Szerző: Szabó Palócz Attila

parton lobogó, lehetőséget jelez, fehér színe csak, mi most mást feltételez; rajban vonuló madarak...

pogány istenség zsebében mobil csörren, izom rándul ma vaksötétben: szakad már a foszló...

a remény vesztes játszmája után talán még kaphat egy új esélyt, ha megfelelő szánalmat...

mikor a tervek az oldalukra dőlve elhevernek itt, már csak a kataklizmák halmozódnak...

kértelek volna másra is talán, mit még sejtés sem jelez, kértelek volna, ha nem holmi rejtjel ez;...

1.   2.   3.   4.   5.   6.   7.   8.  ...

voltam már bérced, mint a meglelt oltalom, szemedben pára, és lendülnék túl azon, mit a számtalan...

…mikor esketik: a csömörből gödörbe csak a rest esik, tükröződik már az est, kitart...