a tükör amely egy másik tükörből tükröződik

a tükör amely egy másik tükörből tükröződik
a tükör amely egy másik tükörből tükröződik
a tükör amely egy másik tükörből tükröződik

régi verseket olvasok
lopott szabadidőmben munka közben a cégben
a számítógép monitorján
kollégáimtól is rejtve
s ők is csak a tükörből láthatják
ha nagyon kilesnék miben mesterkedem
a tükörből
mégpedig
a tükörből amely egy másik tükörben tükröződik
mintha csak sunyin tenném és titokban
az internetről töltöttem le a régi folyóiratszámot
s ahogy a verssorokat másolom
a szövegfelismerő szoftver halmozza az izgalmas hibákat

a csicsegőből hol csicsegб-t másszor meg csicseg8-t varázsol a rendszer
így szakadozik a vers
s lőn az égig érőből égig érб
arról már nem is szólva hogy az arrólt is aггólkén értelmezi a szoftver
a tűkörből amely egy másik tűkörből tűkrбzбdik
ebben a virtuális digitális
számítástól és annak minden ügyes kis technikájától túlterhelt térben
szavaink úgy torzulnak el
mint a nevünk az égig érő délszláv hivatalban
nem potyognak immár
a mélybe zuhannak az ékezetek
ahogy magához szippantja rántja a gravitáció

a tükör amely egy másik tükörből tükröződik
a tükör amely egy másik tükörből tükröződik
a tükör amely egy másik tükörből tükröződik

tűköröket hagynak maguk mögött nyomként
a szúrások döfések helyén
amit aztán túlbuzgó nyomolvasók lesnek indiánmód
ezzel a tűvel varrta meg nagyanyám
gyermekkoromban az elszakadt nadrágomat
az ingemre gombot öltött
de disznótorban a disznósajtot is ezzel varrták be
mint a zsákot
vastag nyomot hagyott – koncentrikus tűköröket – az anyagon ha kicibálták
később a cérnát
de ma már az indián nyomolvasók is műanyag tollakat viselnek
éppoly esetleneket
és esetlegeseket mint betűink elsikkadt éke
az ügyetlen öreges kézírásban
amellyel nagyanyám fejtette egykor a Dolgozók keresztrejtvényét
kuszálódtak mint a vadnyugati ponyvákat megidéző fejdíszek
amilyeneket mi varrtunk magunknak csirketollból suhanckorunkban
a disznóól mögött a szalmában játszva
csak azon még nem írta
hogy máde in csájna
de ma már az indián nyomolvasók is műanyag tollakat viselnek
máde in csájna
füstjelekkel csak a cigarettájukat szívva kommunikálnak
(talán őket is kitiltják lassan már minden
közterületről a békepipájukkal együtt…)
az elektromos cigarettából a füstjeleket is sokkal nehezebb kiolvasni
mintha az is öreges kézírás volna
vagy szélfútta jelbeszéd, kódfejtők réme
még szobrot sem kaphatnak a hosszúra faragott füstölgő pipát tartó egykor volt
bölcs indiánfők
ha ott van kezükben a béke szerszáma
a letűnt bölcs indiánfők béketeremtő, a békét szentesítő megpecsételő eszköze
kiknek a mai utódai már a nyomokat sem a sárból a porból a füvek hajlásából
a fákból és illatokból
hanem a monitorról olvassák
s a békepipát sincs már semmi okuk elszívni bárkivel is
hiszen megbékéltek sorsukkal
ahogyan mi is a nevünk délszlávos írásmódjával az igazolványunkban
a jogsinkban a személyes iratainkban az anyakönyvi kivonatunkban
a házasságlevelünkön az útlevelünkben
és így vésik majd be egy napon a halotti anyakönyvi kivonatunkba is
s a megbékélt indiánok
kiknek ősei egykor rég még verseket, ódákat
shakespeare-i szonetteket
még jóval Shakespeare előtt
olvastak ki a nyomokból
ha bujdosó brigantit
ha szerelmest vagy elejteni való vadat üldöztek
ha bizonyítani kellett hűséget odaadást árulást
ha megmérettetett az ember a szellem előtt
a megbékéltek is úgy pislognak bele a monitorok fényébe