Szerző: Radics Viktória

Könnyű választ adni a kérdésre, hogy mi tartotta a gyerekekben és a két nőben a lelket a lágerben. Az egyetlen könyv, amelyet magukkal hoztak – a Biblia –, és a hit. Az áhítat, az imádkozás és a bibliaolvasás egyetlen napra sem maradt el. Visky András minden „papolás”, minden frázis és retorika nélkül tudta ábrázolni ebben a regényben ennek a hitnek a jelenlétét és a minőségét. Isten evidencia volt mindannyiuk számára, s amikor semmi jele sem mutatkozott az oltalmának, amikor hiány volt, akkor is tudták, hogy van, és majd kivezeti őket a fogságból. A bibliai történetekben a saját történetüket olvasták. A megkínzott lelkész apa a börtönben szintén Istenre hagyatkozott. Ő sem tudott semmit a családjáról.

Hogy fér össze a vallomásosság az értekező prózával, a kritikával, a könyvtári, levéltári kutatással? Erre a kérdésre a cím kínál választ. Az „identitáskeresés” ugyanis, magyarán szólva, annak az örök kérdésnek az újból és újból való felvetése és feszegetése, hogy honnan jöttünk, hol tartunk, hová megyünk, egyszóval: ki vagyok, kik vagyunk? Ezekre nemigen tudhatunk válaszolni, ezért vagyunk holtunkig identitáskeresésben.