A szerbek nélkül is. A választásra jogosult 45950 polgár közül 1567 járult az urnák elé áprilisban, közülük tizenhárman voltak szerbek. Ez körülbelül három és fél százalékos részvételi arány… Albin Kurti, Koszovó miniszterelnöke nem hagyott kétséget afelől, hogy a három és fél százalék ellenére legitimnek tartja az eredményt. Ami azért egy vicc, lássuk be. De hát a választásokat kiírták, megtartották, lett egy eredmény, az élet megy tovább…

Nem is történt semmi mindaddig, amíg Aleksandar Vučić biztonságban érezte magát és a népszerűségét.
Azonban, amikor kiderült, hogy a május eleji két ámokfutás után elkezdődött erőszakellenes megmozdulások egyre nagyobb tömegeket vonzanak Belgrád utcáira, meghirdette a maga „ellentüntetését”. Ezt a rendezvényt tartották meg pénteken a szerb fővárosban. És, hát, akadtak vele gondok. Először is, hiába akarta Szerbia ura, hogy „minden idők legnagyobb demonstrációja” legyen az összejövetel, sehogyan sem sikerült a kijelölt számú buszt feltölteni, pedig ígéretek és fenyegetések garmadájával igyekeztek rábírni az embereket a belgrádi kiruccanásra. Hogy még rosszabb legyen a helyzet, a nagygyűlés napján Belgrádban szakadt az eső, így még azok is menekülőre fogták a helyszínen, akik egyébként részt vettek volna a demonstráción, amelyről mellesleg menet közben kiderült, hogy nem valami mellett vagy valami ellen szerveződött, hanem egyszerűen azért, hogy Aleksandar Vučić megbizonyosodhasson: szereti őt a nép. Még a magyar külügyminiszter is odarepült Belgrádba, hogy támogatásáról biztosítsa őt ékes (?) szerb nyelven elmondott beszédében.
És még mindig menthető lett volna a helyzet, elvégre az esőt nem lehet pártutasítással irányítani, de még a felmondással való fenyegetés sem hat rá – viszont a „minden idők legnagyobb nagygyűlésének” másnapján, ugyanolyan pocsék időben, az erőszakellenes megmozduláson szemmel láthatóan többen gyűltek össze, mint Vučić hívó szavára.