„A kocek el van vetve.”
(Kopeczky László)

Melies: Le Voyage dans la Lune – 1902

Seggbelőttük a babaképű holdat
és most izgatottan várjuk
mikor jajdulnak fel az ufók
csak egy apró sikoly
plíííz
mert valljuk be
elegünk van már
nagyon elegünk van
saját felebarátaink ábrázatából
hány és hány ezer éve bámuljuk már egymást
és a kurva életbe
még a tükröt is feltaláltuk
mintha nem lennénk így is elegen
ma vezércikkek kellenek
meg izgalom
meg recivilizáció
meg ultraszuperhipermarketek
a tejút mentén
hogy csaba királyfi lovasai
se maradjanak ki a kokakólabizniszből
főcím
a lány akit megbasztak az ufók
utazás ufólandba
az első telepesek az ufók földjéről
satöbbi
és kereskedelmi konzorciumok
echte magyar paprikáskonzerv
exportra a világűrbe
töltött káposzta a la luna
és jöhetnek a háborúk
űrfegyvereink már vannak
és lám végre akadt ellenfél is
támad a mars
apokalipszis itt és most
majd nagy összeölelkezések
forró csókok
brezsnjev és az ufók
intergalaktikus uniók
átcimkézett szemét vica versa
beatles aranyalbum
billboard holdlista
és azon ábrándozunk
hogyan lehetne a magömlés
késleltetésére használni
a szaturnusz gyűrűjét.

Maggi: Nero, or the Fall of Rome –1909

Play with the fire
üvöltötte mick jagger
és felgyújtotta a mellette
békésen ácsorgó
szőke anni neszesszerét
szőke anniét
a gaszterbajszterlányét
a fehér
piros csíkos táskában
lángrakapott
anni egész élete
útlevél
személyi igazolvány
aids teszt
az otthon hűségesen őt váró
kovács peti gyűrött fényképe
és az élénknarancsszínű rúzs
amit féltve őrzött hogy
majd ha hazaér
és peti végre megkéri a kezét
akkor élénknarancsszínű ajkakkal
fogja megcsókolni
a boldogító igen hevében
és majd milyen jó lesz
bár így utólag
az az élénknarancsszín
a lángoló neszesszer mélyén
volt csak igazán
élénknarancsszín.

Chaplin: The Immigrant – 1917

Egy tescós zacskóba gyűjtögettem az aprót
éveken keresztül
másfél két kilónyi egyforintost cipeltem
egyik albérletből a másikba
néha még rejtegettem is
nem szégyelltem
csak minduntalan megkérdezték
honnan és mért és meddig
én meg ráuntam magyarázgatni
inkább eldugtam
a pénztárnál mindig papírpénzzel fizettem
az első papírdarabbal ami a kezem ügyébe került
már a pénztár előtt elfog a viszketegség
hogy hozzá kell érnem
a pénzhez
ha fizetni kell
gyorsan előkapok egy papírpénzt
és vége
a visszajárót a tálcáról
egyetlen mozdulattal
belesöpröm a pénztárcámba
és már rohanok is ki a boltból
így gyűlt össze az a rengeteg apró
amit cipeltem
dugdostam
mint egy bankrabló
aki nem költ egy vasat se
csak szereti ha van nála
egy idő után
a tescós zacskó tartalma lett a vésztartalék
hó végén onnan kotortam elő
a cigirevalót
meg a kocsmapénzt
hó végén észrevettem hogy
élvezettel túrok bele a zacskóba.

Murnau: Faust –1926

Valami mindig bekavar
valami mindig
ha egy testre hatunk egy erővel
az visszahat egy másik erővel
ez a két erő
igen megtanultuk
és működik is
mit a doxa
laboratóriumi körülmények között működik
vákuum infrafény ultra mosópor steril szike
de amint kivisszük a friss levegőre
és megfújja az őszi szellő
jön az a valami
és bekavar
az alfa meg az omega
bekavar
vagy a pí
demokrítosz rémálma
pí
newton meghalt
esterházy beállt írónak
pontpontpont
pí
háromegésztizennégypontpontpont
bekavar
hogy ne legyen négy
mert a négy
az osztható kettővel
a kettő meg egyel
az egy meg igazán
csak a laboratóriumban mer egy lenni
egyébként az is pí
mert minden de minden pí
és ha pí
akkor meg
jön és bekavar.