Szerző: Radics Viktória

<span class="entry-title-primary">Katasztrófákról – szeretettel</span> <span class="entry-subtitle">Ivana Bodrožić: Fiak, lányok</span>

Katasztrófákról – szeretettel Ivana Bodrožić: Fiak, lányok

Írta: | 2024. jan. 24. 11:48 | , , ,

Három szenvedő ember beszél tehát ebben a regényben; fájdalmak szurkáltak, amikor fordítottam a szöveget, és mégis azt mondanám, hogy ez egy életigenlő könyv. Tele van érzelmekkel, indulatokkal, a belső élet mélyáramát hozza felszínre. Hogy a katasztrófaleírások miért tudnak élvezetet szerezni, az a művészet nagy titka. Ezúttal fény derül a titokra – idemásolom a könyv utolsó oldalát: „Köszönet helyett bocsánatkérés. Ez a regény bocsánatkérésből született. Bocsánatkérés mindazoktól, akik arra kényszerülnek, hogy láthatatlan emberekként éljenek ebben a társadalomban és ezen a világon; azoktól, akiket piciny koruktól kezdve meg akartak győzni, hogy nem érdemlik meg a szeretetet, a méltóságot, a szabadságot pedig végképp nem. Ez a regény abból a vágyból fakadt, hogy ne legyünk saját bezártságunk és a társadalmi bezártság túszai, szabaduljunk, ha még van idő. Ez a regény egyúttal a legmélyebb bocsánatkérés mindazoktól, akik az Isztambuli Egyezmény elfogadásának idején Horvátországban kénytelenek élni, legfőbbképp pedig azoktól, akik rendszerszintű erőszakot szenvedtek el. Ez a regény szeretetből fakadt.”

Olvass tovább
Vajdasági krimi?

Vajdasági krimi?

Írta: | 2023. nov. 20. 9:14 | , ,

A skandináv krimi immár fogalommá vált, és sokan olvassák. De mintha a „vajdasági krimi” is kialakulófélben volna, hiszen nemrég ért el szép sikert Aaron Bloom Ki ölte meg Török Zolit? című különleges prózája, most pedig Bicskei Gabriella Lordanya képpel című regénye csalogatja az olvasókat. Azért mondom, hogy csalogatja, mert képes kiadványról van szó, a kötetet Sagmeister Peity Laura illusztrálta, és neki köszönhető a szép borító is, melynek rózsaszín, arany, fekete színei vonzerőt fejtenek ki. 

Mint ahogy Vajdaságban minden elég rendhagyó – sem önálló, sem önállótlan, nagy múlttal rendelkezik, ma mégis sivár, az emberek összetartanak, mégis kibékíthetetlenek egymással, a természeti adottságok jólélet biztosíthatnának, mégis ínség van –, az irodalom is az. Pont ez adja a zamatát. A vajdasági krimi nem felel meg a műfaji követelményeknek, mindig valami mást céloz, és nincs megoldása. Nem derül ki, hogy ki a gyilkos, s ki az áldozat. 

Olvass tovább
Száraz november

Száraz november

Írta: | 2023. nov. 16. 9:10 | ,

A Száraz november egy évente megismétlődő magyarországi civil kezdeményezés, melynek Facebook-csoportjában több mint kétezer tag számlálható. A csatlakozók a célból szövetkeznek, hogy november folyamán támogassák egymást az alkoholos italokról való teljes lemondásban, ezt jelenti a „szárazság”. A Facebook-csoportban mindenki elmondhatja saját tapasztalatait az alkohollal és a függéssel való megküzdéssel kapcsolatban, tanácsokat adhat, elmesélheti, hogy ő hogyan csinálja, vagy miért szimatol veszélyt.

A Száraz november nem (idült) alkoholistáknak lett kitalálva, hanem azoknak, akik hajlamosak felönteni a garatra, vagy hétvégi ivók, nagyivók, akik olykor lerészegszenek, akiknek gondot okoz a másnaposság, egyáltalán: akik nincsenek kibékülve az alkoholfogyasztási szokásaikkal. Ők ez alatt az egy hónap alatt (ami persze kiterjeszthető) belekóstolhatnak a színjózanságba, kialakíthatnak új szokásokat, megtapasztalhatják, hogy szesz nélkül is élet az élet, és önibizalomra tehetnek szert: „tudok én italozás nélkül is élni”. Leszokhatnak a kocsmázásról, el tudnak úgy menni a boltban az italospult mellett, hogy nem vesznek sem sört, sem bort, sem pálinkát, megtanulhatnak poharazás nélkül lazítani. A Száraz november az önismeretet is növeli, mivel aki ebbe belemegy, az legalább ez alatt az egy hónap alatt szembenéz önmagával.

Az alkoholbetegek orvosi segítségre szorulnak, mert őket az alkohol elhagyásakor a delirium tremens fenyegeti. Ők egyébként nem is érdeklődnek a Száraz november iránt, hiszen elképzelhetetlennek tartják, hogy egy hónapig ne igyanak. „Hülyeségnek”, „divatnak” tartják ezt a mozgalmat, ha egyáltalán értesülnek róla.

