Dr. Korhecz Tamás 1937. december 29-én Szabadkán született, nagypolgári családban, Korhecz Gyula gyáriparos vállalkozó és Terék Zsuzsanna negyedik fiúgyermekeként. A második világháború borzalmait és üldöztetését követően a családot megfosztották vagyonától és rangjától. A család nem tört meg, tagjai a sporton és a tanuláson keresztül újra megteremtették társadalmi tekintélyüket.

Id. Korhecz Tamás sokoldalú, valódi reneszánsz ember volt. Élsportoló, sportvezető, törvényszéki bíró, ügyvéd, egyetemi oktató-jogtudós, közszereplő, szépíró, szakfordító, amatőr festő.

A sport központi helyet foglalt el életében: több mint hatvan éven át sportolt, szerette, tisztelte és becsülte a sportot és a sportolókat egyaránt. Gyakran, mottóként emlegette: a sportban kiderül, ki mire képes, ki mennyit ér „altius, citius, fortius”. Ezeken a területeken a jobbik győz, nincs sumákolás, sógor-komaság, kontraszelekció.

Korhecz Tamás három sportágban volt élsportoló. Súlyemelésben Szerbia egyéni bajnoka, birkózásban a Spartacusszal csapatbajnok, vízilabdában Jugoszlávia vasutasválogatottjának tagja, és húsz éven át a szövetségi ligás szabadkai együttes hátvédje. Versenyzett továbbá labdarúgásban, kosárlabdában, teniszben, sakkban és úszásban is. Úszásban még 2012-ben is fellépett a korcsoportos versenyeken. Sportmunkásként, sportvezetőként évekig volt a szabadkai Spartacus sportszövetség elnöke, de volt vezetője a SPARTACUS vízilabda- és úszóklubnak, a teniszklubnak és a sokszoros országos bajnok súlyemelő klubnak is.

Valószínűleg a sportban szükséges munkabírás, győzni  akarás és versenyszellem is hozzájárult ahhoz, hogy Korhecz Tamás a szakmája és a tudomány területén is figyelemre méltó teljesítményt nyújtott. A belgrádi egyetem jogtudományi karának diplomája után a szegedi József Attila Tudományegyetem jogi karán szerzett egyetemi doktori titulust, majd 1987-ben Újvidéken megszerezte a jogtudományok doktora tudományos címet a kötelmi jog területén. Korhecz Tamás több mint harminc tudományos munkát publikált, több egyetemen is oktatott, a MTA  köztestületi tagja, számos tudományos egyesület és társaság tagja volt a Vajdaságban.

Életpályája során mindvégig gyakorló jogász volt. Negyvenéves hivatásos pályája során végig az igazságügyben dolgozott: volt bírósági fogalmazó, községi, kerületi bíró, és Vajdaság Legfelsőbb Bíróságának bírája. Miután a miloševići rezsim politikailag alkalmatlannak és megbízhatatlannak ítélte meg, 30 év bírói munka után 1992-ben „utcára került” és nyugdíjaztatásáig egyéni ügyvédként tevékenykedett. Abban, hogy a miloševići nacionalista rezsim a kilencvenes években leszámolt dr. Korhecz Tamással, komoly szerepe volt közéleti szerepvállalásának. Annak, hogy amikor oda kellett tartani a hátat a közösség érdekében, mindig az elsők közt volt. 1989-ben az egyetlen magas rangú magyar nemzetiségű állami tisztségviselő volt, aki részt vett a történelmi magyar érdekképviseleti szervezet a VMDK megalapításában. Azon 11 ember egyike volt, akik arccal és névvel kezdeményezték a VMDK megalakítását az akkor még mindig egypárti Szerbiában. Vállalta és rá is ment az állása, karrierje, de büszkén vallotta, hogy a VMDK 7-es a VMSZ 13-as sorszámú pártkönyvecskéje volt az övé.

Korhecz Tamás öt nyelven írt és beszélt, két önéletrajzi ihletésű regényt írt: a Talányt (1997) és a Rejtélyt (2010).

Július 15-én, hosszú, súlyos betegség után visszatért teremtőjéhez.

Ötvenkét évet élt házasságban. Felesége, dr. Csehák Rozália, két gyermeke (Tamás és Zsuzsanna) és kilenc unokája (Dalma, Katalin, Réka, Sarolta, Erzsébet, Viola, Miklós, Boglárka és Terézia) őrzi emlékét.