült Államok nélküli WTO-ról, amely nyomást gyakorolna Washingtonra. Ez azonban nem tűnik meggyőzőnek.”


Ferenc pápa szól a világhoz (Fotó: Osservatore Romano)