Olvass tovább
Vajdasági krimi?

Vajdasági krimi?

Írta: | 2023. nov. 1. 9:42 | , ,

Mint ahogy Vajdaságban minden elég rendhagyó – sem önálló, sem önállótlan, nagy múlttal rendelkezik, ma mégis sivár, az emberek összetartanak, mégis kibékíthetetlenek egymással, a természeti adottságok jólélet biztosíthatnának, mégis ínség van –, az irodalom is az. Pont ez adja a zamatát. A vajdasági krimi nem felel meg a műfaji követelményeknek, mindig valami mást céloz, és nincs megoldása. Nem derül ki, hogy ki a gyilkos, s ki az áldozat. 

Bicskei Gabriella egy olyan regényt írt, melyhez hasonlót még nem olvastam, a főhőse ugyanis nem más, mint egy festmény. Az a nagy kérdés, hogy ez a festmény eredeti-e, vagy hamisítvány. Egy híres múlt század eleji magyar festőről van szó, Tihanyi Lajosról, akinek – állítólag? – létezik egy Margit híd című festménye. Ez az értékes festmény bizonyos Mandel Júlia, illetve a Mandel család birtokában van. De hogy került hozzájuk? Eredeti-e? Érték-e, vagy talmi?

Olvass tovább
Danilo Kiš emlékezete, avagy a civil kurázsi

Danilo Kiš emlékezete, avagy a civil kurázsi

Írta: | 2023. szept. 19. 6:49 | , ,

Hogy lehet kilépni a negativizmusból? Ez a nagy kérdés. Épp elég okunk van a kritikára és az önkritikára, épp elég kétségbeesést hordozunk magunkban sokan, épp elég nagy a mi vajmagy nyomorúságunk, de ha nem sikerül rájönnünk arra, hogy hogyan lehetne valami jót, valami értékeset kihozni a bajból, akkor berekesztjük magunkat a negativizmus gettójába, és szép lassan, mintha kivéreznénk, kivész belőlünk a jóindulat s a kedv. Ez a magán- és a közéletre egyaránt vonatkozik. De hogyan lehetne valami jót tenni? A magánéletünkben sokan ezen vagyunk, de a közéletben – mivel illiberális, tekintélyelvű, familiáris-despotikus, kirekesztő rezsimben élünk – nemigen van alkalmunk jelezni, ha valami mást, valami tartalmasabbat szeretnénk.

Az egyik lehetőség az elköteleződés. Ahogy annak idején Danilo Kiš is elkötelezte magát a magyar irodalom legjobbjai és az általa választott, hazájukban kisemmizett kortárs irodalmi barátok és kollégák – Esterházy Péter, Petri György, Konrád György és mások – mellett. A voltaképpeni elköteleződés – Losoncz Márkot idézem szabadon – nem helyezkedik el kényelmesen az adott keretek közt és nem a hatalmon lévőknek gazsulál, hanem magukat a normákat és szabályokat kívánja átalakítani, a bejáródott ok-okozati összefüggéseket megbontani. Az igazi elköteleződés rebellis, valami újat akar, és kitartóan keres olyan lehetőségeket, hogy ezt esetleg életre tudja hívni. Kockáztat.

Olvass tovább
Elmenni igen – de visszatérni?

Elmenni igen – de visszatérni?

Írta: | 2023. szept. 7. 12:57 | , ,

Tapasztalatból beszélek; tessék engem megcáfolni! Úgy látom, hallom, érzékelem, hogy az „elmenni innen” (mármint Vajdaságból) indítéka, késztetése ma a fiataloknál és a középkorúaknál talán még erősebb, mint a 90-es években volt. A huszonévesek, sőt a még fiatalabbak is Magyarországon tanulnak, és nem szándékoznak hazajönni, a harmincasok nagy része külföldön keres és talál munkát, a negyvenesek-ötvenesek már rég áttelepültek Magyarországra vagy a világ más tájára. Fiatalokkal beszélgetve azt tapasztaltam: egyértelmű számukra, hogy innen el kell menni, itt nincs jövő. Ezt a késztetést meg is tudják valósítani, hiszen beszélnek angolul, használják az internetet, vannak külföldi kapcsolataik. Meg ügyesek is, energikusak. Szakmunkások, középiskolai, egyetemi végzettségű emberek. A középkorúak között is igen sokan vannak olyanok, akik csak hétvégén vagy kéthavonta tartózkodnak itthon.

A maradók és a távozók közti szakadás Jugoszlávia összeomlásakor, a háborúk idején kezdődött. Nem is szakadás volt ez akkor, inkább fájlalható tény, hogy a rokonok, ismerősök, barátok és kollégák elmentek. Ma is így vagyunk sokan: hiányoznak a gyerekeink, barátaink, akik külföldön élnek és dolgoznak.

