Szondi Györgynek, a hetvenedikre

Derű és szomorúság üledéke
hogy el is mennék és meg is maradnék:
a túl sok élt és a túl kevéske
édessége a meztelen öregség.

De hogy a világ nem járt és ma sem jár
nélkülem, most is ezt súgja minden óra:
a csillagvilág egyedül a szempár,
ha fényét rásüti a csillagokra.

Ami van s jön, maholnap elenyészik,
pipacsra nem emlékszik semmi naptár –
de ami volt, életünk pereméig

ér és érik, nyíltabb minden titoknál.
Szemfényvesztve gyújtjuk meg napjainkat
ha forrni kezd a föld, mert hull a csillag.