Olvass tovább
A fegyverropogás háttérzenéje

A fegyverropogás háttérzenéje

Írta: | 2023. aug. 18. 9:28 | , , ,

A migránscsoportok egymásra lövöldözéseit is minden bizonnyal az emberkereskedők váltják ki. Van köztük mindenféle nemzetiségű, olyan is, aki maga is tapasztalt, minden hájjal megkent (afgán vagy marokkói) migráns, de a bandáknak errefelé szerb és magyar tagjaik is vannak, a „nagyfőnök” pedig ki tudja, hol székel. Az illegális embercsempészet logisztikája gyorsabban fejlődik, mint a migránsválságot kezelni kívánó hivatalos állami, rendőri stratégia. A „háború” tulajdonképpen e két tényező között zajlik. A menekülteket s menekülni vágyókat e két erő lökdösi ide-oda, a határ egyik oldaláról a másikra, befogadóközpontokba, menekülttáborokba vagy épp a tengerbe, a halálba.

Csak kis számuk jut el Nyugat-Európába, ahol beadhatja a menekültkérelmét, melynek kb. csak a felét szokták elfogadni. És itt újabb probléma merül fel, az, hogy a Közel-Keletről, Afrikából érkezőket nem érdekli az európai liberális demokrácia. Őket az érdekli, hogy legyen tető a fejük felett, és kapjanak segélyt vagy fizetést. Nyugat-Európában kulturális vagy vallási zárványokat alkotnak, gettósodnak, kulturálisan általában nem integrálódnak. 

Olvass tovább
Nyolcadikosok

Nyolcadikosok

Írta: | 2023. jún. 28. 6:54 | , , ,

Hogy milyen nagy kincs a többnyelvűség, a többkultúrájúság, azt határozottan érezni lehetett ezen a délutánon. Ebben az iskolában kétnyelvű oktatás folyik (ezenkívül szerbet és magyart mint környezetnyelvet, valamint angolt és németet tanulnak a diákok), a tanárok zöme is kétnyelvű, és nemhogy konfliktus, de még horzsolódás sincs abból, hogy itt két nemzet fiai és lányai tanulnak és szórakoznak együtt. Egymás elfogadása magától értetődő és maximális. Erre nem kellett külön okítani a tanulókat, a gyakorlatban tanulták meg, hogy a tolerancia és ami több mint tolerancia: az egymás iránti érdeklődés, a barátkozásra való nyitottság és a szeretet egy kétnemzetiségű kisvárosban mennyire fontos és áldásos.

Megható volt látni a fiatalság virágzását. A lányok mind kicsípték magukat, frizurát csináltattak, megmutatták bimbózó nőiességüket; a fiúk ilyenkor testileg még nem annyira fejlettek, némelyik azonban már megnyúlt, és elmélyült a hangja. Ezen a délután és búcsúestén ráeszméltem, hogy az az energia, nyitottság, remény, bizalom és a jövőre való feltárulkozás, amit megnyilatkozni láttam, ennek a zsenge ifjúkornak a sajátja, és soha többé nem tér vissza; hatalmas érték ez.

Olvass tovább
Szerbia az erőszak ellen

Szerbia az erőszak ellen

Írta: | 2023. jún. 14. 6:12 | , , ,

A tüntetéssorozat – mely, arra számítanak, folytatódni fog – is ilyen válasz- és megoldáskeresés. A szerbiai polgárok jó része azt tartja, hogy ez nem egy elszigetelt, véletlen, szerencsétlen, szinguláris eset (ez a tétel sajnálatos bizonyítást is nyert, hiszen Mladenovacon újabb tömeggyilkosság következett), hanem a szerbiai társadalom állapotában kell keresni a mélyebb gyökereit. Autoriter és haszonelvű rezsimben tengődünk, messze a valódi demokráciától. Fűzzük hozzá, hogy ezt az erkölcstelen rezsimet a VMSZ mindig is támogatta és támogatja. Ha politikailag ilyen a rendszer, akkor kulturálisan is toxikus, nem véletlenül követelnek a polgárok változásokat a tömegkultúra rendszerében is, hiteles, minőségi tájékoztatást és az amoralitás megfékezését a médiában.
A szerb társadalomban a mai napig él és virul a patriarchális hőskultusz. Ez azt jelenti, hogy a férfi legyen nyers, bátor, fegyverforgató és kíméletlen. Ez az archaikus hőskultuszt a kapitalista filmipar tovább locsolja, gondoljunk csak a gyilkolászós akciófilmekre, a horrorfilmekre meg azokra a fegyverropogtató videojátékokra, amelyekben gyilkolással lehet nyerni, sőt olyan népszerű „sportágak” is vannak, amelyek során gumilövedékekkel lövöldöznek a „sportolók”.

Olvass tovább

reklám

Reklám

SZMSZ podcast

Hajrá,nők!(Ep20) Nőkről női filmet
bySZMSZ Podcaster
Hajrá,nők!(Ep20) Nőkről női filmet
2024. nov. 29.
SZMSZ Podcaster
Lapszemle
2024. nov. 27.
SZMSZ Podcaster
Lapszemle
2024. nov. 20.
SZMSZ Podcaster
Titkok és bűnök
2024. nov. 14.
SZMSZ Podcaster
Search Results placeholder